Tatsuki
Igen... Jeremyt apró dolgokkal is könnyen örömmel lehet feltölteni. Nem bánt vele sem kesztyűs kézzel az élet, s mégis megmaradt benne az a gyermeki örömkészség. Azt hiszem, ebből táplálkozik, ez mozdítja őt előre és ez a célja is egyben, ezért megpróbálom megóvni ezt az egészet benne, amennyire csak lehet. Nem tudom még, milyen felnőtt férfi lesz belőle, de már azt sem gondolom bajnak, ha cserfes, vidám, laza lesz, akár egy kölyök, és veszélyes, mint egy ragadozó, amelyik tétovázás nélkül lecsap, amikor kell.
Veszi a lapot, s máris kanyarit egy igazán egyedi aláírást. Remy? Ez tetszik. Amúgy is kell egy becenév, amin majd az alvilági területeken szólíthatom, ha nem akarom, hogy másoknak is megüsse a fülét a neve és kutatni kezdjenek utána.
- Megfelel a Remy alvilági névnek? – kérdezem azért meg a kölyköt. – Az igazi nevünket sokszor senki sem tudja, esetleg csak a gazdánk, hogy így elkerüljük azt, hogy a többi alvilági lenyomozzon minket. A kölykök kitalált, kreált családnevet kapnak, nem a szüleiktől vagy a nevelőiktől öröklik. Az én igazi nevemet például Deonon és Bakarin kívül senki sem ismeri, a kölykeimnek meg az anyjuk választott vezetéknevet. – Remélem, nálad a szótlanság nem a nagy gond jelzője – teszem hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése