9

Tatsuki

Minél közelebb érek, annál jobban fél. Cigarettám a hamutálban füstölög magában, így mindkét kezem szabad, aminek meglehetősen tudok örülni, mert egy kiborult ember sokféle reakciót tud produkálni és nem szeretnék alulmaradni egy tizenkilenc éves kölyök ellen egy kibaszott cigi miatt, nehogy megégessem, mert kár elcsúfítani a vékony kis testét. Pánik jelenik meg kék szemeiben, teste görcsössé válik, mozdulatlanná merevedik, én azonban nem állok meg, nyugodt, megfontolt léptekkel haladok tovább, mígnem már túljut a parán és vágy csillan íriszeiben. Nocsak-nocsak… Ennyire beindítja, ha sarokba szorul? Vagy csak én jövök be neki? Úgyis ki fog hamarosan derülni. Továbbra is kifejezéstelen arccal, farkasszemet nézve Jeremyvel lépdelek hozzá, s ő hirtelen teljesen megnyugszik. Egyre érdekesebb ez a srác. Igazán fura.


Ja, hogy ez a gond, tele van sérülésekkel a teste…! Engem az ilyesmi nem érdekel, Shinji is szépen kidekorálva szokott távozni tőlem, noha ő el tudja látni a sebeit, ha esetleg túl durvára sikerül a menet. Odaérek a kölyökhöz, ám nem állok meg előtte, tesztelem még egy kicsit, így ugyanazokkal a nagymacska-léptekkel körbejárom. Járnám, ha a hátán nem húzódna ronda égésnyom, ami miatt megtorpanok. Frissnek tűnik. Félszeg félmosollyal kerülök elé, aztán otthagyom.

- Be vagy szarva, hogy mégis megkeféllek? – kérdezem meg tőle könnyedén, miközben visszatérek a pirszinges munkaasztalomhoz és előkutatok pár apróságot, amivel lekezelhetem a sebeit. – Nem tagadom, roppant vonzó egy kölyök vagy véleményem szerint, ez azonban nem jelenti azt, hogy feltétlen meg kell dugnom téged – közlöm vele egyszerűen, miközben magamhoz intem, mert nem fogom hagyni csak úgy elslisszolni, miután láttam a hátát. – Főleg úgy nem érzek rá komoly késztetést, hogy azt mondtad, nem élvezed a szexet – teszem hozzá. Szeretem az emberek idegeit pengetni, játszadozni velük, szóval nem csak alkotni szeretek. S most el is mosolyodom. – Vagy az a para tárgya, hogy ellátták a bajod? – kérdezem ezt már komolyan. – Az ilyesmi nem hat meg, nem vagyok ijedős és én sem szoktam nyomtalanul elengedni a szeretőmet – közlöm a kölyökkel. – Csak én nem teszek benne kárt – fűzöm hozzá az előbbiekhez. – Mondd csak, Jeremy, mit gondolsz, miféle ember vagyok? – kérdezem szinte kedvtelve feltéve neki a kérdést.