104.

Deon

A Je suis un homme-ra vált a lejátszó, de ehhez most nincs kedvem, Mike után nagyon nem begyere, így már fordulok is laptop felé. Csakhogy valaki áll az ajtónak dőlve és az rohadtul nem Asame, de még csak nem is Shinji. Sőt... vigyorog. Na ne! Elkerekednek a szemeim, kiver a víz és valószínűsítem, hogy láng vörös lesz az arcom. Erre egyáltalán nem számítottam, ha őszinte akarok lenni. De ha nem akarnék az lenni, akkor se tudom letagadni a totális döbbenetemet. Kínos mosoly jelenik meg az arcomon és inkább folytatom az utam a lapos felé, mert szerintem a srác sem így ácsorogva akar megöregedni. Shinji, baszd meg...! Értem én, hogy nem díjazod, ha reggelre rendellek haza Tatsukitól, és kicsit megkérdezlek vele kapcsolatban, de azért ez durva volt. Na jó, tagadhatatlanul ügyes húzás, de majd megbeszéljük ezt egy kicsit később.


Lehalkítom a zenét, aztán vetek egy pillantást az időre. Nincs kint még sötét, szóval nem vágom, Jeremy mit keres itt. Ráadásul hol a picsában van Tatsuki? Gyanakvóan körülnézek, melyik sarokból fog támadni, de semelyikből. Ő nincs itt. Viszont a telómon vár egy üzenet, amit megnyitok. Shinjitől jött úgy fél órával ezelőtt, amiben tájékoztat róla, hogy csak lerakja az ajtóm elé Jeremyt, ő most nem néz be hozzám, majd később, mert nincs kedve dumálni. Nem tűnik bíztatónak ez a sömi, szóval majd mindenképpen megkérdezem, mi van vele. Remélem, nem annak a marhának van baja, mert akkor nagyon szarul érezném magam.

- Üdv - köszöntöm némi fáziskéséssel a vendégemet, majd leteszem a laptop mellé a mobilomat és odamegyek hozzá. - Sorry, korábban nem volt módom erre - mondom és jobbom nyújtom neki. Nyilván neki nem újdonság a kézfogás, hiszen ordít róla, hogy félvér, mint én és a vonásaiban is van valami európai. - Hogy van Tatsuki? - teszem fel a kérdést komolyan. Minden más várhat, még az is, hogy újra vér vörös legyek amiatt, hogy kukkolt, miközben táncoltam. - Őszinte választ várok - teszem hozzá kimértem. - Tudom, hogy Shinjit hiába kérdezem, Tatsuki meg akkor se mondana semmit, ha a halálán lenne, szóval ki vele! - kérem. - És ő most hol van? - kérdezem meg keményebben.