11.

Tatsuki

Amit mond a fájdalommal kapcsolatban... nem vicces, csak az, mennyire hasonlít Deonra... ezért felröhögök. Beleszúrom a rizsbe a pálcám és kedvtelve nézek újra végig új szerzeményemen, az asztalon megtámasztott kezembe ejtem fejem és csak megcsóválom. Kurva isten, hogy ilyen nincs. És mégis, baszd meg! Baromi kíváncsi vagyok, mit szólnak majd egymáshoz, felismerik-e azokat a hasonlóságokat a másikban, amit én látok. Deon persze tudom, hogy utolsó vérig tagadni fogja, hogy ez a suhanc hasonlít hozzá, a büszkesége ugyanis nem fogja engedni, hogy elismerje az igazam, ráadásul úgy fogja kezelni emiatt, mintha Jeremy fiatalabb volna nála. Kegyetlenül várom ezt a találkozást! Érdekel, ez a tökalsó mire megy Deonnal, hogy viselkedik vele és mit szól majd hozzá, ha megtudja, hogy ő az egyetlen, akit elfogadtam magam felett, vagyis akinek így ő is fejet kell hajtson. Mókás lesz, már látom!

- Kaptál egy esélyt, hogy kilépj a kereteidből – közlöm a sráccal egyszerűen, azzal újra kézbe veszem az evőpálcám. - Ha akarod, elhiszed, hogy értéktelen szajha vagy és eszerint élsz, ha nem, akkor megtanulsz küzdeni azellen, hogy tárgyként hasznosítsanak – teszem hozzá hanyagul, aztán a számba pakolom a falatokat. Noha kétlem, hogy sajnálatot vár, némileg mégis sajnáltatja magát, tőlem azonban hiába vár ilyesmit, szánni vagyok képes, de Jeremy nem egy szánalmas szarcsimbók, úgyhogy ennyiben hagyom a mondandója ezen részét. - Az más – jelentem ki kurtán, mikor kifejti, hogy rosszul fogalmazott. - Remélem, nem vagy kényszeres, mert beletördellek a kényszereidbe – vetem oda neki két falat közt. Kell... Vannak dolgok, amiket meg kell tenni, ez tény, de hogy neki kufircolnia kelljen... Eijinek kellett, ez a kölyök azonban luxuskurva volt a taknyoshoz képest. - Tizenkilenc évesen már vannak más lehetőségeid, mint az, hogy áruba bocsásd a tested – vetek ellen ridegen Jeremynek. - Ha Eiji mondaná, hogy készségesnek kellett lennie és nem volt más választása, szó nélkül elfogadnám, mert ahova ő született, onnan nincs menekvés, aki futni kezd, arra vadászni fognak. Neki nem volt más választása, bárki megölhette volna, mert az élete értéktelen volt és a létezéséről maximum csak a futtatója tudott, de némi pénz fejében elfeledkezett volna róla, hogy valaha látta őt. És hozzáteszem, tizenhat éves jelenleg – morgom, kiemelve az időhatározót, hogy a tökalsó kicsit képbe kerüljön, mi a kurva élet. - Rossz helyen keresel együttérzést, mert engem hidegen hagy a sanyarú múltad. Ha siránkozni akarsz, az ajtó túloldalán – biccentek az utca felé - bőgd ki magad, aztán lépjünk tovább, mert ha felbosszantasz, kihajítalak innen, mint macskát szarni. Nem vagy már olyan kicsi, hogy nyavalyoghass és nem vagy olyan idős se, hogy a bekeményedett keserűségeddel traktálj – közlöm vele hidegen, keményen, mert kezd bosszantani, hogy próbál meggyőzni, milyen szar volt neki eddig. Leszarom. Most most van, most pedig nincs oka panaszra, épp csak a seggét nem nyaltam ki és aranytálcán nem szolgáltam fel neki ételt és italt. - A szerető nem ugyanaz, mint a szerelem, csak bizonyos esetekben – okítom tovább -, te pedig kurvára nem egy királylány vagy, hogy a hercegedet várjad. Kibaszott mázlid van, Jeremy, hogy nem egy olyan ember figyelt fel rád, aki miután betanított, eladott háziszajhának, vagy a kínaiaknak, bár azt sem mondom, hogy velem megnyerted a tutit – tájékoztatom kissé dühösen. Kihoz a sodromból a faszságokkal.


Szerencséje, hogy áttér egy másik témára, mert a kezébe nyomtam volna a cuccait, aztán kotródjon innen, gondolja újra az életét, mert megmondtam neki, hogy nem vagyok pszichológus, szeretetszolgálat, meg semmi hasonló. Rágyújtok egy cigire, majd az első slukk után a hamutálba teszem és folytatom az evést.

- Nem ügy – vakkantom. - Kaphatsz helyet, eszközöket és időt elbánni a bátyáddal. Az se gond, ha nem éli túl, el tudom intézni. És utána? Hogy leszel a család fenntartója őhelyette? - kérdezem meg közönnyel a hangomban. A bosszú nem minden, utána is van élet és jobb, ha még azelőtt végiggondolja ezt, minthogy cselekszik. - Ne keverd össze az alvilágot és a yakuzákat – figyelmeztetem élesen aztán. - A két világ nem közösködik, csak igen kivételes esetekben – mondom el alaposan kihangsúlyozva ezt, hogy Jeremy tisztában legyen vele és többé ne merészelje keverni a kettőt. - Ha Deon befut valamikor és itt leszel, élő példát láthatsz olyan kölyökre, aki túltette magát a családi drámán, kibaszott erősen hisz fatális baromságokban és be is jönnek neki, képes egyensúlyt tartani a két világ közt és tökéletesen ötvözi a kettő módszereit. Fél éve még egyetlen kibaszott terve nem volt az életével kapcsolatban, pedig egy kegyetlenül kreatív és tehetséges srác sok tekintetben. Most ott tart, hogy annyi terve van, amennyit érzése szerint az élete folyamán nem fog tudni megvalósítani és rohamléptekben halad előre. Tizenhét éves és mégis bárkit zsebre rak, így nem véletlenül tartott ott, ahol. Ő a tanítványom és egy nagynevű yakuza pártfogoltja – teszem hozzá. Szerintem a tökalsó kiérzi a hangsúlyomból, hogy Deon egy kurva nagy csoda és szálka egyszerre, ezért a neve egyszerre védjegy és káromlásféle, mint az enyém és Asaméé, ahogy azt is biztosra veheti Jeremy, hogy becsülöm Deont, mint mást nem ebben a világban. - Az alvilágot és a yakuzákat összekeverni körülbelül akkora baklövés, mint közönséges kurvának nevezni egy gésát – tájékoztatom, azzal a maradékba szúrom az evőpálcám és eltolom magam elől. - A yakuzák lehetnek Japán kulturális örökségének őrzői, többnyire rendelkeznek bizonyos erényekkel, míg az alvilágiak egyszerű senkik, akik mocskos ügyletek bonyolításával, bonyolult kapcsolatrendszerekkel és ügyes trükkökkel tartják sakkban egymást és másokat. Ha az ország bajba jut, vagy lesújt egy természeti katasztrófa, a yakuzák az elsők, akik segítik, míg az alvilágot az sem hatná meg, ha porrá égne minden – világosítom fel egy kicsit Jeremyt. - Mindkét frakció képviselőit nevezhetjük bűnözőknek, de nélkülük ez az ország valószínűleg sehol sem tartana. Egymással közös érdek felmerülésekor kerülhetnek kapcsolatba, de míg a yakuzákat elsősorban a haza iránti elkötelezettség hajtja, addig az alvilágiakat pusztán a haszonlesés és az élet élvezeteinek halmozása. Szóval még egyszer ne keverd össze a kettőt! – utasítom is határozottan a kölyköt, aztán magamhoz veszem a cigarettámat és mélyet szippantok belőle. - Egyébként nem takargatok én semmit semmivel – jelentem ki ravaszul elmosolyodva, miután kifújtam a cigarettafüstöt -, vagyok olyan helyzetben, hogy ne legyen ilyesmire szükségem. Egyelőre elégedj meg annyival, hogy egy alvilági nagykutya vagyok – válaszolok is a kérdésére.


Nem félek senkitől és semmitől, mert igazán hülyének kell lennie annak, aki velem szarozik. A legpitibb tolvaj is messze kerüli a szalonomat, mert csak az átlag ember nem tudja, hogy ezt a helyet kerülnie kell, mint egy ragályos betegségben döglődő korcsot. Ott a kocsim a parkolóban, az ajtaja nyitva, a kulcs persze nálam, de nincs egy marha sem, amelyik hozzá merne érni. Ismerik a nevem, ha nem a műveim miatt, akkor a hírem által és aki utóbbiból ismer, az féli a napot, hogy találkozzon velem. Harminc év alatt össze bír kaparni ilyen pozíciót az ember, de ehhez azért kurva sokat kell tennie. Én megtettem és ez köztudott.


Elnyomom a csikkem, aztán felállok a székemből, mikor Jeremy tér rá a tetoválásra, ami miatt elméletileg idejött.

- Úgy, ahogy megrajzoltam? - kérdezem meg tőle. - Mekkora méretben és pontosan hova is? - teszem fel a következő kérdést, miközben újra hozzá lépdelek. Hát persze, hogy most szólal meg a mobilom. És ki az? Na ki? Egy mosoly fut át az arcomon, azzal sarkon fordulok és felveszem. - Csak nem csuklottál?

- Kellett volna? - kérdez vissza, de a hangjából hallom, hogy nem bájcsevegni hívott. Remek. A tökalsó felé fordulok, csendre intem és rákacsintok, majd kihangosítom a készüléket.

- Nem. Na mi van?

- Eiji hívott, hogy szarod le a fejét.

- Van más dolgom is, mint a kölyköt pesztrálni – közlöm határozottan Deonnal.

- Kiemelt fontosságú feladatnak szántam Eiji tanítását, úgyhogy örülnék, ha nem az utcán kéne lófrálnia álló nap az egyéb elfoglaltságaid miatt, hanem tanítanád, terepre vinnéd, megmutatnál neki dolgokat.

- Gyere be a szalonba holnap, mutatok nála jobbat, Eijit meg vidd vissza oda, ahonnan összeszedted, mert egy kalap kutyaszart nem ér.

- Ez nem igaz – ellenkezik velem határozottan. Imádom, amikor okosabbnak hiszi magát mindenkinél és még meg is tudja valahogy győzni az embereket. - Ha nem látsz benne értéket, szerezz be kontaktlencsét. Egyébként is a mester a gyenge, ha nem bír el a tanítványával – teszi hozzá, mire felröhögök.

- Ezt Asamétól tanultad?

- Olyasmi – ismeri el nevetve. - Na de vissza Eijire! Ragaszkodom hozzá...

- Csak azért, mert ragaszkodik hozzád? - vágok közbe a kérdésemmel.

- Nem csak. Sokat nyom a latba, de míg itt volt, bizonyította, hogy alkalmas arra, amire szántam.

- Szerelmes beléd, persze, hogy csettintesz és bármit megtesz neked, de nekem semmit sem bizonyított és a jelek szerint nem is akar. Éles a szeme, gyors és kicsi, amik előnyök, de nincs meg benne a szükséges mentalitás, hidd el, ráadásul mindegy, mennyit foglalkozunk vele, az első körben áttaposnak rajta, aztán baszhatjuk a rápazarolt időt és energiát.

- Akkor találj ki neki egy megfelelőbb pozíciót.

- Add el – javaslom csípőből.

- Soha. Ígéretet tettem neki és állni fogom a szavam. Én hiszek benne – teszi hozzá. A hangjából kihallatszik, micsoda mély bizalmat adott Eijinek és az, hogy nagyot kell csalódnia a kölyökben ahhoz, hogy újragondolja a vele kapcsolatos terveit. - Tudom, hogy van ereje felküzdeni magát a szarból, ha pedig rendesen megtanítod arra, amire engem, nem fognak tudni áttaposni rajta. A kapcsolatai pedig, bármilyen gyengék is, jól fognak jönni...

- Deon, egy értéktelen kurváról beszélsz! - csattanok fel dühösen. Hetek óta vitázunk erről és már komolyan kezdem unni az egészet. Láttam, hogy Eiji a közelében tényleg megváltozik, összekapja magát, erre azonban nekem nem hajlandó, ezért én sem kívánok vele foglalkozni.

- Nem. Eiji fél...

- És ezzel gyakorlatilag el is bukta azt a jövőt, amit próbálsz elé tolni – vágok ismét a szavába.

- Az emberi alapokat és az értékrendet megkapta, neked az a dolgod, hogy megtanítsd megvédeni magát és a feladatához szükséges dolgokra – okít ki. Nem enged az akaratából, ahogy azt sejtettem, ám természetesen nem ő lenne máskülönben.

- Hogy aztán a megszerzett információkat kiverjék belőle?

- A vasakarat tanulható, a kellő elkötelezettsége megvan felém, úgyhogy akármivel is próbálkoznak, nem szedik ki belőle az információkat. Már megismerte az alvilág kínjait, azt túlélte, méghozzá elég szép eredménnyel, az elszántsága pedig töretlen, sz'val nem akarom még egyszer lefolytatni ezt a vitát, mert az a te bizonyítványod lesz, nem az övé. - Erre elismerően felfüttyentek. - Kétféle ember nem fél, Tatsuki, akinek nincs mit veszítenie, meg aki annyira hülye, hogy nem ismeri fel a veszélyt. Eijinek van mit veszítenie, csak pár hónapja húztam fel a szarból, ismerni akarja az életet, amitől eddig el volt zárva, te meg állandóan közlöd vele, hogy meg fog dögleni. Sorry, de így én sem akarnék tanulni tőled. És az új szerzeményed? Srác, ugye?

- Ja, és épp bemutatót tartasz neki – árulom el szélesen elvigyorodva. Meghökkent hangocska hallatszik a vonal túlfeléről, ami fene mód elégedetté tesz. Valami hasonlót akartam hallani.

- Te figyu... elmész ám a picsába...

- Miért, tizenhárom poronty nem elég? - kérdezem meg tőle játékosan.

- Bakker, azt hittem, Eijinek hangosítottál ki! - csattan fel elképedve, de a hangjából ítélve mosolyog. - Hát akkor...

- Hova lett bátyói szigorod? - heccelem, mivel nem nagyon tér napirendre afelett, amit csináltam. Imádom meglepni és szekálni is, még mindig.

- Az megvan, csak picit leakadtam ezen a kihangosításosdin. Mindegy. Figyelj, nem akarlak szankcionálni, de ha nem veszed komolyan a feladatodat, meg fogom csinálni, ez tiszta sor. Tudom, hogy sokat beszélek, de nem feleslegesen szarom a szót, sz'val vegyük egymást komolyan – kér őszintén. Miközben újabb monológot mond, rágyújtok. - Holnap elnézek feléd, hogy normálisan bemutass a srácnak, mert ez így kurvára nem volt fair, beszélek Eiji fejével is, ha úgy gondolod, ez szükséges, de meglátásom szerint rohadtul nem az ő hozzáállásával van a probléma, hanem a tieddel.

- Miért nem sózod Akihito nyakába? - vetem fel könnyedén.

- Akihito Asame embere, Eiji viszont az enyém, ezért az egyszerű tényért. Na, folyt' köv' holnap.

- Várlak – búcsúzom tőle, mire elneveti magát.

- Utállak – közli velem minden bizonnyal vigyorogva, majd bontja a vonalat.


Nos? Mit szólsz, Jeremy? Egy tizenhét éves kölyköt hallottál. Holnap látni is fogod a maga százhatvanhat centis valójában. Én meg folytathatom vele ezt az értelmetlen harcot, mert ő biztosan nem enged az akaratából, én meg hiába beszélek neki, pedig biztos vagyok benne, hogy kurva szar ötlet Eijire alapozni bármit.