- Mire vagy pontosan kíváncsi? - kérdezem keményebben egy kicsit, mint tervezem. – Hogy vannak-e fájdalmai? Vannak, de kurva jól titkolja, mint mindig. Nem tud úgy levegőt venni, ahogy eddig, vagy nem tud ugyanúgy mozdulni, de ettől még úgy küldött fel a falra tegnap, hogy nyikkanni nem tudtam. A vágása is javul, bár újra kellett öltenie, és az száz százalékban az én hibám volt. Vagy mi érdekel? – Válaszolok a kérdéseire, ha pontosan teszi fel őket, mert erre így nem tudok konkrétan semmit sem mondani, és valszeg már ennyiért is megnyúzna Tatsuki, de mindegy.
Elképzelem az új hajszínt a srác fején és próbálom megsaccolni, milyen lesz a végeredmény. Érdekes, de akár jó is lehet. Hogy érdekel-e?
- Minden érdekel, ami művészet és valahol ez is az – vallom be egy vállvonással. – De szerintem jó lesz – teszem hozzá fejemben az elképzelt Deon képével. – Ha befogja rendesen a vörös, akkor király lesz. Mennyit akarsz vágni belőle? – érdeklődöm, aztán megfogan egy gondolat a fejemben, amit a zene is alátámaszt, melyet végül elindít. – Így lépsz túl? – kérdezem halkan. Lehet, nekem ugrik a kérdésre, de kíváncsi vagyok. Bár jobb, mint az én kiborulásom, az tuti. Furcsa kölyök, ráadásul érzem, hogy valahol a határon táncolunk mind a ketten és egy félresikerült valamivel én tuti repülök innen, vagy túl sem élem. Remek lesz ez a nap, már látom. Nagyon kíváncsi vagyok, merre megyünk el ezután.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése