159.

Deon

Beérek. Min is csúsztunk el? Puszit kaptam a fejemre, miután átkarolt, tehát nem volt rossz viszony köztünk, mégis... talán a bennünk munkáló feszültség miatt végül egymásnak estünk, mint két barom. Mintha nem is egymás szerelmei lennénk, hanem marakodó állatok. Felbasztam az agyam... és asszem, hülyeségen. A francba!


Leveszem a pólóm, majd a földre hajítom. Az ajtó kinyílik mögöttem, szinte lendületből fordulok, hogy fogadjam a viharos érkezésű jövevényt, az pedig elkapja a karom és nekicsap a falnak, egy ízben fel is ken rá, majd szenvedélyesen megcsókol. Eszemben sincs ellenállni, régóta ezt akarom, noha szokott rítus ez köztünk: összeveszünk és szeretkezve békülünk. De jó így, imádom. Belekapaszkodom Asame vállain a ruhájába és ha lehet, még közelebb húzom magamhoz, miközben esztelenül, hevesen, mohón viszonzom a csókját.

- Muszáj mindig kiharcolnod ezt? - leheli a számba a szavakat. Nem akarok rá válaszolni, csak falni őt, élvezni, ahogy szétmarcangol és megdug, ezért végigsimítom a kulcscsontjait és mellkasa egy részét, majd elkezdem legombolni róla az inget. Fogalmam sincs, muszáj-e, de kétlem, hogy a békülést veszekedés nélkül reprodukálhatnánk, mert igenis édes az ilyesmi. Gyorsan kell haladnom a gombokkal, mivel Asame nekiesik a nadrágomnak, szinte leszaggatja rólam, mint egy felbőszült vad, éppen ezért én még csak az övéig jutok, mire én már szinte meztelenül állok előtte a falhoz préselve. Kilépek a nadrágomból és az alsónadrágomból, így már teljesen ruhátlanná válok a yakuzám előtt, s hogy ne tudjon annyi mindent csinálni velem, az öve alá nyúlok és azt megragadva húzom testemhez teljesen közel. Ő persze ravaszul elmosolyodik, lassan lenyúl a kezeimért, finoman rávesz, hogy eresszem el az övét, majd csuklóimnál fogva a fejem fölé szegezi a karjaimat. Végig hadakozom vele, ám még mindig jóval erősebb nálam, ezért egyértelmű az erőösszemérés kimenetele. Ezután viszont jócskán megnehezítem a dolgát, mert az egy dolog, hogy oda tud valahova szorítani, ám megtartani már nem egyszerű, mert tekergek, ficánkolok. Hogy ezért-e, vagy puszta szórakozásból, nem tudom, de kihúzza nadrágjából az övet, s megkötöz vele. Rutinos ebben a csatában is, noha az én elszántságom sem olyan óriási, mintha nem akarnám, hogy a magáévá tegyen. Majdnem mindegy, hogy csinálja, amíg élvezem. Márpedig ezt élvezem, szeretem a harcot, a kötözést, a szenvedélyt, és azt, ahogy nekiszegez valaminek. Asame közelebb hajol hozzám, egészen a fülemhez, s ahogy hozzám ér emiatt, libabőr fut végig a testemen. - Nem kell ahhoz elém térdelned, hogy megkapd, amit akarsz - mondja csendesen búgó, majdnem suttogó hangon, ami teljesen beindít, csakhogy amit mond, az... Elfelejtek levegőt venni, mert úgy érzem magam, mintha jó erőből mellkasba küldtek volna. Így már nem jó poén a kötözés, a falhoz szorítás, a meztelenség, inkább ijesztő és a kiszolgáltatottság jeges rémülete lesz úrrá rajtam. Azt hiszem, megtanultam kezelni ezt az állapotot, úgyhogy most a legkomolyabb módon igyekszem kiszabadulni. Nem mintha egy övből könnyű volna, ám Asame elereszt, hagy szabadulni. Még szerencse, mert a pánik kerülgetett. A fogammal bontom le csuklóimról az övét, aztán megzavarodottan körbepillantok lehetséges menekülési útvonalakat keresve. Ha felkapom a ruháimat és elszaladok, az rohadt gáz lesz és kurvásnak fog hatni. Ha csak felöltözöm, vagy a felöltözöm és elhagyom a szobát verziót választom, az hosszú idő. Ha viszont bebújok az ágyba, gyakorlatilag oda kerülök, ahova jutni akartam, csakhogy akkor maradok Asame társaságában. Sehogyan sem jó.


Az öv a csatja miatt koppan mellettem és felnézek a yakuzámra. Érzem, hogy a tartásom meglehetősen megváltozott, a vállizmaim megfeszülnek, máshogy simulok a falhoz, mint ahogy természetes vagy kényelmes lenne, de most képtelen vagyok ilyen apróságokra figyelni. Ettől azonban görcsbe állnak azok az izomcsoportok, amelyek a lapockáim környékén helyezkednek el, különösképp a kettő közötti részen.

- Olyan hülye vagy, hogy azt oktatni kéne - morogja és magához húz. Nem igazán tudok eligazodni Asamén, egyszerűen nem értem azt a játékot, amit velem űz. Újra és újra megaláz valahogy, mégis én vagyok a hülye. Ezt nem vágom. Ahogy azt sem, hogy miért nem csinálja végig a dolgokat. Ha belém akar taposni, akkor miért retten vissza, amikor kínlódom? Ha viszont nem akar nekem fájdalmat okozni, miért bánt? Ezt már nem intézhetem el annyival, hogy mindneki bolond, csak én vagyok traktor, ez már messze túlmegy ezen a szinten. Csak lövésem sincs, mit kéne tennem vagy mondanom.

- Ez adottság... nem tanulható - motyogom. Most nem ölelem át, csak igyekszem kicsit nyugodtabbá válni, elernyeszteni az izmaimat, s hagyom, hogy a yakuzám átkaroljon.

- Csibe, az istenért, azt hittem, ezen már régen túlvagyunk - mondja komolyan. Nem tudom, min, fogalmam sincs, miről beszél és ez is csak megijeszt. - Megígértem neked, hogy nem foglak sem kigúnyolni, sem megvetni semmiért, de nem a szajhám vagy, fogd fel végre. Mikor veszed már észre, hogy nem akarlak megalázni? Vágd a fejemhez, persze, hogy most is azt tettem, de máshogy úgy látom, nem megy, hogy végre eljusson abba a makacs buksidba a dolog. Nem akarlak megalázni, érted? Nekem az, hogy elém térdelsz, azt jelenti. A szajhák alázkodnak így meg, még ha ezt önszántadból teszed is. Nem akarom, hogy megtedd, hogy megalázkodj előttem, megérted ezt? - kérdezi. Szelíd, csendes, nyugodt hangon magyaráz, ezzel pedig totál belemar a szívembe. Most erre mit mondjak? Bólintok párat, azzal végülis túllendülhetünk az egészen.

- Ha az alázás szempontjából nézzük - kezdek el beszélni mégis, mert nem bírom ki, hogy ne tegyem -, az egész szex megalázó - jelentem ki halkan. - Az alvilágiak is alkalmazzák a dugást megalázásra, erőmegmutatásra mindenféle vágy nélkül, hiszen mindig az erősebb kutya baszik - teszem hozzá. - Akkor most miről is beszélünk?

- Semmiről - mondja a hangjában némi fáradtsággal és elereszt. Szerintem nem akar velem vitatkozni, ezért inkább rám hagyja az egészet, s még öltözni is kezd. Ahogy sejtem, ha végez, akkor rágyújt, talán vissza is vonul, ám mielőtt összezárhatná testén az ingét, megfogom a kezeit.

- Az mitől más, amikor te térdelsz le előttem? - kérdezem meg őszintén.

- Nem tudom neked jól elmagyarázni - jelenti ki őszintén. - Más, nem azért teszem, mert megalázkodnék előtted, hanem pont azért, mert egyenrangú partneremként kezellek. Olyan valakiként, aki fontos, akit szeretek, ott pedig nincs az, hogy ez megalázó lenne, hogy letérdelek eléd, ha valamit így akarok elmondani neked. Nem yakuza és pártfogolt vagyunk csak. Társak, partnerek és ezek nem alázkodnak meg a másik előtt, még szexben sem...

- Igazából mindent elmondtál, amit én is gondolok - jelentem ki a szemébe nézve. - Én nagyon furcsán éreztem magam, mikor először térdeltél le elém és ezt baromira hiába kötöd össze azzal, hogy ezzel fejezed ki számomra, hogy egyenlőek vagyunk, mert nem. Önellentmondó, amit állítasz - világítok rá nyugodtan. - Ha valaki elé letérdelek, akkor arra felnézek. Vagy tisztelem, vagy megalázkodom előtte, ez helyzetfüggő, de akkor őt elismerem valahogy - kezdem magyarázni. - Te is így viszonyulsz a térdeléshez, különben nem akadnál fenn azon, ha én csinálom - mondom bele határozottan kék szemeibe a véleményemet. - Ugyanakkor köztünk nem kellene olyasminek lennie, hogy megalázó. Szeretjük és tiszteljük egymást, ezért fel sem kellene merülnie, hogy megalázzuk egymást. Én... azt hittem, hogy ez... nyilvánvaló - motyogom el a végét kissé nehézkesebben. - Ha attól félnék, hogy megalázol, nem hagynék neked szinte semmit, főleg azt nem, hogy leszoríts, vagy nekiszoríts valaminek, lefogj, megkötözz vagy akár azt, hogy a fülembe suttogj.

- Ügyesen kimagyaráztad - jelenti ki halvány mosollyal, dicséretképpen, némileg elégedetten, én viszont felvonom fél szemöldököm és elégedetlen képet vágok, mert rohadtul nem kimagyarázásnak szántam ezt az egészet, hanem végre tisztázni akarok dolgokat. - Ugyanakkor nem szeretném, ha megtennéd. Nem tudnék elszámolni magammal emiatt - mondja őszintén, komolyan. - Megértem, amit te mondasz, ettől függetlenül én meg azt nem érzem annak. Azt hiszem, ebben is tökéletes párosítás vagyunk. Egyikünk sem ért vele egyet, ugyanakkor mindketten gondolkodás nélkül megtennénk, mert a saját szemszögünkből nézve nem megalázó.

- Én meg tudtam emészteni ezt a térdelős dolgot a részedről - vallom be Asaménak csendesen. - Sőt... Shinjivel szóba jött anno, amikor a szeme láttára csináltad... amikor Bakari felesküdött nekem. Teljesen máshogy látta, mint amilyennek én éreztem az első esetben magam. Nem tudom visszaadni azt, amit mondott, de... méltóságteljesnek és erősnek látott annak ellenére, hogy elém térdeltél. Érted, mire próbálok kilyukadni? Hogy egy dolog mennyiféleképpen megvalósítható? - kérdezem kicsit reménykedve, mert úgy érzem, ezt most tényleg nem sikerült jól megmagyaráznom.

- Értem és megértem, amit mondasz, de nekem abban akkor sincs semmi olyan, amit elfogadnék, ha elém térdelve szopsz le - jelenti kicsit nyersen fogalmazva most már, hogy konkretizálja, mivel van gondja, én pedig lesütöm a tekintetem, mégsem adom fel.

- Tulajdonképpen... - kezdem kissé kínoskodva - nem sok mindent fogadsz el tőlem... Gyakorlatilag megfosztasz az aktivitásomtól - árulom el. - Leharcolsz vagy pedig annyira elkényeztetsz, mintha nő lennék. Ne érts félre, imádom mind a kettőt, csak... én... nem uke vagyok és nem buzi... Igenis vállalom, hogy mindenben kettős vagyok, szeretem a nőket is, meg tudnám állni a helyem semeként is, ezért megfelezel, ha... nem fogadsz el tőlem annyit, amennyit adsz is, vagy amennyit én adni akarok. Tudom, beszéltünk erről a mindenáron adni akarok dologról anno, de nem erről van szó, ez nem valami bebizonyítom, hogy vagyok annyira jó, mint te, hanem részemről úgy van egyenlőnek ítélve a mérleg, ha én is feltehetem rá, amit adni tudok.

- Sosem tekintettelek nőnek, vagy kezeltelek tipikus ukeként - mondja komolyan és most már tényleg rágyújt. - Arról is beszéltünk anno, hogy ha valami ilyen gondod van, akkor igenis megbeszéljük. Ehhez képest egy órája kerülgetjük a forró kását, illetve nem egy órája, mert ez nem újkeletű dolog. Tudom, hogy még mindig nehéz beszélned ezekről a dolgokról, de lehet, megelőznénk ezeket a kisebb vitákat, ha valahogy megmondanád mégis, mi az, amit szeretnél. Nem nem fogadom el tőled, szeretlek elkényeztetni, de nem azért, mert annak kezelnélek, amit te felsoroltál. Csibe, egyszerűen annyira felhúzol, hogy türelmem nincs néha az előjátékkal foglalkozni - vallja be. - Igen, ebben nem vagyok türelmes.

- Ezt nem is kifogásoltam - mondom védekezően. - Nekem jó veled. Nagyon jó. Csak nem hagysz érvényesülni és emiatt egyenlőtlennek érzem. Hányszor megtörtént, hogy kielégítettél anélkül, hogy én téged kielégítettelek volna? Nem a viszonzás a lényeg, hanem hogy fordítva például sosem történt meg. Az más kérdés, hogy ha felhúzva maradok, megoldom, vagy totál becsavarodom, de ez mellékes. - És legyintek is, jelezve, hogy ez tényleg nem fontos.

- Egyezzünk ki - jelenti ki komolyan, majd gondol egyet és felkap a vállára. He? A dolog annyira meglep, hogy elfelejtek ellenkezni, vagy bármilyen más módon reagálni rá. Az ágyra pakol, majd mielőtt fölém magasodna, eloltja cigijét. - Hagylak érvényesülni, egy feltétellel. - Kistányér méretű szemeket meresztek rá. - Ezek után bármi nem tetszik, azt igenis közlöd. Nem érdekel, hogyan teszed, elküldöd sms-ben, e-mailben - Nem is tudom az e-mail címét. Na jó, mindegy! -, a miként nem izgat, de igenis szólj róla, mert bármennyire is úgy tűnik néha, gondolatolvasni nem tudok - közli velem, s csókot nyom a számra, majd elfekszik mellettem és magához karol. Ööö... oookééé...

- Ez tök jó volt - bukik ki belőlem a röhögéssel együtt. Nem igazán tudok ennél normálisabban reagálni, úgyhogy odabújok Asaméhoz és inkább megvárom, míg elül a kialakulni készülő röhögőgörcs. - Nem azt mondtam, hogy valami nem tetszik, csak kifogásoltam, hogy túlságosan passzív szerepbe kerültem - jelentem ki aztán egyszerűen.

- Nem, tényleg nem mondtad. Utaltál rá - mondja nagy komolyan. - De ha gondolod, Activityzhetünk is, ott nem kell passzívnak lenned. - Ezt úgy közli, hogy még mindig komoly képet vág, de a végén elneveti magát. Ubaszdmeg! Úgy fest, Asaméból megint sikerült kihozni a mezei hülyét. Jól vaaan, most megdicsérem magam, mert ügyes vagyok.

- Ahhoz kell még két ember - közlöm be lazán. - De ja, mindketten mutogathatunk, rajzolhatunk, vagy elbeszélhetjük a dolgokat. Felváltva, azonos nehézségi szinten. Aztán hogy mi lesz, gruppen vagy sem... - hagyom félbe szándékosan a mondatot, s elvigyorodom.

- Csoportterápia, a beszélés úgyis a te asztalod.

- Csoportban nem menő, rájössz, hogy vannak nálad hülyébbek is, meg kevésbé hülyébbek és középszerűnek kezded érezni magad. Egyébként szoktam beszélgetni - teszem hozzá angyali mosollyal, amiből aztán ördögi kacaj lesz.

- Szoktál. Nullától huszonnégyig, ha éppen olyanod van. Kész szerencse, hogy a fájdalommentes elhallgattatásod még működik - mondja mosolyogva.

- Nehéz úgy pofázni, hogy a nyelved a számban ficeg - vágok vissza.

- Nem is pofázni akarsz már olyankor, csibém - válaszol ravasz félmosollyal.

- Csip-csip-csip-csip-csip. - Ennyi. Igaza van, ezen nincs mit ragozni. Ki akarna dumálni, amikor csókolózhat? Jó, előfordult már, hogy aközben is löktem a dumát, de az rohadt vicces volt úgy. Asame elmosolyodik és egészen közel hajol hozzám, én csak nézek bele a szemeibe, s veszem el a kékségben.

- Csipogj még! - kéri a számra lehelve a szavakat. Hát lehet ennek ellenállni? Ha lehet, nem akarok. Lázadó típus vagyok, de ami jó, azt hülye lennék visszautasítani. Azért annnyira nem vagyok bolond.

- Csip... - csippantok egyet, mire máris megcsókol, pedig még húzni akartam a fejét egy kicsit. - Csip-csirip... csip-csip-csip-csip-csip! - Ilyenkor remélem mindig, hogy Shinji nem szerelt kamerát a szobába. Gáz lenne, de ha egyszer valahogy megtudnám, hogy kilesné a hálószobatitkainkat, tutibiztos lehetne benne, hogy megbeszélném Tatsukival, hogy vegye fel videóra, amint megdugja, azt megnéznénk Asaméval, aztán feldobnánk a netre és extrapénzt kaszálnánk. - Csirip-csirip-csip-csirip - trillázom, aztán kitör rajtam a röhögés. A yakuzám is nevet, nekem viszont muszáj felülnöm, különben megfulladok, s figyelek a légzésemre is, erősen legyezem magam, mielőtt röhögőgörcsbe fullad a dolog tényleg. Viszont eszembe jut valami, amitől már végképp kidőlök, pedig meg kell osztanom ezzel a sültbolonddal. - És te? - kérdezem be fulladozva a röhögéstől, utalva arra, hogy ő meg kakas és illő volna válaszolnia valamilyen módon a csibéjének.

- Ha most elkezdek neked kukorékolni, itt fulladsz meg a röhögéstől. - Ügyes kibúvó, ő is tudja, hiszen vigyorog, én meg apró tetsuikat mérek a combjára, jelezve, hogy utálom, hiszen még sose csinálta meg, mindig talál valami ügyes magyarázatot. Újra ülő helyzetbe küzdöm magam, mélyeket lélegzek és kitörlöm a szemeimből is a könnyeket. Lassan megnyugszom, s amint ez megtörténik, visszadőlök mellé és mélyen a szemébe nézek. Elvarázsol mindaz, amit látok. Nem csupán az írisze kékje, hanem mindaz, ami Asaméban van. Az arcára simítom a tenyerem, hüvelykujjammal megcirógatom, aztán lassan belekúszom a hajába, onnan a nyakára csúszom, majd mellkasára. Szerelmes vagyok ebbe a férfibe. Nem akárhogy, hanem a lábam ujjától a fejem búbjáig. Teljesen és minden sejtemmel külön, őrülten. Meg tudna alázni, össze bírna törni, de én bízom benne. Érzem, hogy ő is tudja, mennyire könnyen el bírna pusztítani bennem mindent, ezért ennyire óvatos velem, én pedig nem tudom, hogyan adhatnám a tudtára, hogy amíg szeret, nem számít mit művel velem. Az övé vagyok.


Felkelek az ágyról és levetkőztetem Asamét. Az inge maradhat, de a többi ruha nem kell. Hozzá akarok simulni, érezni a bőrét az enyémen, így amint visszaheveredem mellé, az ingét megmarkolva húzom magam fölé. Úgy fest, betartja, amit mondott, hogy hagy érvényesülni, hiszen hagyja, hogy húzzam, fölém telepszik, hozzám simul, ahogy invitálom és elfogadja a forró csókomat is. Azt hiszem, ha beindítom, megintcsak átveszi tőlem az irányítást, de ha bánnám ezt valóban, rengeteget harcolnánk és nem szeretkeznénk annyit, mint amennyit szoktunk.


Valszeg lett volna lehetőségem rá, hogy fölé másszak, elkényeztessem vagy kicsit uralkodjak felette, de nem akartam ezt. Tényleg nem úgy megy szerintem ez az egész, hogy fitogtatom a férfiasságomat, vagy mindenképpen vissza kell adnom azt, amit Asame művel velem. Én egyszerűen csak szeretni akarom, csókolni, simogatni, ahogy most. Emlékszem, hogy korábban nem tudtam elfogadni, ha fölém kerül, elnyomásnak éreztem, de már rég nem van így. Tisztában vagyok vele, mélyen belém ivódott, hogy egyenlőek vagyunk, nem akarunk fájdalmat vagy bármilyen más rosszat okozni a másiknak. Megfordult az, ami korábban volt, a mindent megkapsz, amit nem akarsz és semmit sem, amit akarsz. Mára úgy fest a képlet, hogy mindent megadnék neki, amire csak vágyik és semmit sem szeretnék tenni, amit nem akar. Persze itt van ez a dolog, amin kissé megbotlottunk...


Imádom Asamét. Mindent, ami ő. Kedvtelve simogatom újra és újra végig az izmait, csókolok bele a nyakába, játszom el az ajkaival, simogatom meg pirszingelt nyelvemmel az övét, s kezdem kézzel kényeztetni férfiasságát. Az apró sóhajai, vagy megremegései izgalommal töltenek meg, még vigyorogni is kezdek az örömtől. Persze nem tud tétlen maradni, de nem is kell, készségesen kínálom fel neki a nyakam, de akár az egész testem is. Nem kívánom - most nem -, hogy elfeküdjön és csak élvezkedjen alattam, vágyom az érintésére, a csókjára és arra, hogy fellobbanjon benne a szenvedély. Szabad kezemmel finoman belemarkolok a fenekébe, majd kicsit eleresztem, lejjebb kúszom combjára és újra belemarkolok forró testébe. Imádom ezt csinálni, az már aztán főleg a csúcs, amikor ragadunk és csúszunk a verítéktől, de ott most még nem tartunk.


Percek múltán mégiscsak zavarni kezd az ing, amit rajta hagytam, ülő helyzetbe tornászom magam, miközben nem tudjuk abbahagyni a másik bőrének csókolását, harapását és nyaldosását, s lefejtem Asaméról a ruhadarabot. Valamerre elhajításra kerül, aztán leterítem a yakuzámat. Nem sikerülne, ha nem engedné nekem, de még mindig tartja magát ahhoz, hogy hagy érvényesülni. Remek, akkor ezt most ki is használom. Egy forró csók kíséretében végigsimítok izmos testén, aztán számmal is hasonlóképp járok el. Végigcsócsálom nyakát, vállát, mellkasát, finoman itt-ott beleharapok az izmaiba, fogaim közé fogom bőrét, néha ide-oda mozgatva állkapcsomat meg is morzsolom. Felvillanyoznak a jóleső felszusszanásai, bátorítanak, s ahogy játszadozik közben ő is velem, libabőrös leszek. Lehaladok a hasára, közben kezeimmel helyet csinálok magamnak a lábai közt, hogy odafészkelhessek, megmarkolászom combja belső felét, aztán ujjaimmal alig érintve végigcirógatom egészen az ágyékáig. Válaszul beletúr a hajamba, amitől az egész testem megvonaglik és macskaként bújok a tenyere alá. Imádom ezt! Talán érthetetlen, de nagyon erotikusnak tartom a hajba túrást, ezért szeretem csinálni és azt is, ha az enyémbe fúrja bele kezét Asame. Felpillantok rá, s megilletődöm azon, amit rajta látok. A vágyakozása és a kíváncsisága zavarba ejt, s azt feltételezi, hogy most valóban az enyém a terep. Talán most kibírja, hogy ne szakítson félbe semmikor? Kissé kételkedem ebben, ez azonban nem akadályoz meg abban, hogy egyre lejjebb kucorodjak, majd jobb combját kívülről átfogva, lassan végigcsókolva és -harapva rajta lekússzak férfiasságához és számmal játszani kezdjek vele. Apró nyalintásokat végzek, szigorúan csak a nyelvem hegyével, hogy az ékszerrel még ne érjek hozzá, aztán bal kezembe veszem farkát és egyre több területet járok be rajta nyelvemmel.


Felüti a fejét a gondolataim közt valami, egy kíváncsiság, ezért Asaméra pillantok. Figyel engem, miközben élvezi a játékomat, de hogy mit reagálna, ha megcsinálnám, amire gondoltam, nem tudom. Számba veszem férfiasságát, most már a pirszinggel is végigsimogatom, majd kiengedem ajkaim közül és csókot nyomok rá, hogy utána újra, most mélyebben bukjak rá. Lassan csinálom most, kiélvezve a dolgot, mert szeretem a számmal kényeztetni a yakuzámat. Persze nem bír nyugton maradni, ülő helyzetbe tornázza magát és a hajamba túrva, hátamat és karomat simogatva viszonozza a gyengédségemet. Mosolyra húzódnak ajkaim, kieresztem közülük gyönyörszervét és úgy helyezkedem, hogy lássa, amint oldalról a fogaim közé zárom. Vigyorgok, s még egy nagyon picit meg is szorítom a farkát, no meg incselkedőn fel-felvonom játékosan a szemöldököm. Erre mit lépsz? A válasz egy elégedett sóhaj, s az, hogy a hajamba markol. Ennyit arról, hogy mennyire nem akar szajhaként bánni velem, mert szerintem ez is bőven olyan, de tetszik, nagyon tetszik. Azt hiszem, bizonyítottam már, hogy képes vagyok játékos lenni az ágyban, ennek megfelelően duplán nem értem a korábbi cirkuszt, de mindegy.


Fogammal végigsimítok Asame farkán, aztán ismét ráhajolok és amennyire tudom, a számba fogadom, s nyelvemet hozzádörgölve mozogni kezdek rajta. Egy kicsit elkényeztetem, közben simogatom hasát és combját, majd fenekére csúsztatom a kezem. Igazából kíváncsi vagyok a határaimra, hogy meddig mehetek el, mi az, amit már nem tehetek meg vele, úgyhogy minden rezdülésére figyelek, mivel most nem látom, milyen képet vág a dologhoz. Szeretném, csak hát a koponyám nem átlátszó. Lassan, milliméterről milliméterre haladok kezemmel, szinte várva, hogy összerándul és megállít. Ettől tartok és lehet, hogy a próbálkozásommal rohadtul megölném a hangulatot, ezért elbizonytalanodom és a cél előtt pár centivel megtorpanok.


A francba, szeretném látni az arcát! Arról sokkal könnyebb lenne leolvasni, hogy mennyire feszegetem meg a határainkat, mint a rezdüléseiről, légvételéről, vagy a mozdulataiból. Majd kerítek másik alkalmat, amikor hajlandó tényleg elnyúlni előttem, valóban nekem adni magát, rám bízni mindent, az a biztos. Ha meg rájött, mit akartam és mégis szeretné, úgysem az a szégyenlős fajta, hogy ne vezetné vissza a kezemet, ezért végül a heréire csúsztatom a kezem és röviden eljátszva velük folytatom a szájmunkát, míg Asame el nem élvez. Mennyei érzés, hogy egy kicsit végre hagyta magát kényeztetni, mert nekem nagyon jólesett megtenni vele az egészet.


Megtörlöm az ajkaim, hátradöntöm Asamét, s fölé mászva csókot nyomok a szájára. Szinte azonnal átkarol, magához ölel, a csókomat pedig szerelmesen, szenvedélyesen viszonozza. Mosolygok, bár hirtelen nem tudom, mi tetszik jobban, az, hogy a kielégülés csak még hevesebbé tudja tenni, vagy az, hogy sikerült egy kisebb győzelmet aratnom. Nem felette, mert nem legyőztem őt, ez csupán egyszerű célkitűzés volt nálam és elértem, amit akartam. Mikor el tudunk szakadni egymástól, lemászom Asaméról, befészkelem magam jobb karja és teste közé, neki háttal, persze hozzásimulva, a vállára hajtva a fejem, s lecsukom a szemeimet. Asame az oldalára fordul és átölel, szorosan testéhez fog, vállamra pedig csókot hint, s cirógatni kezd. Kívánós vagyok, nagyon is szeretnék az övé lenni, tovább szeretkezni, de most ez így nagyon jó. Nem kell mindig szexelnünk, hogy kifejezzük, mennyire imádjuk egymást, vagy az ilyen kis szünetek ugyancsak jól tudnak esni. A lelkemnek ez most mindenképpen.

- Asame - szólítom meg némi habozás után őt. Tény, hogy nehezen beszélek a szexről, de már rég nem lehetetlen ez velem. Amikor Tatsuki megkefélt, valami összetört bennem, egy gát, ami ebben is akadályt képzett. Ettől függetlenül nehezen fogalmazok meg dolgokat, és leginkább úgy megy, ha közben a yakuzám nem a képemet bámulja, de legalább valahogy mégis megy. Shinjivel és Kazuval is beszélgetünk néha perverzségekről, vagy csak megosztjuk a véleményünket egymással dolgokról. Velük könnyebb, ami valahol fura is, hiszen Asaméval élek szexuális életet, nem velük. - Mi az, amit ugyanúgy nem szeretnél, minthogy eléd térdelve szopjalak le? - kérdezem meg.

- Rohadt rosszul venném, ha hirtelen túl aktívan akarnád játszani a semét - válaszol a kérdésre, majd újabb csókokat lehel vállamra és nyakamra. Hát most rohadt mázlinak érzem, hogy meggondoltam magam és nem próbáltam be, izgatja-e, ha hozzáérnék ilyen módon. Nem akartam megujjazni, csak simogatni.

- Elmondod, miért? - kérdezem meg csendesen, mire Asame ajkait egy apró sóhaj hagyja el, melyet bőrömbe temet. Tudom, hogy nem kérdeztem könnyűt, direkt úgy tettem fel magát a kérdést is, hogy ha nem akar, nem válaszol rá, de ettől függetlenül szeretném tudni az okot. Hajdanán, amikor Tatsuoval volt, azt mondta, ő volt az uke, ezért nem látom be csak így, egyszerűen, miért ne cserélhetnénk szerepet. Nem mondom, hogy ezt akarom, de ha egyszer mégis akarnám, biztosan tudni akarnám, miért utasítja ezt vissza. Mert valszeg meg fogja tenni, nem fogja hagyni, hogy azt tegyem vele, amit ő velem.

- Az egyetlen ember, akinek hagytam, hogy maga alá gyűrjön, és aki úgy érintsen, Tatsuo volt - kezd bele. Bakker, én nem magam alá gyűrni akarom Asamét! Az, hogy ezt ő megteszi velem, hát istenem, élvezem! - Előtte sem és utána sem volt más, akinek hagytam volna, hogy ekképpen közeledjen felém, függetlenül attól, hogy éreztem-e bármit is az illető iránt vagy sem. Minden olyan közeledést elutasítottam, ami kicsit is kapcsolódott az uke szerephez. Nem vagyok és soha nem is voltam ez a típus. Vele más volt, és... emiatt is szívtuk meg talán a legjobban - mondja csendesen. - Apámat az a tény sokkal jobban dühítette, hogy kefélik a pici fiát, mint az, hogy ezt egy testőr teszi, de példát akart statuálni, hát lelőtte. És bejött az öregnek, jobban, mint azt szerintem valaha is képzelte, mert nemhogy a te érkezésedig nem szerettem bele senkibe, de onnantól kezdve aki megpróbált bármilyen módon is ukeként kezelni, az kurva szarul járt, lényegtelen volt, hogy csak érinteni akart, vagy szopás közben kicsit irányítani, heves ellenkezést váltott ki belőlem - árulja el. - Az első ilyen alkalommal, mikor a kiszemeltem megpróbálta diktálni a tempót, míg eljátszadoztam vele, egyszerűen megharaptam őt, majd kibasztam a szobából - vallja be. - Persze az évek folyamán változtak dolgok, lecsillapodtam, lenyugodtam és túltettem magam az elvesztés fájdalmán, de továbbra sem tudom ezt engedni senkinek. Neked sem biztos, hogy tudnám, bántani meg nem akarnálak, így inkább állítanálak le előbb, minthogy kipróbáld, mit váltasz ki belőlem ezzel, mert még magam sem tudom rá a választ - osztja meg velem őszintén. Értékelem, hogy nyíltan bevallotta az egészet, olyan tipikus bátorító mozdulattal megsimogatom a karját.

- Nem vágyom konkrétan szerepcserére - mondom, hogy megnyugtassam Asamét, nem kell féltenie tőlem a fenekét, nem akarom őt megdugni -, nekem tökéletes úgy, ahogy vagyunk, egyszerűen csak érdekelt ez az egész. Nem akarlak magam alá gyűrni - jelentem ki, mert ez nagyon fontos szerintem -, vagy bármilyen módon lealázni. Megalázónak érzed, ha én föléd kerekedek?

- Nem erről van szó, csibe - mondja csendesen. - Egyszerűen nem tudom kezelni ezt és nem azzal van gondom, ha fölém kerekedsz, mert imádom nézni, ahogy meglovagolsz - duruzsolja a fülembe. Szégyenlősen elmosolyodom, s megsimogatom a karját, aztán újra csak belekapaszkodom.

- És ez... amit most csináltam? - kérdezem szinte motyogva, ám Asame nem válaszol, helyette inkább ismét végigcsókol nyakamon és vállamon, ezzel adva tudtomra, hogy tetszett neki a dolog, nagyon is és tényleg élvezte.

- Szeretlek, csibe - mondja csendesen, takarót húzva ránk. Csókot nyomok a bőrére és szívet rajzolok a szokott módon, aztán felsóhajtok.

- Még mindig tabunak számít, amit Tatsuki művelt velem? - kérdezem meg. Úgy érzem, elég sok mindent megváltoztatott bennem az a dugás, és azon keresztül lehetne modellezni bizonyos dolgokhoz való hozzáállásomat, de ha Asame továbbra sem akar róla semmit tudni, akkor valahogy máshogy, azt kihagyva igyekszem folytatni ezt a témát, mert bármennyire is feltüzelnek a csókjai és lüktetni kezd újra a farkam, most ez a beszélgetés nekem fontosabb a kielégülésnél.

- Ha akarsz beszélni róla, meghallgatlak. - Reflexből visszakérdeznék, hogy biztos-e ebben, de őrá sem jellemző, hogy meggondolatlanul vagy csakúgy kimond dolgokat, ezért ez egy meglehetősen felesleges kör lenne. Ingoványos amúgy is ez a terep, nem kéne még súlyosbítanom, ezért megválogatom a szavaimat.

- Az... szerintem eléggé olyan volt... mintha szajha lettem volna - kezdem csendesen, nem túl magabiztosan, mert nem tudom, ennyi idő után nem szar ötlet-e ezt felhozni -, de nagyon sokat változott amiatt... a hozzáállásom dolgokhoz - vallom be. Ezt Asame is biztosan érzékelte, mert azután lettem egyre nyíltabb, elfogadóbb, bátrabb. - Például nem bírom, ha irányítanak, ő viszont... egyre durvább volt velem, amikor nem hagytam magam... Parancsolt... megütött.. a hajamnál fogva kényszerített... - sorolom nehézkesen kimondva a szavakat. Asame azt mondta, nem fog kinevetni vagy megvetni, úgyhogy... Vagy inkább hagyjam? Ha már belekezdtem, nem vonulok vissza. - Élveztem - ismerem be, mire Asame ragaszkodón magához ölel. Úgy érzem, kellemetlenül érintette, amit elmondtam neki, ahogy azt igazából vártam is. Nem akartam bántani, nem azért osztottam ezeket meg vele, hogy fájdalmat okozzak neki, ezért belekapaszkodom a karjaiba.

- Nem tudnék így bánni veled - jelenti ki. - Tudok kegyetlen lenni, tudok olyan lenni egy szajhával, mint ahogy azt Tatsuki is tette, de veled nem - mondja komolyan.

- Nekem ez az egész inkább olyan volt, mintha... belecsöppentem volna egy kemény pornójelenetbe. Nem rossz - folytatom. - Az, hogy valami megalázó... az csak azon múlik, hogy meg akarnak-e alázni. Rohadt szarul éreztem magam, mert ilyesmit képes voltam élvezni, de... nem igazán éreztem magam megalázva, ezért is mondtam, hogy nem vagyok áldozat. Tatsuki nem akart megalázni, inkább csak... gátlások és mindenfajta morális gát nélkül megtett velem dolgokat.

- Tőlem ezt nem fogod megkapni - jelenti ki csendesen, hátára fordulva. Hajjaj... ez most nagyon rosszul kezd alakulni. Sejtettem, hogy úgy van, ahogy mondja, de hogy ezt ennyire a lelkére veszi, azt nem gondoltam. Tojva arra, hogy látni fogja a képemet Asame után fordulok és felkönyökölök.

- Nem azért mondtam, csak nem értelek - jelentem ki őszintén. Tagadhatatlan, hogy kicsit bepróbálom, mik a határaink, mi az, ami szerinte rendben van, mi az, ami nem, meg elmondom közben, hogy ezek nálam hogy vannak, ezzel elárulva, hogy tényleg perverz vagyok. Mert ha Asaménak ezek a dolgok, amikről beszélek, nem fekszenek, akkor csak én lehetek perverz, nem? Hiszen izgatónak találom azt, amit Tatsuki művelt velem, szívesen megélném azt Asaméval, ő viszont nagyon úgy tűnik, hogy elzárkózik az effajta eszközök elől. - Korábban, másokkal élveztél dolgokat, nem? Akkor nem értem, ezeket velem miért nem akarod.

- Mikor először engedtél nekem... sokáig figyeltelek éjjel, ahogy hozzám bújva aludtál a karjaimban. - Ahogy ezt mondja, azt hiszem, egy kicsit zavarba hoz, de csak mosolygok rajta. Ugyanaz jut eszembe, mint amikor először láttam őt szemüvegben: Tök aranyos. Egyszerűen nem lehet rá mást mondani, na. - Akkor megfogadtam, hogy nem foglak sohasem bántani, hogy én nem leszek az, aki megtör, megaláz vagy megver bármi miatt is. Nem megtörni akarlak, építeni, hogy erősebb és még tökéletesebb legyél, mint amilyen vagy. Hogy én az leszek neked, aki segít felállni egy jól bevitt pofon után. Ebbe nekem nem fér bele az, hogy azt tegyem veled, mint egy közönséges szajhával. Ha vadabb szexet akarsz, nincs ellene kifogásom, mert nem vagyok sem maradi, sem prűd, de azt ne kérd, hogy egyszer is megüsselek, vagy parancsoljak neked, mert nem fogok.

- Nem kérem - mondom végül némi gondolkodás után. - A simogatásod mérföldekkel jobban szeretem annál, minthogy ütésre cseréltessem, csak... el akartam mondani, hogy nekem... a határaim... eléggé tágak, hogy ha mégis úgy van... akkor... érted - motyogom el a végét. - Nem érzem úgy, hogy megalázol, mert tudom, hogy nem tennéd. Belém tudsz taposni, de ez együtt jár azzal, hogy nyitott vagyok feléd teljesen. Amikor mégis úgy viselkedem, mintha bántottál volna... leginkább azért, mert nem érzem valamiben stabilan a talajt és akkor... valahogy csak úgy tudok működni, mint egy... sebzett vadállat. - Nem tudok erre jobb megfelelőt, hát marad ez. - Most sem tudom, hogy az, hogy én ilyen... perverz vagyok, az neked elfogadható-e - vallom be lesütött szemekkel. Yakuzám hallgat, nem beszéddel, hanem tettekkel felel. Beletúr a hajamba és közelebb húz magához, majd csókot lehel a fejemre. Ezek szerint nem gáz, hogy ilyen vagyok, nem tekint romlottnak, mocskosnak és undorítónak? Nem, valószínűleg egyáltalán nem.


Néha beszélt arról, miket művelt a korábban itt megforduló srácokkal. Elejtett szavak voltak csupán, apró részletek a múltjából, amikből azt gondoltam, elég nyílt, nem fog kiakadni, ha megmondom, hogy nekem elég sok minden belefér, velem sok mindent meg lehet csinálni. És nem fog. Groteszknek érzem ezt a helyzetet, nem is kaptam minden feltett vagy akár fel nem tett kérdésemre választ, ám tartok tőle, hogy ha tovább feszegetném ezt a témát, Asame felöltözne és itthagyna, aztán leshetném, mikor nyúl hozzám legközelebb. Kénytelen vagyok elfogadni azt, ahogy viszonyul hozzám, azt, hogy a szerelemtől és a fogadalmától képtelen velem úgy bánni, mint egy szajhával, ezzel pedig megfoszt néhány dologtól és némileg korlátoz engem. De hát egy kapcsolat ilyen, kölcsönösségre alapul, vagyis ha az egyik nincs benne valamiben, akkor a másik hiába akarja.