2012. május 13., vasárnap

151.

Jeremy

Figyelmesen hallgatom végig Katsurit, mert ez most igazából talán az eddigi legnehezebb kérdés, amiben döntenem kell, hogy most, vagy majd, az nagyjából mindegy is. A férfi nem ellenzi a dolgot, bár abból, ahogy számolgat és mérlegel magában, semmi jó nem következik, de végül megkapom a választ az időhúzásra is. Tehát hat-nyolc gyerek, ráadásul ha jól értem, mindenki máshoz tartozik, azaz félig-meddig rokonok, de csak félig-meddig. Mérlegelem azokat is, amiket kikötésként ad meg. Tehát nem mondhatnak nemet vagy igent sok mindenre, nincs szabad döntésük, ami nem teszi könnyűvé az enyémet sem, ugyanis a két kisebbikre még tudok hatni és ha rájönnek, hogy nekik úgy jó, akkor nyugton maradnak, de Rick... Hát ő nem lesz könnyű tészta, az biztos. Rá már nem mindig tudok hatni és már hajlamos megmondani, ami nem tetszik neki, beszólni és másképpen újraindítani a dolgokat. El nem tudom képzelni, hogy hajlandó lenne kezesbárányként viselkedni, ugyanakkor ezt talán nem most kéne megvitatni. Döntenem nem ártana valamit, ha csak félig is, így hát végül felhagyok az agyalással, ráér az később is.

- Nagy részben elfogadható. Nem állítom, hogy az öcsémmel nem lesz egy kis probléma, de azt majd rendezem - mondom meg végül őszintén. Nincs értelme terelni, mert az úgysem segít. - Azok, amiket kérsz, elfogadhatóak és fenntarthatóak véleményem szerint, ugyanakkor van egy-két dolog, amiből pedig én nem fogok engedni. De talán nem ez a legjobb alkalom arra, hogy ezt megvitassuk - teszem hozzá végül csendesen, mert most van egyéb sokkal fontosabb feladatunk is, minthogy erről vitázzunk, vagy beszélgessünk. Ez akkor is ráér, ha már túlvagyunk ezen az egészen és végre viszonylagos nyugalom lesz, addig szerintem biztonságban vannak a kicsik, merem remélni, hogy igazam van, így pedig jobb lenne most minden mást intézni.


Végül Katsuri biccent nekem, én pedig nyugtázom, hogy ezt most eltesszük máskorra. Még szerencse, mert éppen ekkor szól ki Shinji és a férfi már indul is egyszerűen hátat fordítva nekem, én pedig Deonra nézek, várva, hogy most mi következik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése