155.

Jeremy

Aztán csak nem úszom meg az álmokat, de most kevésbé visel meg, mint egyébként szokott, így viszonylag normálisan ébredek meg. Másfél óra, ez is több, mint a semmi és egészen jól érzem magam tőle. Leveszem a telefonról az ébresztőt már csak a biztonság kedvéért is, majd keresek egy hamutálat és még így az ágyban ülve rágyújtok, mert csak... Mert kell. Éhes vagyok, azt hiszem, vagy mégsem, már magam sem tudom eldönteni, de próbálom. Most a cigi elfogyasztása a legfontosabb, azt hiszem, meg ami azt illeti, hogy kicsit összeszedjem magam. Amikor végzem vele, komolyan végiggondolom, mit is akarok most csinálni, végül úgy döntök, hogy nem árt egy újabb, most már valamivel melegebb zuhany, aztán indulhatok. Hogy hova, azt még nem tudom, így hát megint a víz csobog rám, de most jólesik a kellemes meleg, segít ellazulni valamennyire, amire már szükségem volt. Újabb erőadagot gyűjtök össze, mert most igenis szükségem lesz rá, majd amíg felöltözöm, végiggondolom, mit is akarok most tenni.


Csendben hagyom el a szobát, a konyha felé indulok, de közben elhaladok Tatsuki szobája mellett. Szabad, vagy nem szabad? Jár az agyam, mert tudni szeretném, mert... mert látni szeretném őt és tudni, hogy nincs baja, hogy rendben lesz. De... vajon szabad? Végül nem tudom, honnan, de merítek némi bátorságot és csendesen benyitok. Shinji azonnal felfigyel rám és nagyjából felnyársal a tekintetével, de akkor is tudnom kell valamit, így nagyon halkan és lassan belopakodom hozzá, már ha nem vág ki a mozdulatsor közben, bár azt is meg tudom érteni, de... Akkor legalább mondjon valamit. Shinji végül feláll, nem is nagyon számítottam másra és még mielőtt túlságosan közel jutnék, elállja az utam. De legalább nem dob ki rögtön, ez is valami.

- Mit akarsz? - morogja.

- Hogy van? - kérdezem meg csendesen Shinjit, nála többet úgysem tud senki mondani nekem.

- Szarul - feleli tömören. Nagyon köszönöm, ettől most ki lettem segítve... Mondjuk nem tudom, mire számítottam, ugyanakkor most nem hagyom magam.

- Egy picit bővebben nem lehetne? - kérdezem meg minden él nélkül. Nagyon szeretném tudni, mi a helyzet, legalább részleteiben, mert... Mert egyszerűen tudnom kell, hogyan álljak a dolgokhoz, meg csak... Nem tudom, de akkor is hallanom kell valamit, amiből elindulhatok valamerre.

- Túl fogja élni. Ha a sebei nem fertőződnek el, hamar rendbe jön. Deon? - Valahol megnyugtatnak a szavai, ugyanakkor a visszakérdezése meglep. Nekem kéne tudni? Hát...

- Nem tudom - vallom be végül. - Másfél órája láttam utoljára, akkor Asaméval elvonultak, azóta nem találkoztam vele. - Aztán még elgondolkodom valamin, és ha kicsit bátortalanul is, de csak megkérdezem. - Te hogy vagy?

- Ha előkerül, küldd be! - kér keményebben, mint amire számítottam, de végülis meg kell érteni őt is, neki sem könnyű, ezért természetesen bólintok, ha megtalálom, feltétlenül szólok neki. Shinji hátat fordít, ezek szerint nem fog válaszolni a kérdésemre, pedig komolyan kérdeztem, mert sejtem, mennyire nehezen viselheti most ezt, végül morog nekem egy jól-t, de nem valami meggyőzően. Ezzel úgy érzem, nagyjából ki is rakott a szobából, jobban tenném, ha távoznék. Vagy mégsem? Még egyetlen kérdést teszek fel és aztán lépek, ha olyan választ kapok rá.

- Szükséged van valamire? - szólok még utána csendesen. Közben Shinji visszaül az ágyra Tatsuki mellé, a doki már csak a cuccait pakolássza, ezek szerint ő végzett és most már minden Tatsuki erején meg kitartásán, meg a szerencsén múlik. Csak legyen minden rendben!

- Nincs - feleli röviden. Nem győzött meg teljesen a dologról, de mit is vártam, velem szemben sosem fogja elengedni magát, így hát a könnyebb megoldást választom, meg kell keresnem Deont, akkor minden egy perc alatt válik majd könnyebbé. Legalábbis remélem.

- Rendben, megkeresem Deont - mondom még csendesen, majd kislisszolok a szobából, ennél többet úgysem nagyon tehetnék. Na jó, de... Mégis merre induljak? Vagy izé... Oké, még azzal sem vagyok tisztában, melyik a yakuzája szobája, meg hát... Nem is tudom, hogy... Na mindegy, indulás, Jeremy, elő kell kerítened a föld alól is! Legalábbis jó lenne, ha előkerítenéd.