117.

Deon

Mindent azért nem mondott el Jeremynek az a fasz, aminek örülök. Biztos seggbe akarnám rúgni, ha eldicsekedett volna vele, hogy megdugott.

- Most már tudod – hagyom ennyiben egy vállvonással kísérve a dolgot. Gondolom, ha érdekli valami, megkérdezi, bár ha Shinnel nem mer beszélni, akkor velem se biztos, hogy fog. – Shinji különös srác – ismerem el őszintén. – Az a dolga, hogy vigyázzon emberekre, hiszen testőr, és mivel te Tatsuki tanítványa vagy, méghozzá egy nagyon fontos tanítványa, vigyáz rád. Nem fog személyeskedni, mert nem az a fajta és lehet, hogy nem szereztél nála pluszpontot azzal, hogy lefeküdtél Tatsukival, ugyanakkor jól tudja, hogy amit a tetoválómester akar, azt eléri, bármi áron. De ha ez ennyire foglalkoztat, szerintem szedd össze magad és beszélj Shinjivel – tanácsolom, mert jobbat nem tudok Jeremynek mondani. – Én akartam macskát, de nem mondanám Shabut az enyémnek. Kettőnkké – árulom el büszkén. – Amikor tavaly előálltam az ötlettel, hogy macsekot akarok, Asame nézett egyet, igyekezett se nemet, se igent nem mondani rá, aztán némi gondolkodási idő után beleegyezett. Valamivel később elmentünk egy menhelyre és kiválasztottuk ezt a kis sértődékeny picsát – bökök magam mögé célzatosan. – Asame talált ki neki nevet, nagy keményen kiosztotta, a macskának mit lehet és mit nem, aztán nem győztem röhögni rajtuk, mivel teljesen odavannak egymásért. – Van néhány képem róluk, ahogy egymással elvannak, vagy együtt alszanak, de azokat nem mutatom meg Jeremynek, mert azért ennyire nem akarom bemutatni neki a rosszfiúmat. – Szegény yakuzám, bezony, de nem panaszkodhat. Egyébként is ő választott – teszem hozzá nagy vigyorral, vállat vonva. – Nem mintha én nem őt választottam volna, de ő vadásztatott le a vérebeivel.


Bemegyek a szobámba, aztán nekiállok kicsit rendet rakni, hogy ne mindent a titokban settenkedő testőrtakarítóknak kelljen megcsinálni. Kazuval hülyültünk korábban, hogy vagy Ayakoból van több, csak mi nem tudunk róla, vagy pedig befogja a testőrséget takarítani, hiszen mindig rend és tisztaság van, időben kész a kaja, satöbbi, ám mivel még sosem kaptam senkit rajta portörlővel, felmosóval, meg ilyenekkel, kitaláltam, hogy titokban, settenkedve csinálják, hogy ne cikizzük őket. Jót röhögtünk.

- Tudod, a kapcsolatunk mások számára tabu. Mindenki tudja a belső körön belül, hogy nem a szajhája vagyok, de nem is csak egyszerű pártfogoltja, hiszen nyilvánvaló, hogy mi van köztünk, ennek ellenére nem rakjuk az ablakba a dolgokat – magyarázom csendesen a srácnak. – A kapcsolatunk a miénk, másnak nem engedjük, hogy belelásson. Mielőtt idekerültem, sok minden nem úgy volt, ahogy most. Nagyon sok minden – teszem hozzá. – Asame mindenkivel rideg volt, egyedül talán a legjobb barátjával nem, de erre nem mernék mérget venni. Az a hűvös, kimért viselkedés illet általában mindenkit tőle, amit te is tapasztaltál, mert ő ilyen alapból.


Befejezem a rakodást, főleg azért, amit Jeremy kérdez és rámosolygok. Kipakolok az éjjeliszekrényre a zsebeimből, két telefon, öngyújtó és cigi kerül oda, aztán elfekszem az ágyamon és megpaskolom magam mellett, így kérve a srácot, hogy dobja le magát.

- A bizalom nagy dolog és örülök, ha megtisztelsz vele. Én is kibeszélős típus vagyok, szóval vágom, milyen, amikor szétnyom belülről a feszkó. Ha akarsz, kérdezhetsz is rólam – teszem hozzá, jelezve, hogy kölcsönös alapokra szeretném helyezni ezt az egészet.