Elgondolkodva nézem még mindig Shinjit, pedig már rég máshol kalandozom fejben. Remélem, Tatsuki jól van, most gondolatban nála járok és szeretném, ha minden rendben menne vele, ha nem lenne gond, és Bakari tudna neki segíteni. Tudom, hogy jobban ragaszkodom hozzá, mint kéne, de nem tehetek róla, ez van. Még jó ideig nem akarok megválni tőle, mert ő adja a lehetőségeimet, amikkel még bőven szeretnék élni is. Mindegy, nem izgatom magam rajta, mert akkor csak rémképeket kezdek el látni, amiket most nem kéne, mert könnyebb nem lesz a dolog tőle, ellenben elgondolkodom azon is, hogy mi lesz a kicsikkel. Én mindent megtennék értük, ez biztos, és ezt Tatsuki is tudja. Oké, meg kell várnom, hogy bemutassa a fiát, meg hát... el kell vele mondatnom, mégis mivel jár mindez, mi lesz velük és hogyan. Persze még ráér. Meg gondolom... bár ez nagyon kívülálló dolog, de velem is fog kezdeni valamit, hogy a nevem eltűnjön, ahogy az övék is. Remy, Jem... Már most megaggatott becenevekkel és talán nem kéne. de ez boldoggá tesz. Eközben már a semmibe révedek, ugyan Shinji hátát nézem, de már nem látok, ködös a tekintetem és máshol kalandozok. Néha el-elmosolyodom magamban és várom, hogy Deon végezzen. Újabb gondolatok és képek. Anya... Na még vele nem tudom, mi lesz, de majd kitalálom. Meg apa. Hogyan szakadjak el tőle, hogyan ne gyűlöljem azt, amit velem tett? Hogy megalázott és letagadott. Ez nekem túl sok volt és... nem igazán tudom, hogyan lépjek tovább. Vagy Iku. Az a következő lépés lesz, hogy rajta is túljussak, hogy nagy lépéseket tegyek. Vajon ha megkérem Deont, hogy kísérjen el, elengednék velem a temetőbe? Mindenesetre meg fogom próbálni, mert... Mert szükségem van egy támaszra és ő talán megérti, miért. Majd megkérdezem. Így révülök magamban egyik helyről a másikra, már az időt sem érzékelem, ebben az állapotban mintha megállt volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése