137.

Jeremy

- Igazából ez számomra felfoghatatlan – vallom be. – Mármint hogy ennyit számít a kinézet. Most komolyan, rosszabban úszol attól, hogy szőke a hajad? Nem hiszem, szóval tényleg nem értem. Pláne, hogy... már bocsi, de rikít rólad, hogy félvér vagy, ahogy rólam is – mondom csendesen. – Nem hiszem el, hogy ennyit számított a dolog – mondom csendesen, majd megdöbbent, amit Deon mond. – Apád igazi szemétláda volt – csúszik ki a számon, pedig Tatsuki mondta, hogy kerüljem ezt a témát. – De aztán minden helyre csúszott, nem? – mosolyodom el végül. De most komolyan, milyen szülő az, aki belekényszeríti a fiát valamibe és ezért még zsarolni is képes?! Bár mondjuk az én anyám se volt kutya, de ő legalább nem kényszerített bele, csak úgy tett, mint aki nem lát semmit.


Aztán Deon mesél és ez valahol tetszik is nekem, mármint hogy ezt megosztja velem is.

- Anyukád csodálatos lehet – mondom mosolyogva, ugyanakkor egy icipici keserűség is van a hangomban. Mindigis vágytam arra, hogy anya foglalkozzon velem, figyeljen rám, vagy éppen vigyázzon rám, de sosem tette meg. Ha visszaemlékszem, még akkor sem igazán, mikor apa ott volt, sosem. Mindig Lucas volt az első és a fontos, minden más utána jött, ő volt a kedvenc és szerintem ha nagyobb lettem volna akkor, kérdés nélkül engem vesz ki a suliból, csak éppen tíz évesen nehezen kaptam volna munkát bárhol is... Mindegy, ez már a múlt, ugyanakkor valahol tudom, hogy ez nem helyes, hogy így volt. – Jó, hogy elfogadott így, ahogy vagy, látszik, hogy tényleg szeret téged – mosolyodom el végül. – És a húgod? Vele mi a helyzet? – kérdezek rá csendesen. – Csak mert nekem mindenem a tesóim – vallom be. – Imádom őket és mindenképpen meg akarom védeni őket, nem eshet bajuk – mosolyodom el. – Rickből remek táncos lenne, nagyon jó a mozgása és a ritmusérzéke. Imádnivaló tud lenni néha, de ha bekeményít... A két húgom meg a királylányok. Nagyon vigyáztam rájuk és ebben Rick is segített. Ő tudta, mi zajlik otthon és ebből mindenképpen ki akartuk menteni őket – mesélek halkan –, éppen ezért Rick lelkileg megedződött, ráadásul mivel nem volt más, gyakran neki kellett ellátnia a sebeimet is – mondom csendesen, aztán jön egy újabb téma, amin megint elmosolyodom. – Olyan lecseszést kaptam Tatsukitól ezért – vallom be kuncogva. – Nekem sem volt semmi fogalmam a dolgokról, mivel anya szart sem tudott az itteni világról, más meg nem nagyon mesélhetett nekem, mindenesetre Tatsuki helyre rakott és most már viszonylag értem a viszonyokat is.


Deon kimászik az ágyból és hozza a laptopját, majd arra kér, üljek mellé. Nem gondolkodom, befészkelem magam mellé és kíváncsian várom, mit mutogat. Elmosolyodom, amikor képek kezdenek megjelenni. Kazu... Igazán helyesnek néz ki, ráadásul olyan emberien kedves. Többet nem igazán sikerül leszűrnöm a képekről, ellenben kíváncsivá tesz a dolog. Kazu yakuzája veszélyesnek tűnik, ráadásul úgy látom, nekem vigyáznom is kell vele, ha nem kedveli Tatsukit. Mindegy, majd ez is megoldódik, gondolom, vagy maximum jó messzire elkerülöm. Asahito és Yoru... Hát különleges páros, ez a képen is látszik, ugyanakkor elkuncogom magam. Lehet valaki Deonnál is nagyobb lázadó? Ezek szerint igen, bár ami azt illeti, minden félsz ellenére van bennük valami vonzó, amitől az ember csak azért is a közelükben akar lenni. Legalábbis rám így hatnak. Elmosolyodom a képeket nézve, valahol megelevenednek az emberek is, és lassan képek is kerülnek a hálózatba, amit fejben kezdek felépíteni, hogy ki kihez hogyan kapcsolódik és miért. Hiroto, na ő teljesen új nekem, ellenben látom, hogy nagyon fiatal, neki sem lehetett könnyű élete, legalábbis a tekintetéből ítélve. Mindenesetre elraktározom őt is, azonban mikor meglátom a következő képet és Deon kommentárját hallom, elröhögöm magam.

- Ne mondd, hogy ez a kölyök jobb mint te – kuncogok még mindig –, ellenben az biztos, hogy elég, hogy is mondjam, feminin. Mindenesetre nem hiszem, hogy le tudna pipálni téged. – Pedig nem akartam közbeszólni, de már sikerült. Mindegy, ez is megy az információkupacba. Ryo, na megint valaki, akiről halvány lilám sincs, hogy kicsoda és így elég nehéz elhelyezni, ő lógva marad valahol, mert nem tudom, kihez és hogyan kössem. Na nem gond, majdcsak kialakul ez is. Deon rákérdez, kinek a neve merült fel még, és nekem végig kell gondolnom, miről is beszéltünk még Tatsukival. Így hirtelen nem nagyon jut eszembe senki más, a yakuzák és a pártfogoltjaik megvoltak. - Azt hiszem, ennyi, több név nem került elő, illetve aki igen, azzal már személyesen találkoztam – mondom meg komolyan. – Ellenben még egy kérdésem lenne. Itt mindenki kötődik valakihez, nem? Akkor hogy illik a képbe Keiyuu és Ryo? – teszem fel is rögtön, csak hogy még jobban lássam a rendszert. Meg hát információ sosem árt, mert jobb tudni, mi a helyzet. – Azt hiszem, engem nem jó ötlet összeereszteni Shinjivel – teszem hozzá elgondolkodva még.