136.

Deon

Rohadt biztos vagyok benne, hogy nem lettem volna képes arra, amit Jeremy csinált, idegenek lakására felmenni, kettyinteni velük, de hogy így rengeteg mindent tapasztalt, az is tuti. Elmosolyodom az ABC sorrenden. Ez már nekem is sok. Bár lehet, hogy én a hecc kedvéért felborítottam volna azt az ABC sorrendet. Noha az is fix, hogy utána nem tartott volna igényt a társaságomra a fickó. Mindegy, szerencsére nekem sosem kellett ilyesmin gondolkodnom. Aztán a kérdését hallva kicsit másképp fekszem, hanyatt dőlök és elmosolyodva kezdem nézni a plafont.

- Egy tizennégy éves kölyök, akit külföldre hurcoltak, mint Japán egyik büszkeségét, hiszen elég jól úsztam, nem lehet szőkített és pirszingelt. Ideálisnak, tökéletesnek és japánnak kell lennie, jól kell viselkednie és remek eredményeket kell hoznia, hogy ne csak az apja, de az egész ország büszke lehessen rá. Az már más kérdés, hogy csak félig vagyok japán, de ez senkit sem zavart, asszem – teszem hozzá keserűvé váló mosollyal. - Az életem nem volt az enyém akkoriban, mert amikor a kezembe vettem a külsőm kezelését, ez lett, egy ellenszenves, lázadó tinivé váltam mások számára, akit megpróbáltak visszaterelni a szerintükleges normális kerékvágásba. Anyát távol kellett tartanom magamtól, mert az apám rajta keresztül akart befolyásolni engem. Olyanokat mondott, hogy anya nem örülne valaminek, vagy szomorú lenne miatta, én meg mindigis rajongtam anyámért, szóval már ennyitől eléggé elgondolkodtam, megéri-e, amit akarok. Aztán ellöktem anyát magamtól, hogy ne lehessen eszközként használni, hogy ne tudjanak vele befolyásolni, mert én önálló és független akartam lenni – magyarázom meg.


Az már sokkal kellemesebben érint, hogy a jelenről kérdez. A korábbi dolgok ugyan már nem fájnak, de azért fel tudnak sajdulni és ezt annyira nem szeretem. Sok butaságot csináltam, amiken nem tudok változtatni, de a következményeit persze viselnem kell. Idővel mindenből jól jövök ki, mert harcolok, teperek és nem adom fel, de a múlt múlt marad mindig.

- Tud mindent – válaszolok röviden. - Azután, hogy Asame úgy döntött, hogy a pártfogásába vesz engem, felhívta anyát és tájékoztatta erről. Ezen én tök kivoltam, mert az első gondolatom nekem szülőként tutira az lenne, aminek indult is az egész, hogy megpróbálnak megnyugtatni, aztán a gyerekemet szexre kényszerítik, bántalmazzák, vagy eladják. Szóval én nem mondtam volna le ennek tudtában sem a gyerekemről, anya azonban ugyanúgy tradicionista, mint Asame, fel sem merült benne, hogy átvágja őt a yakuzám. Azt elég gyorsan csekkolta anya, hogy honnan is van pénze pártfogoltra, hiszen abban a színházban dolgozik főként, amit Nishida, Kaz yakuzája birtokol, és egy összejövetel folytán Asame is ott volt. Később meg meglátogattuk anyát és a húgomat, mikor már lenyugodtak az Elerden-balhé és a Lux-fenyegetettség miatti kedélyek. Igazából az, ami köztünk van, jóformán titkolhatatlan. Persze megpróbáljuk, mert kell, de anya figyelmét nem kerülte el semmi. Amúgy is úgy tudták rólam otthon, hogy buzi vagyok – teszem hozzá elvigyorodva és vállat vonva. - Sose mondták ki, csak hát az öltözködésem, hajviseletem és ékszereim miatt ezt feltételezték. Apám ezért is vetett meg, mert nem bírta elfogadni, hogy az egyetlen fia ferde hajlamú. Hát pech – mondom ki, ezzel lezárva ezt a részét a beszélgetésnek, mert nem akarom nagyon boncolgatni az apámmal való kapcsolatomat. Jó helyen van a dutyiban. - Szval anya megkérdezgetett minket pár dologról, voltak kellemetlen pillanatok is, de végül megmondtuk, hogy jah, ez és ez van, együtt vagyunk, Asame yakuza és én is az leszek, anya meg csak azért nem lejtett örömtáncot, mert a könnyeit kellett törölgetnie. Nagyon vicces volt – mesélem el kurtán. - Anyám, mint kiderült utóbb, réges-rég hozzászokott a gondolathoz, hogy egy pasival vagy sráccal leszek együtt, és csak remélte, hogy az nekem jó lesz, így hát nem akadt fenn Asame miatt, azon meg aztán főleg nem, hogy Japán hagyományait őrző harcos leszek. Tök mindegy, hogy valamilyen szinten bűnöző is, mert csak az a fontos, hogy mire használom a tudásom és a javaimat. Egészen meglepődtem, anya mennyire képben van a yakuzákkal kapcsolatban – teszem hozzá. - Aztán persze rájöttem, hogy én is képben lettem volna velük, ha nem apám a főkolompos, és tanultam volna az ország szokásairól, hiedelmeiről, mondáiról, történetéről, satöbbi.


Kitakarózom, aztán a laptopomért megyek. Kihúzom a hangfalakat belőle, ki is kapcsolom őket, állítok a hangon, majd befészkelem magam újra az ágyba és megpaskolom magam mellett a helyet, hogy Jeremy üljön mellém.

- Elég sok kép készült úgy, hogy a célszemély nem tudott róla, szóval nem mind jó, de egyszerűen nem bírtam ellenállni a késztetésnek – mondom, miközben a mappák közt lépdelek. - Ő Kazuki, a legjobb barátom – mutatom be Kazt néhány képen keresztül. - Rendes srác, nyolc évvel idősebb nálam és a hobbija a versenyzés. Ő Nishida, a yakuzája, aki Asaménak is szövetségese. - A fotó nem annyira jó, hiszen Nishidát csak úgy nem volt merszem lefotózni, de az arca látható. - Nishida és Tatsuki ugyan békében vannak egymással, de a köztük lévő béke nagyon törékeny, mivel Tatsuki anno jól keresztbe tett Nishidának. Nem tudom, ez befolyásol-e veled kapcsolatban valamit, remélem, hogy nem, ez azonban a yakuzán múlik – magyarázom komolyan és így Jeremy is megkapja a választ arra a kérdésre, hogy miért mutogatom meg neki az embereket képről. - Asahito és Yoru – mutatok is rájuk. - Asahitoé az Endorfin, néhány területére rálógnak alvilági területek is, így elképzelhető, hogy emiatt is összefutsz majd velük. Ugyanúgy törékeny békét kötöttek Tatsukival, de velük eléggé óvatosnak is kell lenni, mert nagyon kiszámíthatatlanok. Ők a yakuzavilág legfurább párosa, harsányak, kirívóak és mindent együtt csinálnak, ami abszolút nem szokás, hiszen a pártfogoltaknak nincs helyük túlzottan a yakuzák közt. Ők a rendbontók, a lázadók, harciasak és veszélyesek, de én pont ezt bírom bennük. Én jó kapcsolatot ápolok velük, ellenben azért én is időnként meggondolom a szavaim vagy a tetteim, mert velük nem jó összetűzésbe kerülni – magyarázom komolyan. - Ő Hiroto. Már yakuza, mert a yakuzája meghalt, mondjuk így, Asame és Nishida segít neki. Sokat változott, eléggé elfoglalt és ha épp van szabadideje, akkor pihen, szóval nem sokat lóg velünk. Keiyuu – térek rá a következő képre és egyben illetőre. - Róla lesz egy pár kép, mert mindig megdöbbent. Engem még meg tud lepni, mások már unják. - Műköröm, smink, nőies ruhák, mindig precíz haj, ... - Nagy vetélytársam, de igazi mérgeskígyó, ha magadra haragítod, felkúszik a nadrágod szárában és beléd mélyeszti a fogát. Nem jó vele ujjat húzni, mert rafinált és alattomos, de ha hajlandó vagy simogatni a hiúságát, dorombolós cicussá változik. Ő inkább szajha, bár nem tudom... - mondom a fejemet is megvakarva. - A yakuzájáról, Ryoról és annak yakuzájáról nincs képem, de ők is arrafele vannak, ahol Asahito, úgyhogy majd igyekszem beszerezni és informálódni, de lehet, hogy Tatsuki meg bővebben fog tájékoztatni, kivel hogyan van, satöbbi. Jopparé! Ryoról mégis van képem – örülök meg. - Visszafogott, kedves srác, de ő például szajha. Ez köztünk nem fontos, csak más szabályok vonatkoznak rá, mint ránk. Általában amúgy Kazuval jövünk össze, Shinji is csatlakozik, Yoru meg nem túl társasági lény, szóval inkább közvetve tartozik a társasághoz. Például rá tudom venni, hogy versenyezzen – mondom. - Milyen nevek rémlenek még? Mert a nevek fontosak és az is, hogy mit kell tudni a személyekről, akik viselik őket.