2012. május 13., vasárnap

10.

Jeremy

Egész közel ér hozzám, a szemében látom, hogy nem zavarják a sérülések, és ez valahol megnyugtat még inkább, mint eddig, bár nem tudom, mitől pánikoltam be pontosan. Elkezd körbejárni, de hallom, hogy megtorpan, ezek szerint a hátam nem lehet valami szép. Mesés, Lucasnak már megint sikerült elintéznie. Magához int és egy szó nélkül megyek. Nem félek tőle, azaz nem tőle félek, a saját határaimat lépem át sorban, és inkább ez okoz problémát, de még nem kell tudnia.

- Nem félek tőled – mondom komolyan, miközben hátat fordítok neki. – Nem hiszem, hogy bántanál, legalábbis úgy nem, mint Lucas vagy néhány önző vén kujon – folytatom csendesen. – A szex pedig megint más lapra tartozik. Azt mondtam, általában nem, vagy valami hasonlót. A két kezemen meg tudom számolni, hányszor volt tényleg jó a dolog és ez nagyban függ attól is, minek kezelnek. Aki nem kezelt szajhaként, hanem valamennyit adni is akart, nem csak elvenni, azzal jó volt, nagyon is, de aki csak megkapni akar mindent, attól hányni tudnék – fejezem be ennek a résznek a boncolgatását. Döntse el ő, ez mit jelent most pontosan. – Az sem zavar, ha jelet hagynak rajtam, de ne így – mondom csendesen. – Lucas élvez kínozni, a véremet szívni szó szerint, vagy elérni, hogy a fájdalomtól ne tudjam, hol vagyok, a többi része meg már csak a ráadás. Bár persze jobban esik a gyengédség, de kinek nem? – kérdezek vissza. Persze még jön az adu ász. Ezen gondolkodnom kell egy kicsit. - Hogy milyennek tartalak? – dünnyögöm halkan, majd komolyan kezdek beszélni. – Valakinek, akinek célja van az életben, aki tudja, hogyan húzzon a legnagyobb szarból is hasznot, és aki mégis nyitott szemmel jár és figyel a világra. Megszerzed, amit akarsz, ha kell, minden áron, de ugyanakkor magadat is be tudod határolni, ha kell. Nem osztogatod sem a szimpátiát, sem a bizalmat, de akivel szemben megteszed, az komolyan nyer vele. Szereted az élvezetet, ahogy a művészetet is, és nem mellesleg van valami erő, ami feléd taszigálja az embert, akár akarja, akár nem – fejezem be csendesen. Nem tudom, mit akart hallani és mennyire igaz, amit itt előadtam, de ezt érzem és hiszem. Majd eldönti, mit kezd vele. Bár kifejezetten jólesik ez a kis törődés, amit most kapok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése