116.

Deon

Shinji aztán nem semmi! A pasija félrekúr és végignézni...! Hallatlan! Én nem tudom, mit csinálnék, ha megtalálnám Asamét egy másik sráccal, valószínűleg kibaszott nagy hisztit csapnék, aztán lelépnék egy pár napra. Elmennék Kukutyinba, és éktelen dühöngéssel próbálnék lenyugodni, miközben magamban jól a szemére vetem, hogy kikkel nem feküdtem le miatta, és ha eldurranna az agyam, lehet, újragondolnám ezt a hűség-dolgot. Aztán vagy viszonoznám a félrekúrást, vagy nem, de hogy visszamennék hozzá, az tuti, mert imádom és nem akarok nélküle élni.

- Eijit is megdugta – mondom végül vállat vonva. – Szereti az olyan srácokat, mint mi, szóval azon csodálkoztam volna, ha azt mondod, be sem próbálkozott nálad – vallom be elmosolyodva. – De nem értem, miben akarsz segítséget, hiszen ezt magadban kell elrendezned. Shinji szerintem tisztában van vele, hogy Tatsuki sosem változik meg, mindig egy mocsok marad és elfogadta őt így, gátlástalannak. Én már együtt voltam Asaméval, amikor letepert és megkefélt, szóval Tatsukit semmi sem fogja vissza, ha akar valamit és ezzel nyilván Shinji is tisztában van. Szal szerintem egyedül te nyűglődsz még ezen – teszem hozzá végül egy kis bíztatás gyanánt.


Megértem, hogy szabadulni akar a gyűlölet terhétől, de ez tényleg nehéz meccs, és önmagunkkal. Ebben nem tudom, hogy bárki az ember segítségére lehet-e, hiszen én nagyjából egyedül birkóztam meg az egésszel.

- Ha akarod... beszélgethetünk róla – ajánlom fel. – Én általában annyi cukrot teszek a tésztájába, hogy nem kell hozzá különösebben semmi, de ha mégis akarok bele valamit, akkor porcukorból és citromléből csinálok hozzá tölteléket – mondom el.


A szobában hamar át kell vennem az irányítást, mert Jeremy rettentően szorong és nem akarom, hogy kényelmetlenül érezze magát. Asame nem valami bőbeszédű típus, nehezen nyit emberek felé, mindig kimért és hideg, amitől mások sem nagyon mernek beszédbe elegyedni vele, ha nem nagyon muszáj, ezért megpróbálom kicsit oldani a helyzetet. Nem számítok nagy eredményre, ismerem már annyira a yakuzámat, hogy felesleges abba ringatnom magam, hogy majd lepacsiz valakivel, hiszen egyáltalán nem az a fajta, de nem baj, így szeretem. Ellenben megpróbálom rávenni, hogy kicsit pihenjen, mert mostanában túlhajtja magát és lassan kezdek meg is éhezni. Asame fáradt, többet kellene pihennie és az én dolgom szórakoztatni, meg rávenni, hogy emberhez méltó módon éljen, úgyhogy a magam játékos módján igyekszem rá hatni. A kezem is meg van egy kicsit kötve Jeremy miatt, de megoldom, mert meg akarom oldani.


Azt annyira nem sikerül, ellenben nagyon felizgat az, ahogy hecceljük és húzzuk egymást Asaméval, úgyhogy némi vacillálás után kirakom a srácot egy ügyes csellel és visszarohanok a rosszfiúmhoz, s letámadom egy forró csókkal.

- Kettőnk közül, úgy látom, te vagy az, aki emberhúsra vágyik - heccel engem, miután kicsit visszavonulok tőle. Elvigyorodom, hiszen igaza van. - Tarts ki, csibe, negyed óra és végzek - mondja, aztán most ő csókol meg engem. Beletúrok a hajába közben, aztán megint kicsit elhúzódom Asamétól, mert szöget ütött valami a fejemben, amit muszáj megjegyeznem neki.

- És a maradék háromnegyed órában mit csinálsz? - kérdezem tőle ördögi, fültől fülig érő vigyorral.

- Elképzelem, hogy épp alattam nyögsz - válaszol ravasz félmosollyal, én pedig felröhögök és mielőtt a képzelet tetté válik, menekülőre fogom, mert csúnya lenne, ha az ajtón túl hagyott Jeremy azt hallgatná, amiről szó volt éppen.

- Szóval a beszédhangom már nem is annyira jó? - kérdezem sértődékenyen. Oké, változik a hangom, amit utálok, mert sokszor elcsuklik például éneklés közben, meg nem úgy hallatszik valami, ahogy én akarom, de ez normális. - Vagy a képzeletedben jobb parti vagyok? - teszem fel ezt a kérdést is tettetett ijedtséggel. Asame erre megragad és az ölébe húz válaszul.

- Bolond vagy, csibe! - Ezt én is tudom, de ezzel nem lettem megnyugtatva, úgyhogy felhúzom az orrom, kimászom az öléből és az ajtóhoz megyek. Ott megállok, visszafordulok Asame felé és rámosolygok.

- Te szólsz Ayakonak, mikor eszünk, mert a képzelgés nagyon el tudja ragadni az embert, nekem meg csörögj, ha nem haltam éhen, elrángatom Jeremyt is a konyhába. Szegény tök parált, hogy hogyan viselkedjen veled - teszem hozzá csendesebben, jelezve a yakuzámnak, hogy tanúsíthatna egy kicsit barátságosabb formát a srác felé a kajálásnál.

- Te már csak tudod, csibe - jegyzi meg ártatlan képet vágva, én pedig elvigyorodom. Hát igen, a fantáziám aztán már rég nem volt szűz, mikor idekerültem. - Milyen rémtörténetekkel ijesztgettétek? Mellesleg tudod, hogy nem eszek meg senkit ok nélkül, a rideg tárgyilagosság meg, hogy a te szavaiddal éljek, az alapcsomag tartozéka.

- Én semmivel - védekezek a kezeimet is felemelve, mintha azt mutatnám, nincs nálam fegyver. - Mindkettő ténnyel egyébként tisztában vagyok, csak mellékesen közöltem, hogy mi van. Na pá - köszönök el tőle játékosan. Asame csak mosolyogva megcsóválja a fejét és folytatja a munkát most már tényleg. Hagyom, mert így sosem fog végezni, meg hát Jeremy is megöregszik.


Kimegyek, aztán elkuncogom magam, mikor meglátom a fal tövében ücsörögni. Ennyire félt volna, hogy eltéved, vagy csak hűséges kutyaként megvárt? Mindegy, mert ez aranyos tőle.

- Bocs - mondom neki, miközben elveszem a bögrémet és iszom a megmaradt kávémból. - Asame nem egy társasági lény, kevés emberrel lazul le, de gondolom, nyilvánvaló volt, hogy nem fog megenni téged - heccelem, miközben visszaindulok a szobámba. El kéne pakolni, vagy valami. A zenét is bekapcsolva hagytam. Aztán hogy hogy kerítek sort arra, hogy Shinjivel is dumáljak, azt nem tudom. - Kazu, a legjobb barátom, évekkel ezelőtt került ide, aztán Asame eladta őt Nishidának, de azóta is elképzelhetetlennek tartja, hogy Asame például tud mosolyogni, vagy képes más hangot megütni, mint a kimértség és ridegség - árulom el mosolyogva, aztán elvigyorodom, mert Shabu épp lusta, de magabiztos léptekkel tart felénk. Vet egy pillantást Jeremyre, szerintem már bőven megszokta, hogy sok pasi veszi körül és néhány kivételtől eltekintve már nem méltatja figyelemre őket, aztán megpróbál elslisszolni mellettem, de felkapom. - Te kis hűtlen dög! - szólok rá vigyorogva. - Már megint Asamét mész fűteni, mi? - A fehér-cirmosfoltos nőstény persze csak ártatlanul pislog rám, én meg nem sértődöm meg nagyon rá, s alaposan végigsimogatom a bundáját, aztán lerakom. - Na menj, intézd el, hogy minél hamarabb elege legyen a papírjaiból és ehessünk! - küldöm elégedetten a yakuzámra a macskát. - Elfoglalt, nyúzott, netán morcos yakuzára küldj egy imádnivaló cicát, az majd mindent megold - tanácsolom kuncogva Jeremynek. Még jó, hogy a macska a negatív energiára izgul, így nem is csoda, hogy Shabu odavan Asaméért. Az egyetlen nő, amelyik közel férkőzhet a yakuzámhoz, méghozzá részemről is büntetlenül.