7.

Asame

Hallgatva flegmaságát szinte nevethetnékem támad, mégis megtartom eddigi pókerarcomat. Nem, csibém, még mindig nem érted és még csak rohadtul nem is sejted, mit akarok. A mai kölykök elképzelni sem tudják, hogy az, amit ők látnak az életből, meg sem közelíti a valóságot. Kapják a készet, hogy az ő szavaikkal éljek, kapják a tutit. Minden szép, minden jó, néha nem könnyű, meg muszáj kitűnni, meg elvárások... Nem, kérlek szépen, nem csak erről szól az élet. Van egy olyan világ is, melybe ha beleszületsz, nem csak a jót, a tutit, esetleg néha a nyomorúságot kapod. A yakuzák világa pénzről szól, hatalomról, kegyetlenségről. Bizony, szívecském, mi biztosítjuk nektek még azt is, hogy egész éjjel bámulhasd a csinos táncoslányok fenekét valamelyik bárban. Mert ez az élet erről szól. Az üzletről, a közpénzek tisztára mosásától és attól válik valaki igazán nagy és rettegett yakuzává, ha mindezt képes pillanatok alatt átlátni, ha képes mérlegelni és képes dönteni arról, kire van szüksége és kire nem...


Fiú, lány, fiatal, középkorú? Édes mindegy. Minden élet megtörhető. Szegezz pisztolyt valaki fejéhez, aki ragaszkodik annyira az élethez, hogy ne dobja el magától könnyelműen és bármit elérhetsz nála. Ígérj annyi pénzt, amiről álmodni sem álmodhatott soha és megnyerted. Mindent teljesít. A pénz számít. Ma már az mozgat minden szálat. A szabályok egyszerűek, megszoksz vagy megszöksz. A gyerekekben pedig mélyen megmarad az, amit a szüleiktől látnak. Még ha el is ítélik őket valamiért, ha folyton kijelentik, hogy márpedig nem lesznek olyanok, mint a szüleik, akkor is bennük lesz minden, amit kaptak tőlük. Megtagadni nem tudják, elnyomni annál inkább. Én is ezt teszem. Nem tudom megtagadni azt, amit apámtól kaptam, mint apa. Az utálatot, a közönyösséget, az undort, a megvetést. Miért? Nem akarta, hogy a fia túlságosan is szeresse. Összejött az öregnek, mert gyűlöltem. De az, amit belém nevelt, örökre megmarad, örökre az enyém, a sajátom, mert mindamellett, hogy kegyetlen volt és kegyetlenségre tanított, olyan hagyományokat és értékeket adott át, melyek lenyűgöztek. Ha ma valaki azt mondja, olyan vagyok, mint az apám, egyszerűen körberöhögöm. Rosszabb vagyok nála... A tanítvány felülmúlja mesterét...


Miután előáll azon egyszerű kérésével, hogy vigyem el Amerikába, felnevetek. Most először hagyom, hogy lássa ezt az oldalamat is. Taktika megint csak. Mert muszáj játszanom vele. Csóró kölyök. Amerika mennyivel jobb annál, mint amit Japán kínálhat? Mennyivel adna többet egy ilyen takonynak, akit szerintem még a szülei sem vesznek komolyan, de, talán az anyja az egy szem pici fiát babusgatja. Nevetséges, tényleg...


Azt hiszem, lassan ideje nekem is terítenem valamit, de mobilom csörgése megakadályoz ebben. A kijelzőre pillantok, Nishida keres. Hát akkor tartsunk egy kis műsort abból, hogy megértse, nem egy egyszerű bankár ráncigálta őt a házába.

- Nishida! Mondd! - veszem fel a telefont, nem eresztve a kölyök pillantását. - Mennyit ajánlasz? Ötszáz millió jen... Kevés nem? - húzom elégedett mosolyra a szám. - Egyezzünk meg! Megkapom az ötszáz milliót, további kétszázat pedig, ha tálcán nyújtom át neked Cheng fejét... Nos? - Nishida szívből gyűlöli Chenget, és amúgy is el akartam intézni azt a majmot, legalább nyomós okom lesz rá, hogy megtegyem, mert ugye kerek hétszáz millió jen igenis nyomós oknak számít. Szeretem a könnyű bevételeket. - Hitsuji is beszáll a buliba? Értem... Hívlak! - nyomom ki a telefont és lerakom az asztalra. Nincs időm tovább a kölyökre, lassan neki kell állnom előkészülni az egy hét múlva esedékessé váló üzletek megtervezéseire.

- Felejtsd el Amerikát... Nem utazási iroda vagyok – felelem egyszerűen. - Elengedlek – nézek rá még mindig hűvösen. - Egy feltétellel... Amikor hívlak, jössz, minden kertelés nélkül! A föld alól is előkaparlak, ha csak próbálkozol valamivel. Veheted fenyegetésnek, veheted viccnek, pont ott szarom le, ahol van. Ha nem vagy itt, ha egy napot is kihagysz, csibém... Nem csak a saját életed miatt kell aggódnod a továbbiakban. Most pedig takarodj! - állok fel, s behívom testőreimet. - Vigyétek haza...