125.

Deon

Kuncogok. Elképzelem, milyen képet vágna Asame, ha a srác ugrabugrálna, én meg már csak a poén kedvéért is valami hasonlót művelnék. Két bepörgött kamasszal nem tudom, mit kezdene. Vajon kiugrana az ablakon, bezárkózna a dolgozószobájába, vagy fogná a fényképezőt vagy a kamerát, hogy követve minket megörökítse a hülyeségeinket? Nézem az arcát és próbálom kitalálni. Mivel nehéz kiborítani és bírja a fejemet, szerintem simán élvezné a műsort.

- Milyen teát kérsz, fekete, fehér, zöld, gyümölcs? - kérdezem meg, majd a választ megkapva kiviszem a felesleges cuccot. Leteszem, aztán leadom a rendelést. Természetesen a kávé már kész mindkettőnknek, úgyhogy Jeremynek várnia kell egy kicsit a teára, de gondolom, ez nem akkora baj. - Pár perc és kész – tájékoztatom, aztán leteszem a yakuzám elé a bögréjét, visszaülök a helyemre és amint Asame rágyújt, kínosan elvigyorodom. - Már megint elhagytam a cigimet – morgom röhögve. Elég gyakran megesik ez nálam, mivel nincs annyi zsebem, hogy a telefonjaimat és azt is magamnál tartsam. Rendszerezni kéne valamelyik övtáskámat megint, de a házban csak nyűg, aztán valahova lerakom és kereshetem, hogy hova. Az meg még cinkesebb, ha telefonnal együtt hagyom el, szval...


Asame megpróbál megmenteni, megkínál a sajátjából és Jeremynek is felkínál belőle egy szálat. Hű, ez azért nem semmi! A szám fülig ér most, olyat vigyorgok.

- Megszoktam már. Vagy zsebből kéne több, vagy cuccból kevesebb – teszi hozzá, mire lesütöm a pillantásomat, hiszen teljesen igaza van, sikerül rám is pirítania egy kicsit, de nem baj, nem bánom. - Bár egyszerűbb lenne, ha bevallanád, hogy néha jobb az én cigim szívni. Legalább megmarad a tied. - Hát persze, hogy nem marad alul, ami miatt csak az orrom alatt mosolygok.

- Néha tényleg jobb, hiszen tudod, a változatosság gyönyörködtet – vallom be készségesen, aztán a srác felé fordulok. - Kérhetek a tiedből? - kérdezem meg tőle vigyorogva. - Időnként mindenkit lehúzok egy szállal az imént vázolt hozzáállásom miatt. Meg amúgy is – mondom vállat vonva. - Én nem azért dohányzom, mert kell vagy mert megszoktam, hanem mert élvezem az ízét.