Jeremy
Még mindig mosolyogva figyelem és mikor rájön, hogy itt vagyok, fülig vörösödik, amire szélesebb lesz a vigyor a számon. Meg kell hagyni, élvezem, hogy ég, pedig nincs miért, egész jó kis műsor volt, sőt... Szóval nekem tetszett. Még tesz-vesz, mintha észre sem venne, így közelebb megyek hozzá, bár amíg nem szól, én sem. A séma nem tudom, mit kíván, de nem akarom még jobban zavarba hozni, így inkább csendben maradok, majd végül csak megmakacsolja magát és kapok egy üdvöt, mire újabb mosoly suhan át az arcomon.
- A szia jobban hangzik – mondom csendesen, de elfogadom a felém nyújtott kezét és barátságosan, de azért nem lanyhán rázom meg. Végre valaki, akinél ezt lehet, istenem, mennyivel jobb, mint a hajlongós hülyeség. Sokkal emberibb és barátibb. Mikor elenged, döntök és lezuttyanok az ágyára, majd kapom a nyomós kérdéseket, én meg elgondolkodom a válaszon. - Ha engem kérdezel, megmarad, fáj neki és nem százas, hogy ennyit ugrál és mocorog vele, de ettől még túl fogja élni. Pláne, ha tud iksz menetet nyomni Shinjivel – vonom meg a vállam. Nem próbálgatni akarom, csak elmondom a véleményem, meg egy kis visszavágó azért a hangsúlyért nem árt. – Kaját tuszkoltam belé és pihent is egész nap, kivéve, mikor Shinjivel volt, de ez nem rám tartozik. Szóval aludt is, meg pihentette a tüdejét is. Ennyit tudok neked mondani, ennél többet nem. Ha a kérdésed Shinjire vonatkozott, passz, eltűnt, ha Tatsukira, akkor a szalonban van és alszik még pár órát mielőtt razziázni megy és megúszta a furikázásomat is így, szóval pihen – fejezem be őt figyelve. Nem tudom, mit várt, mit fogok mondani, de ennél több úgysem fog menni és nem fogom kiteregetni sem a tegnap esténket, sem a tegnapelőttit, ha Shinji nem tette, akkor nekem sem tisztem a dolog. – Egyébként akkor is válaszolok, ha nem vagy ennyire durva – vetem oda a végén én is foghegyről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése