130.

Deon

Miután leadtam a mosogatnivalót és visszautasítottam az édességet, amit Ayako nekem kínált, kilesek. Asaménak nyoma veszett, Jeremy nem került elő. Szörnyen érzem magam és dühös is vagyok egy kicsit a veszteség miatt, amit megint elszenvedtem Asamétól. Nem könnyű elviselni, hogy lenyom, mégsem akarok igazán harcolni ellene, mert... mert tudom, hogy igaza van és az igazság ellen nem lehet nyerni. Shabut vagy magával vitte, vagy a kis mocsok inkább keresett magának egy nyugis helyett, ahol végre nem zavarják fel az álmából. Tudom őt irigyelni, hiszen arany élete van, kényeztetjük, imádjuk és nem kell olyan magasröptű, hülye dolgokkal törődnie, mint amivel mi, emberek törődünk.


Utam a testőrszoba felé irányozom, aztán rövid kopogás után benézek. Shinji egy pillantást vet rám, Jeremy azonban észre sem vesz, kikerekedett, elhomályosodott szemekkel réved maga elé, amitől halálra rémülök. Berontok a szobába és megrángatom.

- Cseszd meg, jól vagy?! - szólok rá, mikor felfogja, hogy én vagyok és mit csinálok. - Bakker, nagyon pszicho, amit csináltok! - Mindkettő se kép, se hang, csak csinál valamit, amibe tök belemerül, csupán a reflexek maradnak. Ennyire jól sikerült a beszélgetés? Shinji különös srác, de azért nem hiszem, hogy neki sikerült ennyire mélyre taposni Jeremyt, kétlem, hogy bármilyen módon ártana olyannak, aki fontos Tatsukinak vagy akár nekem fontos lehet. Csodálom, hogy ilyen, most is dolgozik valamin, de abban rohadt biztos vagyok, hogy én bekattannék az ő helyében. - Gyere! - szólok rá Jeremyre még mindig egy kicsit hevesen a korábbiak miatt, s kérdés nélkül átvetem a karját a vállamon és magammal húzom. A szobám melletti vendégszobába vezetem, aztán mivel érzem, hogy igazából jól van, eleresztem és otthagyom, hogy a cuccát odahozzam. - Sikerült megbeszélned Shinjivel, amit akartál? - kérdezem, mikor visszaérek, s a táskát, amit a srác hozott, leteszem. - Beülök hozzá egy kicsit, aztán átöltözöm és visszajövök, úgy jó neked? Addig esti rutin, vagy valami hasonló - mondom kicsit ügyetlenül. - Helyezd kényelembe magad. A szekrényben van néhány általános, közepes méretű cucc, ha valamid nem lenne - tájékoztatom. - A szobámba - bökök balra, jelezve, hogy a szomszédos helyiségről van szó - beülhetsz zenét hallgatni, a lejátszót szerintem tudod kezelni, ha megunod, ami szól, meg van néhány rajzeszköz az íróasztalom fiókjában, kiszolgálhatod magad. Ne lepődj meg, ha Shabu betéved, felmehet az ágyra, asztalra, nyugodtan dögönyözd, ha hagyja, mert szereti - mondom halványan elmosolyodva. - Valamit kihagytam? Igazából még nem aludt itt senki, szóval fogalmam sincs, hogy kell jó házigazdának lenni - vallom be őszintén.