161.

Tatsuki

Jó, gyere. Engem nem zavarsz semmiben, akkor is tudok aludni, ha itt vagy, ha meg terhes a társaságod, kiküldelek, a maradásodra pedig Shinji fog bedurranni és kibasz a picsába. Ezekkel a gondolatokkal figyelem Jeremyt, míg kilépdel a szobából. Hülye kölyök... Nagyon kettős személyiséggel bír, mert egyszerre érvényesül nála a kisgyerekekre jellemző ragaszkodás és a korához kapcsolható fesztelenség, gátlásosság és további paradoxonok. Kíváncsi leszek, mire jutok vele és hogyan alakulnak az emberekkel való kapcsolatai. Tanulságos afférjaink lesznek ezzel a sráccal, abban biztos vagyok.


Shinji mielőtt bármit is mondana, vagy válaszolna, út közben felém egy laptopot tesz az asztalra, aztán odalép az éjjeliszekrényhez és tölt nekem inni az általa hozott teából. Nem kell itatnia, még csak figyelmeztetnie sem semmire, elveszem a poharat és az egész tartalmát felhajtom. Szeretem a teákat, noha ettől is majd hugyoznom kell, de még mindig inkább ez, mint az infúzió. Dolga végeztével befoglal a bal oldalamnál, úgy helyezkedik félig ülő, félig fekvő helyzetbe, ahogy én is vagyok és az ölembe rak egy papírost, méghozzá a ház tervrajzait és a telefont is. Alaposan meglepődöm, hiszen nem gondoltam volna, hogy ilyen mélységig beavat az itteni dolgokba és az egy dolog, hogy ő megbízik bennem, abban viszont cseppet sem vagyok biztos, hogy Asame vagy Ryuuichi is. Nem mintha nem szolgálnék rá, ettől függetlenül tudja a franc, mások is tisztában vannak-e vele, hogy nem lennék képes sem Deont, sem Shinjit elárulni. Pontosabban képesnek képes lennék, de nem akarom, ezért nem is fogom megtenni. Ha ehhez az tartozik, hogy Asame felé is elköteleződöm egy bizonyos szinten... már rég túlvagyok ezen az egészen.

- Itt, itt, itt és itt - mutat négy pontra - újabb kamerákat szereltek fel. A bejáratnál kettőzött őrség van, senkit nem engednek át, hacsak nincs rá parancsuk. Az udvarra kiengedték a kutyákat is, több fegyverest rendeltek ezekre a falakra - mutat most a ház mögötti, hátsó vonalra -, de a többi ponton is megerősítették a védelmet. A ház elméletileg kibír egy nagyobb támadást. Az ablakok golyóállóak, a biztonsági rendszerek pedig lezárják az ajtókat. Pár éve írtam egy programot a rendszerhez, ami lehetővé teszi, hogy működésbe lépjen anélkül, hogy azzal kelljen vacakolni, hogy eljusson az ember a testőrszobába és percekig baszakodjon a számítógépen, mire az aktiválja ezt a folyamatot. Két embernek van hozzáférése csak, Ryuunak és nekem. Persze nem áttörhetetlen, nem megrongálhatatlan, de pár percnyi előnyt adhat. - Nem rossz. Egy elismerő hümmögés keretében átvetem Shinjin a karom és oldalamhoz húzom. A haja még egy kicsit nedves, a belőle áradó illat azonban így sokkal intenzívebb.

- Aki ide jön, nem hiszem, hogy programok feltörésével fog foglalkozni, ha pedig ez a program jó védelmet csinál, akkor oké. De mi van, ha menekülni kell innen? - kérdezem meg, mert azért ez se mindegy.

- Egy program nem biztosíték sosem - mondja komolyan. - Elég megtalálni a megfelelő drótot és átvágni, hogy nyíljon az ajtó. Semmi sem tökéletes, ahogy ez a rendszer sem és soha nem is lesznek azok - teszi hozzá, majd rámutat a tervrajzon a ház két pontjára. - Erre a két pontra a pincéből lehet eljutni. Az egyik a kert végébe vezet el - mutatja is merre, egészen a falat jelölő vonalig -, míg a másik felvisz a garázshoz, a kocsikhoz - mutatja meg ezt is.

- Szoktuk mondani, hogy csak a halál biztos - jelentem ki könnyedén. - A laptopot minek hoztad? - kérdezem.

- Dolgozni - feleli. - Be kell lőnöm egy-két dolgot a biztonsági rendszeren még.

- Értem. - Most, hogy megbeszéltük ezt az egészet, a tervrajzot leszórom az ágy mellé, ott nem fog összegyűrődni, nem szakad el, a telefont pedig az éjjeliszekrényre rakom, majd megragadom Shinji állkapcsát és úgy fordítom azon keresztül a fejét, hogy megcsókolhassam. Kívánom és akarom őt. Míg száját ostromlom, kezem a nyakára csúsztatom, s a lehető legnagyobb felületet befogva kissé megmarkolom. Nem szorítom, csupán az érzetét adom meg a fojtogatásnak. Válaszul a srác szenvedélyesebben csókol, ajkai húzódásán, vonalán pedig érzem, hogy halványan mosolyog is. Kénytelen vagyok elereszteni, hogy másképp helyezkedjek, mivel hiába próbálok jobban felé fordulni, hogy ne csak a száját érjem el, a nyilalló fájdalmak, amelyek ettől betalálnak, erősen vágycsillapítóként hatnak rám. Ülő helyzetbe tornászom magam, aztán belemarkolok Shinji hajába és áthúzom a testemen keresztbe. Bal combomnak simán nekitámaszkodhat, annyira meg óvatoskodik velem, hogy megoldja fájdalomokozás nélkül.

- Nem bírsz magaddal, mi? - morogja játékosan, s tekintete találkozik az enyémmel. Naná, hogy nem, emellett a srác mellett csak akkor bírnám ki hosszútávon szex nélkül, ha már nem lenne faszom. Abban az esetben azonban egy kurva percet nem akarok élni, úgyhogy majd azt is meg kell mondanom Shinjinek, hogy lőjön agyon, mert dugás nélkül az élet csak szar lehet.

- Kellene? - kérdezek vissza incselkedve, hajánál fogva közelebb vonva magamhoz, bal kezemmel pedig bekúszom a ruhája alá, mert a testét akarom érinteni, nem az azt fedő anyagot.

- Nem ártana - feleli, majd úgy tesz, mintha nagyon elgondolkodna valamin. Na most van az, hogy bassza meg Kitamura és a bandája, mert miattuk... - Ha jó fiú leszel, beszélhetünk némi jutalomról - közli, miközben kezét a férfiasságomra simítja megtartva magát a másikkal. Hogy mivan? Ezen elröhögöm magam, aztán forrón megcsókolom Shinjit. Én meg a jófiú szerep, na persze. Végül csak győz a fránya kíváncsiság, eleresztem a haját, de testét továbbra is cirógatom, mert érezni akarom, fogni, tapintani.

- Miről is van szó pontosan? - kérdezem meg fölényesen, vigyorogva.

- Arról, hogy most szépen átkötözöm a sebeidet, lemosdatlak és ha mindezt morgás és szájhúzás nélkül kibírod - hajol a fülemhez -, kaphatsz másfajta ápolást is - suttogja bele a végét. Hát ez jó, újra felröhögök. Bakari el van bocsátva, mint orvos, ezek után ragaszkodom hozzá, hogy Shinji ápolgasson. Bakari amúgy is csak komoly képpel, morcosan, noha nagyon szakértő módjára, precízen látta el a sebeimet, de ez az ajánlat mindent visz.

- Megegyeztünk - jelentem ki vigyorogva. Imádom a srác gátlástalanságát, ezért is nem árulom el neki, hogy a jutalom nélkül is elfogadtam volna, hogy átkötözze a sebeimet. Ezt a mosdatás dolgot nem teljesen értem, de szarom le, essünk túl rajta. Shinji is így gondolja, mert kimászik az ölemből, noha mosolyogva csóválja a fejét. Ez se világos, hogy miért csinálja, hiszen nyilvánvaló volt, hogy ennek az ajánlatnak nem is akarnék ellenállni, tehát el fogom fogadni. Sebaj, ennyire ő is lehet bolond. Persze segítek neki leoperálni rólam a kötéseket, nem vagyok béna, hogy mindent neki kelljen végeznie, meg így amúgy is gyorsabban fogunk végezni. Fájdalmat nem igazán érzek, valószínűleg a beadott fájdalomcsillapító tehet róla, hogy az érzékeim tompultak.


Most végre megnézhetem, milyen sérüléseket szedtem be. Hát... van egy pár durvább. A combomon és oldalamon lévők például kifejezetten súlyosnak tűnnek az összeset számba véve. Megint lesz pár maradandó hegem, ahogy elnézem. Sőt, ezzel a két naggyal még lehetnek gondok, úgyhogy kénytelen leszek egy ideig tényleg a seggemen maradni. Rohadt életbe, pedig ha valamire most nincs időm, az a pihenés! Kitamura így is két lépés előnnyel bír velem szemben, mert ő nem lett annyira ellátva veréssel, mint én, ebből adódóan már rég szervezkedik a kutyáival. Elszalasztottam a lehetőséget, mikor karnyújtásnyira voltam attól a hulladéktól, hogy megfojtsam. Két másik lépés előnyöm viszont minimum van nekem is vele szemben, hiszen ő kell merészkedjen az én területeimre, ahol én vagyok az úr, másrészt sikerült lepacsiznom egy yakuzával és rajta keresztül nagyjából minden területemet az ő szövetségesei területe fog le. Persze Kitamura tudja, hogy ez a háború meglehetősen kiegyenlítetlen pontosan azért, mert vele ellentétben nekem yakuzaszövetségesem is van, méghozzá nem is akármilyen yakuza, de úgy fest, inkább megdöglik, mintsem lemondjon arról a lehetőségről, hogy kinyírja Kitaro gyilkosát.


Shinji törölközőket vág hozzám, aztán nem sokkal később egy lavórral jelenik meg. Ah, vagy úgy! Ez ellen miért húznám a szám? Valószínűleg máshoz van szokva ez a srác, nem ahhoz, hogy készséges a delikvens, én azonban nem fogok hülyegyerek módjára viselkedni, mert az a célom, hogy minél hamarabb rendbe jöjjek. Ha ehhez az kell, hogy egy pár napig kiszolgáljanak, semmi kifogásom a dolog ellen, amúgy is kedvemre van ez az ellenátás. Nem mellesleg meg Bakari mellett az ember megtanul nyugton lenni, máskülönben napokra altatásban tartja.

- Ez a víz hideg - jegyzem meg némi tettetett elégedetlenséggel Shinjinek, mikor belemártom az egyik törölköző szélét.

- Nem, a víz kellemesen meleg, csak épp te játszod itt az ügyeletes konvektort - jelenti ki egyszerűen és belemártja a szivacsot a vízbe, majd alaposan kicsavarja, hogy ne csöpögjön, és elkezd mosdatni. A láz megmagyarázza a sebeim szélének vörösségét is. Nem mintha a mocsokban való fetrengés jót tett volna nekik, de gondolom, megfelelően kitisztították és fertőtlenítették őket, úgyhogy a dolgot valószínűbb, hogy a láz eredményezi.


Ez a mosdatás egészen izgató lenne, ha nem érezném úgy minden érintéstől, hogy kiugrom az ágyból, annyira hideg a víz, amivel Shinji a testemen maszatol. Inkább a kezébe nyomom az általam használt törölközőt és elveszem tőle a szivacsot, mert ha tovább ingerel ezzel, dühös leszek. Magamtól el tudom viselni, ha valami szar, mástól nem. Becsülettel tisztálkodom, emiatt nem kell aggódni, csak a srác hagyjon megoldani ezt a problémát, különben beállok a zuhany alá, aztán csessze meg a szivacsát. Shinji nem is akadékoskodik, ismeri a tűrőképességemet, úgyhogy nyugodtan végezhetek a mosdással. Végül a szivacsot a lavórba dobom és megtörölközöm a szárazon hagyott törölközővel. Jöhet a sebkezelés és a bekötözésük. A testőr visszaviszi a fürdőbe a lavórt, kiönti a vizet, elpakol, addig is szárad a bőröm, szellőznek a sebeim, így hát hátradőlve várom, míg végez. Kifejezetten kedvelem a srácban, hogy nem hagy kupit maga után, mindig mindent rendesen a helyére rak, mert a rend és a tisztaság nekem fontos. Nem szükséges, hogy azonnal el legyen pakolva, éjszaka például nem kell kiugrania az ágyból, mert az asztalon maradt valami, én sem teszem, tudok azzal a tudattal aludni, hogy némi nemű rendetlenség mégis maradt utánunk, de reggel, amint lehet, azt meg kell szüntetni.


Megkapom azt a motyót, amivel a sebeimet kell ecsetelni, s rögtön neki is látok. Nem egy leányálom, még a fájdalomcsillapító ellenére is van, ami miatt szívom a fogam, főleg akkor, amikor az oldalamon lévő sebet Shinji ápolja le. Alaposan meg kell küzdenem magammal azért, hogy nyugton kibírjam, hogy fájdalmat okoz, mert ez fel bír bosszantani. Tudom, hogy csak jót akar és ez a művelet szükséges, én nem bírom kínlódás nélkül leecsetelni minden sérülésemet, mégis kell pár perc, míg megnyugszom, miután gondos, de sietősen elvégzett munkájával végez. Nem bírom elviselni, ha fájdalmat okoznak nekem, olyan mértékben ideges leszek tőle, hogy képes lennék azonnal megölni a másik embert, a srácot azonban nem akarom bántani, ezért jelzek neki, hogy egy kicsit maradjon tőlem távol, míg lecsillapodok.


A sebeim bekötözését is együtt végezzük, aztán mielőtt Shinji visszavonulhatna elpakolni, belemarkolok a hajába és magamhoz húzva őt egy csókot nyomok a szájára. Meglehetősen kifárasztott ez a cécó, hiába igyekezett kíméletes és gyors lenni mindkettőnk, így a párnát visszafektetve a helyére elfekszem az ágyon. Megkönnyebbülés kiterülni, de komolyan. Már az jutalom, hogy így elnyúlhatok, ám azért kíváncsi vagyok, szeretőm mit tervezett el, ezért figyelni kezdem őt elpakolás közben. Amint ezzel végez, a laptopot az éjjeliszekrényre teszi, majd ledobja magáról a felsőjét és a nadrágját, s mellém telepszik.

- És ez? - kérdezem játékosan, elvigyorodva, miközben megemelem alsónadrágja szegélyét és eleresztem. Ha azt hitte, megúszhatja, hogy meztelen legyen, tévedett. Túlságosan imádom a látványát és nem kedvelem túlzottan a ruha képezte akadályokat, ezért megküzdenék vele, ha szükséges volna, hogy levegye az alsónadrágját, ám magától is megteszi. Így már mindjárt más. Nem érem el úgy, ahogy akarom, nyújtózkodnom kell, amitől húzódnak a sebeim, Shinji azonban nem sokáig hagyja ezt, inkább a lábaim közé telepszik és engem nézve szop le. Tetszik ez a tekintet, egy pillanatra egy halvány mosolyt elő is csal belőlem, aztán az élvezet a szokásos kifejezéstelenséget képezi az arcomra. A látvány és szája munkája magáért beszél, nincs is szükségem többre. Odavagyok ezért a mocsokért, még egy rövid hajáttúrást is kap, aztán eleresztem, mert most nem akarom irányítani őt, kielégít az, ahogy ő ütemezi a szopást. Enyhén megfeszít a kéj, szemeim előtt azonban elmosódik egy kicsit az arca, míg szájába élvezek.


Visszahajtom fejem a párnára, s behunyom a szemeimet. Fújtatok egy csöppet, mindegy az is, hogy szokásosan mellkasba, vagy hasba veszem a levegőt, mert ígyis-úgyis fájdalmat okoz, a sebeim, fejem és nagyobb ereim lüktetnek, mindezek ellenére mámort érzek. Shinji mellém telepszik, hozzám is simul, én pedig megint a feje alá küzdöm a kezem.

- Pihenj egy keveset - kéri csendesen, de hangján így is hallható, hogy nem tűr ellentmondást. Nem igazán tetszik ez az ajánlat, azonban sajnos kimerültem annyira, hogy ha bele is kezdenék a kielégítésébe, hogy ne maradjon hoppon, félő, hogy belealszom, az meg rosszabb lenne, mintha el se kezdeném. Ha nagyon kívánós, van két ügyes, erős keze, megoldja. - Ha megérkezik Tamaki és Kageru, felkeltelek - ígéri meg. Jól van, áll az alku.


Szóval nem tudom megköszönni neki mindazt, amit értem tesz, ezért csak párszor végighúzva karján megsimogatom, aztán elalszom.