162.

Jeremy

Jobbnak láttam távozni, mielőtt még meggondolatlanul teszek valamit, esetleg elszólom magam. Shinji jelenléte kifejezetten frusztráló a számomra még, mert... mert fogalmam sincs, mit tud és mit nem, éppen ezért próbálok tőle távol maradni úgy igazán, mert gond nem lehet belőle sehogy sem. Vagy lehet, hogy változtatni kéne ezen az egészen? Nem igazán tudom, mit kéne sejtenem a dolgok mögött, de ennyire beszari sem lehetek vele szemben. Ezen agyalok, amíg vissza nem érek a szobába, amit nekem tartanak fenn. Ezen nagyon el kéne gondolkodni és rövid időn belül döntést hozni a témát illetően. Ha Tatsukival szemben ki merek állni és megvédem a véleményem, ha úgy van, akkor Shinjivel szemben miért nem? Nem értem magam, hiszen elvben ő nem tud semmit sem, vagyis remélem, hogy így van, akkor meg nincs mitől félnem, hiszen pont ezzel a furcsa viselkedésemmel keltem fel a figyelmet. Szerintem Tatsuki is észrevette, hiszen mindig mindenre felfigyel, szóval... itt is össze kell szednem magam.


Leülök az ágy szélére, elég sok dolgot megtudtam ennyi idő alatt, ugyanakkor azt hiszem, van, amiben rosszul vizsgáztam. Nem baj, majd kinevelődöm a rossz szokásokból. Mondjuk az meglep, hogy nem cseszett le annyira sem azért, mert majdnem bekattantam, sem azért, mert nem izgatnak a nők, sem azért, mert hülyeségeken agyalok. Azt hittem, pláne Deonnal való beszélgetéseim után, hogy ez nem fog ilyen könnyen menni, ellenben nem ártana ezek szerint kitalálni, hogy mit akarok pontosan. Válasszam szét az életem és a szexualitásom. Ezt vajon hogyan lehet? Tehát legyek kemény kifelé, törjek előre és szerezzek meg mindent, ugyanakkor nem baj, ha az ágyban megadom magam valakinek? El se tudnám képzelni máshogy ezt a részt, mert nekem az kell, hogy valaki bennem legyen, egyszerűen másképp nem megy, próbáltam, de csúfos kudarc lett a vége. Ennyi. De gondolom, ezt valahogy össze lehet egyeztetni, amin meg csak igyekeznem kell. Ha már itt tartunk, akkor ha vége ennek a mizériának és kijutok innen, nem ártana felszedni valakit, aki megdug, mert azt hiszem, ez is kezd már zavarni. Oké, eddig azért heti három-négy estét átszexeltem és most kicsit megvonásnak érzem, ami van. Persze felül tudok rajta emelkedni, csak nem tudom, meddig. Mindegy, van zuhany meg két kezem, még a választék is adott. Ha már a zuhanynál tartok, akkor megszaglászom magam. Remek szagot kezdek árasztani, csak ruhám nincsen már, vagyis nem nagyon, így bekukkantok a szekrénybe. Ennyit arról, hogy ne pakoljak, mert nem kell. Hát nem ártott volna. Aztán a szekrényben csak találok egy normális méretű pólót, bár még ez is hosszú rám, de nem gáz, alsónadrág nélkül meg kibírom, a farim meg jó még egy darabig.


Bevonulok a fürdőbe, időm van most talán hosszabb dolgokra is. Langyosra állítom a vizet és beállok alá élvezve most a vizet a bőrömön. Jólesik, és már szükségem volt rá. Emelem a víz hőmérsékletét, a lezúduló forróságtól az izmaim is kezdenek felengedni, bár a görcsök nem szűnnek meg, de könnyebbé válik a mozgás. Élvezem a vizet, azt, hogy ázhatok, meg hogy időm is van rá, néha nem árt nekem sem az ilyen. Maximum egy órát tervezek itt tölteni. Vagy az túl sok? Mindegy, majd ha valakinek nem tetszik, akkor összeszed. Mindenféle tisztálkodás után még mindig adott a dolog, hogy élvezem a meleget, a párát, amit csinálok, így még mindig nincs nagy kedvem kislattyogni innen. Viszont akkor akár... Nem is értem, hogy mit gondolkodtam ennyit ezen, inkább nekitámaszkodom a csempének, ami a pácolás által már kellemes meleg és így kezdem el kielégíteni magam. Imádom a képzelőerőm, mert nem hagy cserben ilyenkor sem, így nem tart annyira sokáig a művelet, hogy zihálva, remegve álljak a zuhanyzóban, miközben a pofámra kiül a kielégült vigyor. Oké, ez nem teljesen olyan, mintha valakivel együtt lennék, de most megteszi.


Kimászom végül a zuhany alól, megtörölközöm és felöltözöm, aztán szinte berobogok a szobába és rávetem magam az ágyra. Na most mit kéne csinálni? Nem igazán tudok dönteni, talán... Széjjelnézek és találok pár könyvet egy polcon, kinézem magamnak az egyiket és leoperálom onnan magasról, majd visszabújok az ágyba és olvasni kezdek. Jobb, mint a semmittevés, így legalább művelődöm.