Jeremy
Megint megjelenik Anai a már korábban is látott megfontolt lépéseivel, lassan közeledik felénk, ugyanakkor most van vele valaki más is, egy másik nő. Nagyjából egymagas lehet velem, talán picit alacsonyabb. Még nekem is el kell ismernem, hogy formás és kifejezetten kívánatos, pedig engem nagyon nem hat meg a női szépség, illetve nem olyan módon, mint általában a férfiakat. Ennek ellenére valamiféle tűz sugárzik belőle, talán erő lehet, amivel képes felhívni magára a figyelmet. Egyszerűen lenyűgözőnek lehetne talán nevezni, bár lehet, hogy ez kevés ahhoz, hogy pontosan leírjam, mit is gondolok róla.
Végül Anai lép Deonhoz és a kezébe adja a kulcsot, miközben közli, hogy megvan a nő. Ez talán az egyik legjobb hír jelenleg. Ami azt illeti, nem sok jó hír érkezett mostanában, szóval ez nem nagy szó. Kíváncsivá tesz a helyzet, és valahol már látni akarom azt a valakit, akiről szó volt, aki itt ólálkodott, aki valószínűleg semmi jót nem akar, pont ezért még nagyobb lendülettel ér a pofon, mikor a másik nő kikezd Deonnal. Vagy csak én érzem annak? Nem tudom eldönteni hirtelen. Felsandítok Asaméra, de ebből sem tudok meg sokkal többet, így csak figyelek csendben, de egyszerűen félreérthetetlenek a gesztusok és így már én is tuti biztos kezdek lenni a dologban, azonban Deon hangszíne, amivel végül válaszol, egyértelműen kizár minden ilyen lehetőséget, annyira visszautasító, hogy ha ennél jobban az lenne, akkor már nem is beszélne az illetővel. Be is talál a dolog, a két nő végül úgy tűnik el, ahogy érkezett, csendben, de már nem olyan lassan.
Deon végül a yakuzájához fordul, és magával hívja. Na vajon velem mit akar kezdeni? Azonban rövidesen megkapom a választ és a tény, hogy mehetek vele, megnyugtat, ugyanakkor idegessé is tesz. Fogalmam sincs, hogyan kellene viselkednem ilyen helyzetben. Bólintok neki, megértettem és természetesen megyek, mert tudni akarom, mi a helyzet, mennyire súlyos, mik a teendők. Furcsa, de azt érzem, hogy folyamatosan tanulok, hogy nő a tudásom erről a világról és talán ezzel együtt változik is bennem valami. Legalábbis most könnyebben veszem az akadályokat, mint mondjuk reggel, bár lehet, hogy csak a végső elkeseredettség tesz most erőssé, de ez mindegy is. A lényeg, hogy képes vagyok gondolkodni, összeszedett maradni és ebből talán hasznot is fogok tudni kovácsolni. Követem Deont és Asamét, csendesen, egy szó nélkül lépkedek utánuk újabb erőadagot keresve magamban és legnagyobb meglepetésemre még találok. Ezek szerint vannak rejtett tartalékaim, amikről még én sem tudok. Mindenképpen meg kell ismernem ezeket is, jó alkalom ez erre, ha nem is könnyű próba. De lesz még ilyen, vagy rosszabb is, ha meg nem, akkor elmondhatom, hogy már az elején átestem a nehezén, ha ezen most túljutok, akkor minden máson is. Merem remélni, hogy így van. Most már a kíváncsiság is hajt előre, megnézni, mit művel Deon a nővel, összerakni, végül mi történik itt pontosan. De nem sokára fény derül rá, nagyon remélem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése