2012. május 13., vasárnap

126.

Jeremy

- Gyümölcs – vágom rá rögtön. A feketétől ugyanúgy bepörgök, mint a kávétól, a fehéret nem szeretem, a zöld meg nem illik a mostani hangulatomhoz, ennyi, úgyhogy marad a megszokott finom gyümölcstea. Na azért még oda tudok lenni és olyan szertatásféleségként kezelem a dolgot. – Köszi – mosolygok Deonra, mikor visszaér, aztán persze elkuncogom magam. Na igen, én úgy vigyázok a cigimre, mint a szemem fényére, legalábbis eddig úgy tettem, de most van nálam ez a doboz és a szalonban még egy, szóval egészen el vagyok eresztve. De akkor is odafigyelek, hogy ne hagyjam el, ezért is volt ciki, hogy azt a dobozt Tatsuki lakásán hagytam, ha már megosztotta velem, de már mindegy.


Maga a tény, hogy nem ciki dohányozni az ebédlőben megnyugtat, elkezdem kitúrni a zsebemből az enyémet, de... Na hirtelen az ütő is megáll bennem, mikor Asame megkínál a sajátjából. A szemem Deonra villan és ha jól, értem, ezt tényleg vegyem nagyon szívélyes dolognak. Mindenesetre nem kell gondolkodom, már nyúlok is és elveszek egy szálat. – Köszönöm – mosolygok fel a yakuzára, mire egy biccentést kapok.


Elmosolyodom az újabb apró szúrásokon, mivel szerintem jók együtt, bár ezt hangosan ki nem mondanám. Aztán elröhögöm magam.

- Persze, hogy kaphatsz – húzom ki a dobozt a zsebemből és kínálom meg vele Deont, majd kézközelben is hagyom, hátha. Meggyújtom az Asamétól kapott szálat és beleszívok. Nem rossz, sőt... de nekem akkor is a levendulás marad a kedvencem. Amúgy is mostanában annyifélét elszívtam, hogy már össze sem tudom számolni, sőt, azt is elmondhatom magamról, hogy Shinjiéből is kaptam. Aztán elmosolyodom azon, amit Deon mond. – Egy darabig láncban szívtam feszültséglevezetésnek, aztán rájöttem, hogy jutalmazásnak jobb, így már annyira nem fogyasztom. Ráadásul kikuncsorogni sem volt könnyű sosem, így oda kellett figyelni, mennyit fogyasztok el belőle. Inkább olyankor szívok, mint kávé mellé, kaja vagy szex után – vonom meg a vállam. Ezek berögzült dolgok. – Ja, meg beszélgetésekhez és gondolkodáshoz, mert segít, olyankor játszom a füsttel és az megnyugtat, vagy valami hasonló – vallom be egy szégyellős mosollyal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése