2012. május 13., vasárnap

108.

Deon

- Nem magyarázatnak szántam és nincs szükségem megerősítésre sem a döntésem helyességét illetően – mondom meg nyíltan, magabiztosan Jeremynek. - Nem lehet hibás döntés, amelyiket azért a célért hoz az ember, hogy megvédje, aki fontos neki és aki az életét is adná őérte – jelentem ki ezzel egyszerűen megindokolva, miért nem kell a visszacsatolás, hogy jól döntöttem, mikor Eijit otthagytam a pirszingesemnek, miközben tudtam, hogy meg fogja ölni őt, ha így teszek. - Te is féltetted Tatsukit – vetem fel ezt.


Kicsit visszapiszkálok, hogy megismerjem a srácot. Érdekel, mi fogta meg benne a tetoválómestert. Tény, hogy Jeremy külsőre az esete; vékony, formás, szép a haja és a szemeiben is van valami különleges, de a külcsíny még sosem volt elég, hogy el tudják csavarni Tatsuki fejét. Eiji is tetszetős volt, tudom, hogy kívánta is őt, de minden módon elkéstem Eijivel, mert a pirszingesem már rég megállapodott, a kölyök pedig engem választott. Nem beszélve arról, hogy Shinji nem esik bele annyira a rottweilerem ideáljába, mégis ragaszkodik hozzá Tatsuki. Megfogta őt a testőröm, aminek örülök és noha nem tudom, milyenek együtt, úgy képzelem, jól kiegészítik egymást. Shinji biztos vagyok benne, hogy képes fékezni a pirszingesemet, míg Tatsuki valahogy kioldja a srácból a múlt kínjait.

- Segít – vallom be, aztán visszatolom a kukát a helyére és a fürdőbe megyek, hogy kimossam a hajamból a felesleges festéket és bepácoljam balzsamba, mert egy ilyen tortúra után kijár a hajamnak. A vízcsobogás elnyugtat, valahogy tereli a gondolataimat, kimossa belőlem a szomorúságot. Tatsukinak ugyan szóban nem ígértem meg, hogy vigyázni fogok rá, mint Shinjinek, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem tartanám ugyanannyira fontosnak. Márpedig csak így tudtam megvédeni, ha ő sem látott más esélyt Eiji számára.


Mielőtt törölközőbe csavarnám, megnézem az eredményt a fürdőszobai tükörben.

- Yeeeee! - szakad ki belőlem és akkorát vigyorgok, hogy majdnem kettétörik ijedtében a tükör. Nem fakó, naracsos rókavörös lett, hanem kicsit élénkebb annál. Tudom, hogy nem marad mindig így, de most rohadtul élvezem, mert nagyon szép lett a festés. Megérte egy csomót várni rá. Hú, de kíváncsi vagyok, Asame milyen képet vág majd az új frizurámhoz! És most már, a színt látva azt is tudom, hogy akarom megvágni. - Figy'! - mondom lelkesen, miközben kitrappolok a fürdőből a szobámba, hogy tényleg láthasson is Jeremy. - Nagyjából így akarom – teszem hozzá, miközben eligazgatom az ujjaimmal a tincseket, hogy a fekete és a vörös szétváljon. - Felül rövidebb lesz, hogy fel tudjam állítani, alul meg hosszú marad – magyarázom, azzal visszavágtázom a törölközőért és belecsavarom úgy, vizesen a hajamat. - Fél óra múlva vághatom – kezdek beszélni újra -, aztán beszárítás és... - Nem fejezem be a mondatot, hanem egy nagy vigyort vágok. Kétlem, hogy ebből sokat értett volna a srác, de mindegy, majd megszokja a stílusom. - Amúgy hogy kerültél kapcsolatba Tatsukival? - kérdezem meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése