Jeremy
Na jó, ez a beszélgetés már most kezd rossz irányba fordulni... Végülis nem azért jöttem, hogy már most elkezdjük szívni egymás vérét, szóval amikor érzem, hogy változik a hangulat és előjön, az a hideg tekintet, amit a szalonban is láttam, hirtelen értékelem át az egészet. Nem nagyon hat meg, ha kidob, majd megoldom valahogy, gondolom, de Tatsuki biztosan nem repesne, ha most egymásnak esnénk és megfojtanánk a másikat, úgyhogy ezt a lehetőséget szeretném elvetni. Oké, erőharc, de azért mindent nem kell bevetnünk, meg hát én barátkozni jöttem, azt hiszem, ez így nem lesz jó. Előröl már nehéz lenne kezdeni, így ezzel nem is próbálkozom, inkább kihúzom magam ültemben, és végiggondolom, mit mondjak.
- Nem mondtam, hogy nem tetszik, egy megjegyzés volt – mondom csendesen, megadóan. Legyen ez most az ő köre, mert ha úgy indítunk, hogy megesszük egymást, akkor az nem lesz oké. Ráaádsul rohadtul nincs is kedvem hozzá, mert bőven elég volt ez a két nap eddig, most jó lenne, ha legalább a konfliktusokat elkerülnénk. – Egyébként ne legyen lelkiismeret-furdalásod, mert nem csak te intéztél neki munkát a dolgaival – teszem hozzá csendesen, mert elég erőteljesen hozzájárultam én, hogy Tatsuki ott tart, ahol. – De rendbe fog jönni, nem két nap alatt, de azt hiszem, ennyi nem fogja sosem megállítani. – Végülis, ha azt nézzük, lazán kicsinálta a bátyám, értelemre rángatott engem és még tolt pár menetet Shinjivel is. Ennél jobban kevéssé lehetne, azt hiszem. – Egyébként milyen színű lesz a hajad? – váltok témát. Mindegy, miről beszélünk, csak hagyjuk ezt a harcot, mert segíteni nem fog, és mindketten tudjuk, ki nyerné, akkor meg semmi értelme nincs. Ráadásul ő is tudja, hogy Tatsuki nem panaszkodós típus, így azon kívül, hogy látom, hogy másképp veszi a levegőt és mozdul, azon kívül sokat nem tudok mondani, csak amit Tatsuki mond, abból meg bőven az derül ki, hogy nem kell aggódni miatta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése