- Hát meg kell mondjam, én sem. Azt hittem, mikor megláttam az ajtóban, hogy menten elmegy, vagy kinyír, és erre semmi mást nem tett, mint szépen lassan, cigivel a kezében besétált és leült a kanapéra mellém. Ja, az kimaradt, hogy előbb leszajházott, mire Tatsuki kb. megvédett... Szóval elég furcsa volt a szitu, ugyanakkor nem tagadhatom, hogy élveztem – vallom be őszintén. – Akkor még én úgy tudtam, csak dugni járnak össze, utána világosodtam meg. Szóval ez is kicsit mellé ment. Ugyanakkor meg végülis nem az én dolgom, hogyan rendezik le egymás között, de nem lehet nagy a gond kettejük között, mert mondom, ha együtt vannak, tényleg valami békét árasztanak – mondom ki komolyan.
Elnevetem magam.
- Te szégyellős? Ezt nehezen tudom elhinni, de egye fene, legyen – kuncogok még mindig. – Mondjuk azt megértem, hogy a külvilág felé mindenképpen tereltek, mert nem lenne célszerű, ha mindenki tudna róla. Ez most nem teljesen ide kapcsolódik, de Tatsuki nekem azt mondta, hogy egyelőre akinek nem muszáj, ne áruljam el, mi is vagyok neki, mert akkor majd meg akarnak ölni, ha meg szajhának állít be, akkor meg akarnak majd szerezni. Ezzel engem meglepett, de ha ez tényleg így megy, akkor nem csodálom, hogy te is be akarod védeni a yakuzád, mert gondolom, ha elrabolnának, vagy ilyesmi, akkor nem lenne hideg fejű és racionális, hanem téged akarna menteni, és fordítva is. – Majd elmosolyodom. – Azért szerencsés egy dög vagy, ugye tudod? Nem elég, hogy belepottyantál a tutiba, még szeretnek is. Azért ezt tudom irigyelni tőled – vallom be csendesen, de nem bántóan. Egyszerűen csak így van és kész. És nem is a lehetőségeit, vagy az Asaméjét irigylem, hanem a tényt, hogy szeretik és ettől furcsa ez az egész helyzet. – Mármint ne érts félre, nem a helyedet irigylem, hanem a tényt, hogy szeretnek. Mert... mert elég régen nem szeretett senki így, de mondjuk a családi szeretettel is csak kevesen. Na mindegy - fejezem be keserűen. Ez az a pont, ami nekem nagyon fáj. Igénylem a szeretet, egyszerűen tudom magamról, hogy éhezem rá, de nem nagyon kapom meg sehol és ez a gyengepontom is, bár próbálom kezelni. – Örülök, hogy azért nem borítottalak ki ezzel – mosolyodom el végül. – Azért kicsit féltem, hogy nem fogod ilyen jól viselni ezt a dolgot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése