Deon
Én most nem tudok mosolyogni és megszólalni sem, ezért csak biccentek a srácnak, aztán Asame szobájába megyek. Még megkérem az egyik testőrt, hogy álljon Jeremy rendelkezésére, hogy ha szüksége lenne valamire, mert a reggeli rutin az reggeli rutin, nem akarom megszakítani, ugyanúgy, mint minden nap fel akarok kelni Asaméval, enni akarok pár falatot, aztán lemenni a dojoba, edzeni, majd a zuhany alá kerülni vele. Lehet, hogy ez két óra, lehet, hogy három-négy is lazán lesz, hiszen ez változó, addig is viszont nem szeretném, ha Jeremynek korogna a gyomra például, szóval ehhez mérten valaki figyel rá.
Belépek a szobába. Asame kislámpa fénye mellett, ölében Shabuval olvas. Szemüvege felett rám pillant, majd mikor felfogja, milyen képet vágok, a könyvjelzőt visszatéve a lapok közé becsukja a könyvét, s a szemüvegével együtt az éjjeliszekrényre teszi. Megkérdezi, mi a baj, én pedig elmesélem neki, miközben odafészkelem magam szorosan mellé, hogy úgy fest, Tatsuki és Shinji kapcsolata nagyon is komollyá kezd válni, Jeremy pedig bezavarhat nekik, én pedig nem tudom, mit kéne csinálni, hogy... Igen, megint én akarok tenni valamit...
Hagyom magam megvigasztalni, elcsábítani és szeretni. Játék, harc és ellenállás nélkül odaadom magam Asaménak, most ölelve, simogatva, csókolva őt. Hagyom, hogy kielégítsen, a szerelmével betöltsön és mire eddig jutok, már nincs más a számomra, csak ő, én. Esetleg még a vackában összegömbölyödve szunyókáló Shabu. Úgy tűnik, ennyi vagyok, egy érzelmi felhő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése