153.

Jeremy

A hely, ahova tartunk, kicsit sem bizalomgerjesztő, már a folyosó sem igazán tetszik, nemhogy a helyiség, ahova belépünk. Nem kicsit vagyok beszarva, az tuti, bár nem akarom mutatni, ahogy megfutamodni sem, mert az nem vetne rám igazán jó fényt, így hát megacélozom magam és kitartok, azonban mikor Asame bezárja az ajtót, még nagyobb késztetést érzek menekülni. Nem tetszik itt nekem és bár tudom, hogy nem eshet bántódásom, egyáltalán nem érzem magam nyeregben, ráadásul... el sem tudom képzelni, mit lehet itt csinálni, és nem is nagyon akarom, mert már az is túl sok, amit el tudok képzelni. Sajnos beindul a fantáziám, pedig pont most nem kéne neki, mert nagyon nincs szükségem képekre, amik automatikusan jelennek meg a tudatomban. Asamét figyelem, mert el sem tudom képzelni, miket csinált itt és miért, de nagyot nyelek. Nem kispálya ez már, mint ahogy én először hittem. Amúgy is hülyeség volt tőlem ez az egész, mert tudnom kellett volna, hogy ez nem valami vicc vagy játék, a kínzókamra az kínzókamra.


Aztán végre felmérem a teremben hagyott nőt, miközben próbálom kitalálni, hogy mennyire lehet veszélyes. Deon mellé lép, letérdel és magához hív, én pedig megyek, mert érdekel, mi sül ki ebből, ugyanakkor nem érzem azt a biztonságot, amit kéne. A srác mutogat, tanít és próbálom nagyon figyelmesen követni az eseményeket, sőt, segíteni is, bár az nem olyan egyszerű. Nem nagyon tudom, hogyan nyúljak egy nőhöz, ráadásul taszít is, meg a bátorságom is kezd eltűnni. Remek lesz, ha így folytatom. Mindenesetre azért találok én is pár kisebb dolgot, amit próbálok minél messzebbre eltüntetni. Közben Deon mesél, tanít, én pedig befogadom az infókat, a megfelelő raktárba kerülnek, ahogy a kérdések is, amiket majd későbbre tartogatok. De aztán csak sikerül olyat mondania, amitől önkéntelenül is felnyikkanok. Hogy mi? Egy nő? Na nem, sosem... Én nem nyúlok egyhez sem, esélytelen, erre még Tatsuki sem vehet rá, akárhogy is próbálkozik. Nem... Bár Deon szerint nem is kell. Hát ebben az esetben tényleg ki van zárva.


Még agyalnék ezen egy kicsit, de ekkor a nő megmozdul és mielőtt még nyikkanni tudnék, kapok egy jól irányzott rúgást, ami nem csak megborít, de nagyjából elveszi minden erőmet is, amit eddig felszedtem, így mozdulni is nehezen tudok, azonban Asame és Deon is észnél van, így talán nem annyira gáz, hogy én hirtelen nem. Mindenesetre inkább a menekülős részt választom és próbálok arrébb húzódni, ugyanis szerintem többet ártanék, mint használnék ebben a harcban, ezért inkább kimaradnék belőle. Nem is nagyon látom, hogy mi történik, néha követni sem tudom a folyamatot, ugyanakkor végül csak sikerül a nőt megkötözni. Amiben biztos vagyok, hogy már azt sem tudom megmondani, ki mit csinált, mikor és miért. Oké, kicsit összezavarodtam, ráadásul megint túl sok az inger egyszerre, nekem ezt még szokni kell. Deon kérdez, újra és újra, majd talán a leghumánusabb módon kezdi el megkínozni a nőt. Valahol hálás vagyok ezért, ugyanakkor nem sok új dolgot tudunk meg, legalábbis nekem nagyjából semmit nem mond, amit a nő összehord. Azt mondjuk nem tudom megítélni, Deonnak mit jelent, de nincs megelégedve, ezt érzem. Nem tudom eldönteni, hogy a nő hazudik, vagy sem, de sok minden nem áll össze nekem, és szerintem Deonnak sem, különben nem folytatná a dolgokat. Közben Asame tüzet rak és mikor leesik nekem, hogy miért, akkor a gyomrom összerándul. Na ez már túl sok lesz, nem akarom, nem, nem, nem... De kitartok és figyelek, mert valamit ki kéne hámozni ebből, és szeretnék segíteni, de nem sokat ér a dolog, mert továbbra sem nagyon tudom összerakni az eseményeket, ugyanakkor az én ösztönöm semmi jót nem súg. Bár ami azt illeti, teljesen össze is vagyok zavarodva. Deon új kínzóeszközhöz nyúl, amitől nekem újabb görcs jelenik meg a gyomromban, de ezt még mindig jobban viselem. Szerintem ezzel engem jobban megkínoz, mint a nőt. Elég látni, hogy valakinek a keze sérül, ez nekem akkora, mintha nem tudom, hasba szúrnák, mert számomra a kezem szent. Elgondolkodom, hogy mit tennék ilyen helyzetben és arra jutok, hogy mindent megtennék, csak ne tegyék ezt velem. Ajaj, ez nem lesz jó, mert ilyen hozzáállással elég hamar meg lehetne törni. Oké, ez tuti egy olyan gyenge pont, amin javítanom kell, mert különben nehezen fogok túlélni ebben a világban. Aztán Deon nekiáll a nő ujjait szétfeszegetni és ez nekem annyira sok, hogy inkább elfordulok és végiggondolom, amit eddig elmondott ez a szőke bombázó, mert annak kell lennie még akkor is, ha ezt nem tudom elismerni.


Valahol nem tudok hinni teljesen ebben az elméletben. Nem tudom, miért, de egy általános rosszérzet fog el. Olyasmi, mint mikor tudod, hogy valami nem teljesen az, aminek látszik, csak nem tudod, miért. Igazából nagyon sok mindent nem értek és lehet, hogy csak egyfajta ellenállás van bennem a nővel szemben, de akkor sem tudom elképzelni, hogy ez így zajlott. Bár szart sem tudok erről a világról igazán. Egyetlen dolog jut még az eszembe, hogy most az egyszer áldom az eget, hogy nem akartam Tatsukival menni, mert én tuti biztosan halott lennék, valszeg az első két percet nem éltem volna túl. Sok mindenen agyalok, miközben várom, hogy történjen valami, aztán csak kisül a végén egy újabb nagyszerű meglepetés. Tehát anya, ez sok mindent el kéne magyarázzon, bár nekem ez annyit nem jelent, mint talán Deonnak. Engem ez a kijelentés nem nagyon hat meg, mert tudom, hogy gyakran semmit nem jelent, legalábbis az én esetemben nem jelentett. Aztán megint fordul egyet bennem valami. Vajon Tatsuki gyereke és az övé, vagy valami más? Mennyire bonyolult ez az egész rendszer és mennyire nem tudok vele mit kezdeni. Egyszerűen nem tudok több adatot befogadni, de nagyon igyekszem. Már csak arra leszek kíváncsi, mi derül még ki. Várom, hogy Deon csináljon valamit, mondjon valamit, akármi, mert addig én most szépen csendben meghúznám magam, ha lehet.