121.

Deon

- Nem, alapvetően nem hülyeség – mondom Jeremynek. – Hagynának minket, Asame is, Shinji is, csak Tatsuki az, aki úgy rendezi, hogy ne legyen alkalmam beszélgetni vele. Egyébként biztos vagyok benne, hogy nem azért tart maga mellett, mert hasonlítunk egymásra, hiszen nekem a rajzot mellékesen akarta tanítani, a tetoválást pedig sosem. Te más vagy, te Jeremy vagy, én pedig Deon, és ezt mindketten bele fogjuk verni mindenki fejébe, aki összehasonlít minket, rendben? – kérdezem egyfajta egyezségként. – Nincs miért harcolnunk és én nem is akarok veled harcolni – jelentem ki magabiztosan. - Tuti – válaszolom. – Asame a te tiszteletedre az étkezőbe települt le, pedig mi csak a konyhát használjuk még étkezéshez is – árulom el, hátha sikerül felbiztatnom egy kicsit a srácot. - Engem kicsit sem zavar, ha kimértebben viselkedik, mert mint mondtam, így is totál odavagyok érte, és téged se zavarjon, mert tőle ez a szokásos viselkedés. Ha meg olyasmi miatt aggódsz, hogy így nem tudunk kettesben lenni... - kezdem, de nem fejezem be a mondatot, inkább csak legyintek. - Folyton kettesben vagyunk, pedig anno megbeszéltük, hogy ez nem egészséges. Semmilyen szempontból nem az - teszem hozzá röhögve. - Egyszerűbb, ha a gesztusokat keresed - kanyarodok vissza az előző témához. - Ha zavarnál bármit is, nem oltana a jelenlétedben engem, meg sokkal visszafogottabb viselkedést követelne tőlem, ezért én sem lennék annyira laza vele, mint amennyire. Na gyere, siessünk, mert megeteti Shabuval a kajámat! - ösztökélem kicsit nagyobb tempóra Jeremyt játékosan.