110.

Jeremy

Deon végül csak lehuppan mellém és megkínál cigivel. Kíváncsi vagyok, mit fogyaszt, így bár kis filózás után, de meggyújtok egy szálat. Hogyan is lehetne erre mind jól válaszolni? Végül úgy döntök, jobb az őszinteség, így lerúgom a cipőmet, felhúzom a lábam magam alá, mert úgy sokkal kényelmesebb. Aztán még adok magamnak egy percet.

- Megfutamodni nem szoktam, ha valamit igazán akarok, mert egyébként nem érhető el. Ami azt illeti, ez a két nap volt életem két legintenzívebb napja és ha meg is fordult a fejemben, hogy lelépjek, akkor sem tettem meg – mondom meg a végén komolyan. – És nem bántam meg, hogy így tettem – kortyolok le egy adagot a cigiből. Mit is kaptam pontosan, mit is fogok tanulni? Ezt még nekem is végig kell gondolni. - Kapok szállást és kaját, ezért eddig minden éjjel más ágyában jártam, úgyhogy alapjaiban változtatja meg az életvitelem. Biztonságot és valamiféle stabil pontot, bár ezt gondolom, csak én érzem így, mégis ad valami stabilitást az életemhez. Segíteni... Hát segített bosszút állni és megölni a bátyám, keres nevelőszülőket a tesóimnak, hogy végre normálisan élhessenek ők is – mondok ki mindent, most már sokkal könnyebben –, tanítani pedig, ha jól értettem, sok mindenre. Élni, túlélni, harcolni, helyet csinálni az alvilágban magamnak, rajzolni, alkotni és tetoválni – fejezem be és elmosolyodom. Ez nekem fontos, igazán fontos, így talán ez az utolsó három az, ami most a legjobban esik. - Az, hogy mivel nyertem meg a helyet, amit... - elgondolkodom megint. - Valszeg ott indult az egész, hogy mint a nyuszi, álltam a szalonban és nem tudtam betelni a képeivel, majd közöltem, hogy akarok egy tetkót, bár akkor még nem mondtam meg mit, aztán mikor megkérdezte, akkor a kezébe nyomtam a rajzom, hogy azt, és mikor ráharapott a dologra, akkor beközöltem, hogy pénzem az viszont nincs. Akkor konkrétan nullán álltam – mesélem elmosolyodva. – Aztán addig bambultam, amíg kicsórtam tőle egy szál cigit, majd kaptam fél órát rajzolni és mesélni. Azt hiszem, itt a rajzolni volta lényeg - vallom be. – Aztán meg felajánlott dolgokat, én meg kapásból belementem bármibe, mikor azt ígérte, hogy tanít. Igazából nekem az volt a fontos, hogy ő volt már hosszú ideje az első, aki nem akarta elpusztítani, amit csináltam és még értékelni is tudta. – Ez nekem tényleg rohadt fontos volt, nem is tudom, miért, mármint persze, mert erre vágytam, ez volt az, ami miatt az egészbe belevágtam, és ami miatt nem léptem le az első szóra. – Aztán már minden csak alakult. Megkaptam a tetoválást, úgy, ahogy akartam és csodaszép lett. Kapott némi színt Tatsuki által és így még jobban él, mint fekete-fehérben, ráadásul jobban kifejezi azt, amit szerettem volna – mondom újabb mosollyal az arcomon. – Egyébként szerintem nem tart teljesen normálisnak, ugyanis komoly abnormális reakciókkal reagáltam dolgokra, többek között mikor ki akart dobni, akkor nagyjából úgy vigyorogtam, mint a tejbetök. Meg letoltam egy olyan hisztit a lakásán, mikor Bakarival erőt fitogtattak, hogy az már csodálatos volt, akkor sem dobott ki, sőt, még azt is hagyta, hogy megint rajzoljak. Elég sok energiát és impulzust szoktam így levezetni, szóval ez nekem fontos, akkor meg pláne fontos volt. – Elgondolkodom, hogy folytassam-e tovább, de végül úgy döntök, hogy Deonnak elmondhatom és így végre ki is beszélhetem magamból ezt az egészet. Talán az segít, meg hát... Furcsa, de neki nem félek kiadni semmit, mert valamiért úgy érzem, hogy az infók biztonságban vannak nála. Végül is... Azokat a részeket kihagyom, amit nagyon nem akarok közölni, a többi meg... Megtörtént, ennyi, tényleg sikerült már nagy részben továbblépni, akkor meg miért ne? – Aztán jöttetek ti. Nem is tudom igazán, miért volt kemény... Egyrészt fogalmam sem volt, mit tegyek, mert hihetetlenül zavarban éreztem magam, meg hát nem tudtam, hogyan kell viselkedni. De a végén már szívből sajnáltam, hogy el kell menned, de egyértelmű volt, hogy így lesz. Közben felhívott az öcsém, többször is, ami idegesített, aztán kiderült. van miért. A bátyám megint pattogott, ráadásul beszívva és megfenyegetett, hogyha nem megyek haza, akkor a kicsiket fogja bántani, mert rajtuk a sor, így Tatsukival mentünk. Illetve ő úgy döntött megyünk. Nem volt egyszerű, de így, hogy segített... A lényeg, hogy ő leszerelte Lucast, én eltűntettem a kicsiket, aztán megkaptam a lehetőséget a bosszúra. És jólesett, minden nyögése, kiálltása, a félelme és a fájdalma, mert hat év így jött ki rajtam. De aztán nem tudtam folytatni, mert nem ment, és Tatsuki érzékeltette velem, hogy vagy megölöm, vagy elvérzik. Az sokáig tartott volna, így elvágtam a bátyám torkát. – Milyen furcsa így kimondani, de már ki kellett, mert teljesen más így, nem tudom, Deon ezt hogy fogja kezelni, nem is érdekel igazán, a legrosszabb, hogy elküld, de valakinek el kellett már mondanom így, mert feszített és beleőrültem volna. És akkor most jöhet a következő rész. – Azt hittem, minden rendben van, de marhára nem volt. Először csak rosszat álmodtam, majd toltam egy komoly rókázást, aztán csak nem maradt abba a dolog és valahogy sikerült kiütnöm magam egy önkívületi hisztivel. Na ez nagyon nem kellett volna, mert ketten együtt Shinjivel is nehezen bírtak el velem, ráadásul Tatsuki sebe felszakadt. Ettől megint csak szarabb lett minden, mikor visszatértem a valóságba. Ennek ellenére tényleg úgy felnyomott a falra, hogy azt hittem, most megöl, de csak megkaptam a leckét, amit azt hiszem, bőven megérdemeltem. Azóta béke van kisebb-nagyobb szünetekkel, inkább ilyen hullámzó a dolog – mondom meg, mit érzek pontosan, vagyis mit sejtek érezni, mert ezek inkább megérzések, mert nem igazán beszél Tatsuki és ez hiányzik. – Szóval ez ilyen sok lépéses folyamat volt. Azt nem tudom, pontosan mi az, ami hatott, mert az elején komolyan csak rajzolásról volt szó és utána bővült folyamatosan a dolog – zárom le és figyelmesen tanulmányozom Deont, miközben szívok egy utolsót és elnyomom a hamusban a szálat. Nem hiszem, hogy ennyire mély beszámolóra számított, de így, hogy kimondtam mindent, nekem is könnyebb lett. Persze lehet, ezzel megástam a sírom, de valahogy nem hiszem. Majd kiderül. Gondolom, reakciót azt tuti kapok tőle.