163.

Deon

Lassan esteledik, talán túl lassan is, vagy csak én vagyok már megint - még mindig - türelmetlen. Asame visszamegy a dolgozószobájába, a cigijét pedig itt hagyja nekem, hiszen megint a két telefonom kitölti a zsebem, de bezzeg cigarettázni meg szeretek. Hálás vagyok az előrelátásáért, egy mosollyal köszönöm meg a figyelmességét, aztán játszani kezdek az asztalon nyugvó dobozzal, míg Jeremy habzsol. Nagyon durva, milyen gyorsan és falánk módon eszik, nem is nézem, mert különben hamarosan kitör rajtam a röhögés. Nem akarom beégetni, ezért lefoglalom a figyelmem néhány gondolattal, majd mikor kiürül a tányérja és visszaegyenesedik a székben, újra a srácra nézek. Nem igazán van mit mondanom neki, egyszerűen tele vagyok tettvággyal, miközben tehetetlennek is érzem magam. Shabu is előkerül és leseget felfelé, amin viszont elvigyorodom.

- Lekésted a lakomát, cicus - szólok le neki győzedelmesen. Értelmes szemeit meresztgeti rám, aztán Jeremynél is kuncsorog pár jó falatért, de hiába. Elveszem a srác elől a tányért és az evőeszközt, s azt a mosogatóba teszem. - Kérsz valamit, kávét, teát, satöbbit? - kérdezek ki, miközben a macseknak kerítek némi élelmet.

- Egy tea jólesne, meg hát... ha szépen nézek, kaphatok egy cigit? - kérdezi angyali tekintettel. - Az enyémből egy maradt és azt az ínséges időkre tartogatom.

- Te tudsz olyat is? - És hátrapillantok Jeremyre, majd elröhögöm magam. - Rossz vége lesz, ha így bámulsz rám - fenyegetem szívózva kicsit vele. Shabunak leteszem a kaját, amire azonnal rá is veti magát, a teát pedig nekiállok elkészíteni. - Gyümölcsöset megint? Amúgy ja, szolgáld ki magad! - teszem hozzá.

- Ha lehet, akkor gyümölcsöset - mondja elmosolyodva, de megcsillan a szeme. - Mert mit csinálsz, ha így nézek rád? - És újra csillogó szemeket mereszt rám. Ördögi kacajjal felelek kapásból - És köszi. - Lop a cigiből egy szálat, majd meg is gyújtja és nagyot szív belőle. Amint felrakom forrni a vizet és előkészítettem a kancsót benne a gyümölcsteával, szembe fordulok vele.

- Háát... tudod... - kezdem sejtelmesen, s megindulok felé, mire a srác a hamutálba rakja a cigarettáját. Lassú, kihívó léptekkel haladok, mosolytalanul, mélyen a szemeibe nézek, aztán amikor a közelébe érek, letámaszkodom Jeremy mellett az asztalra és meglehetősen közel hajolok hozzá, mintha le akarnám kapni. Ő is tudja, hogy nem fogom megcsókolni, mert rezzenéstelen marad, csak kíváncsian tekint vissza rám. Szóval ezt buktam, azt viszont nem, hogy szabad kezemmel megcsikizzem, ezért ezt csinálom. Kihasználom, hogy egyenesen, őszintén rám néz, bármennyire is imádom ezt. Mert igen, imádom, amikor valakivel így összekapcsolódik a tekintetünk és lelátok a mélységébe, egyenesen a lelkébe.


A csikizéssel célt érek, a srác rögtön megugrik, igykeszik védekezni, ezért két kézzel esek neki. Még gonosz is vagyok, mert rászorítom az asztalra és élvezem, ahogy a csiklandóssága miatt tekereg alattam. Újra előkerül az a fejemben, hogy nem uke vagyok és a helyzetből adódóan nagyon is el tudom magam képzelni semeként, amihez egy Jeremyhez hasonló srác tökéletes partner lenne, azonban nem akarom megcsalni Asamét, tehát ha ő nem adja nekem magát, akkor ez a része a szexualitásomnak kihasználatlan és kielégítetlen marad. De vajon meddig maradhat ez így? Remélem, továbbra is teljes mértékben kitölt majd a vele való kapcsolat, igyekszem is megváltozni, hogy ez meglegyen, mert nehezen nyertem meg őt magamnak és belepusztulnék, ha elhagyna.


Kicsit fagyivisszanyalósra sikerült a hecc, túl sok szexuális energiát adtam bele, vagy nem tudom, ezért visszavonulok, mielőtt a srác is felismeri, hogy kicsit elgondolkodtam valamin. Nem hiszem, hogy a vergődés és a röhögés mellett képes lett volna azt figyelni, hogy milyen képet vágok, hogy tetszik, ahogy ezt csinálja, de ha mégis, kellemetlen lenne. Menekülőként megnézem, felforrt-e a víz. Majdnem.

- Majd szólok valakinek, hogy hozzon a cigidből - jegyzem meg, aztán amint bugyogni kezd végre a víz, a kancsóba öntöm és cukor társaságában az asztalhoz viszem, majd fordulok egyet két bögréért.

- Azt nagyon megköszönném - mondja hálásan nézve rám. Hát van egy nézése, az tuti. Leülök hozzá az asztalhoz, s elkényelmesedem.

- Tatsuki tud a hitedről, mondtad neki? - kérdezem meg végül, míg ázik a teafű. Bírom a csendet, Asame mellett hozzászoktam, de nem lesz mindig itt Jeremy, úgyhogy inkább most dumáljuk ki magunkat.

- Mondtam - vallja be, de figyelve engem. Érdekli, hogy mit szólok hozzá? Mókás. Jeremy eléggé ad mások véleményére, nagyban befolyásolja őt a környezete, azok a személyek, akiket kedvel, ez pedig nem túl jó. Nem rossz, csak alvilágiként nem is jó. - Nagy részben elmeséltem neki a dolgot, azt is, hogy miért tekintem annak, aki. Bár sok reakciót nem tudtam belőle kiolvasni, de azt hiszem, tudomásul vette, hogy így van.

- Kár tőle elvárni meghatódást, vagy valamit - jelentem ki lazán. - Viszont... hogy mondjam? - kérdezem meg, bár inkább magamtól, miközben áttúrom fekete-vörös hajzatomat. - Magadban is találj biztos pontot, mert... úgy látom, eléggé befolyásolható vagy, az pedig nem jó tulajdonság az alvilágban - tanácsolom kicsit óvatosabban, mert nem akarok tapintatlan lenni.

- Igazából inkább számítottam arra, hogy azt mondja, hogy ez neki túl sok, minthogy meghatódjon - mondja meg komolyan. - Nagyon befolyásolható vagyok - ismeri be őszintén. Jó, legalább tisztában van vele, ez is fontos. - De azt hiszem, ezen majd fogok tudni változtatni, legalábbis igyekezni fogok. Egyébként... egyre jobban bízom magamban is - avat be felcsillanó szemekkel. Kicsit elkuncogom magam, mert ezt nem igazán tudom mire vélni, de hát nem csak én vagyok bolond, na.

- Mindig te légy magad számára az első. Tudom, hogy ez rohadtul hangzik, de ugyanúgy, ahogy a klotyón ülve se lesz melletted senki, úgy a harcban sem. Jó, ha szarban vagy, igen, de akkor is végső soron csak magadra számíthatsz, más nem fogja feláldozni érted az életét normál esetben. Igazából csak akkor válhatsz vadásszá, ha megbízol az ösztöneidben és a képességeidben, meg... minden akkor fog jól működni, ha megszerzed az egészséges mértékű önzőséget. Tatsukinak nagyon magas a tűrés- és fájdalomküszöbe, rengeteg mindent elvisel a céljai érdekében, de az neki sem fog tetszeni, ha őneki akarsz mindig megfelelni. Azt fogja rá mondani, hogy hülye vagy, vagy azt, hogy nem él már olyan hosszú ideig, hogy miatta maradj életben, egyébként is Shinjit választotta. Kitelik tőle egy ilyen kaliberű válasz, simán a képedbe nyomja fi nomkodás nélkül - mondom meg Jeremynek komolyan. - Magadnak felelj meg. Én sem azért vagyok olyan, amilyen, hogy reakciót váltsak ki az emberekből, vagy mert Asaménak így tetszem. Nem, én megmondtam neki, hogy ha nem tetszenek a pirszingjeim neki, így járt, ő uszította rám a vérebeit, ő döntött úgy, hogy én kellek neki, szóval elfogad ilyen tökkelütöttnek, amilyen vagyok, vagy bekapja magának.

- Igazad lehet - mondja komoly képpel, elgondolkodva, megrágva a dolgokat. - Csak másoknak könnyebb megfelelni, mint magadnak. Nekem ez célféleség, elérni, amit Tatsuki akar tőlem, ugyanakkor megvannak azok a dolgok is, amiket én akarok magamtól. De ez még alakulni fog, azt hiszem. Legalábbis igyekezni fogok, hogy így legyen. - Újra elgondolkodik, most talán mélyebben, majd nagyot sóhajt. - Shinji tudja, hogy mit érzek iránta szerinted? - dobja be a kérdést félénken. Heh...! Jó lesz...!

- Hülye vagy? - kérdezem meg komolyan. Egyszerűen kibukik belőlem. - Mit szedtél, de komolyan?! Még hogy másoknak megfelelni könnyebb! - Egészen indulatosan szól ez a mondat, pedig nem vagyok dühös, s nem csak én, de a srác is meglepődik a hevességemen. - Mit csinálnál, ha Tatsuki arra kérne, hogy műttesd magad nővé? - hozok fel egy durva példát.

- Ööööööö... - Kicsit kiakad, szóval sikerült sokkolnom, de pont ezt akartam. - Na jó, azt hiszem, te nyertél, ezek után nagyon meggondolom, kinek akarjak megfelelni - próbálja leplezni zavarát, rohadt feleslegesen. - Nem így gondoltam, azaz igen, de mégsem. Úgy értem, hogy... Azt hiszem, tényleg hülye vagyok - adja meg magát és egy szégyenlős mosolyt mellékel hozzá. Bakker...! Igen, Jeremy, tök hülye vagy. - Ez eszembe sem jutott így.

- Pedig ezer ilyet tudnék mondani - közlöm vele lazán. - Azt még bevállalhatónak tartom részedről, hogy ha női ruhát kell húznod, megtedd, mert az csak ruha, ideiglenes, egy szerep, aminek célja is lesz, de ilyen mértékű dolgokra gondoltam, hogy nem lennél rávehető, viszont ha másoknak, vagy csak egyetlen személynek is meg akarsz felelni, akkor cseszd meg, nincs nemleges válasz. Pont olyan embert választottál, aki ronggyá fog szívatni, szóval vagy neki felelsz meg és kicsinál, vagy magadnak és rohadt jól meglesztek - tárom Jeremy elé a tényeket.

- Értem - mondja komolyan, de látszik, hogy ezen agyalni fog még egy darabig. - Ellenben egy kérdésen valahogy átléptél - mondja még mindig komolyan, mintha rosszat sejtene.

- Mert az, amit mondtam a megfelelési kényszerről, ami egy faszság és kurva nagy szarba fog vinni, ha nem felejted el, fontosabb volt számomra, mint a kérdésedre megadni a választ - vágom ki magam könnyedén, abszolút feltűnésmentesen -, ami meg tök egyértelmű. Shinji testőr, az a dolga, hogy éber és figyelmes legyen, észleljen dolgokat - emlékeztetem a srácot. - Ha én levágtam, akkor ő is és idő kérdése csupán, hogy Tatsuki is felfigyeljen rá, ha még nem történt meg, ezért figyelmeztettelek. Tatsuki birtokló típus, Shinji nyelvében a pirszing és az oldalán a tigris jelzés, hogy az övé és ami az övé, azon nem osztozik, azt védi.

- Igyekszem elfelejteni - mondja őszintén, bár még rágódva, ellenben látszik némi ijedség rajta. - Tehát Shinji tudja. Akkor felesleges kerülnöm, meg úgy viselkednem, mikor ott van, mint aki fél tőle. Bár volt benne valami, de inkább attól tartottam, hogy rájön. Ez a dolog meg... Nem akarom kihúzni vele a gyufát, be sem akartam ismerni, hogy így van; amíg te rá nem kérdeztél, eszembe sem jutott, hogy ez lehet az is. De igyekszem ebből is kigyógyítani magam. Bár nehéz így bezárva - vallja be végül. Persze, mert a szerelem olyan, hogy ki lehet belőle pikpak gyógyulni. Baszd meg, Jeremy...!

- Annál levágósabban nem is viselkedhetnél, hogy kerülni kezded azt, aki tetszik neked. Na jó, van egy ennél is egyértelműbb, amikor nekiállsz bénázni a másik előtt, habogsz, azt se tudod, mit csinálsz - javítom ki magam. Most már töltök a bögréinkbe a teából, majd elé tolom a cukrot, hogy vegyen belőle. Sajnálom őt, mert egy olyan srácba zúgott bele, aki számára tökéletesen elérhetetlen, ráadásul miatta derékba törhet minden. Sajnálom, mert végre képes újra szeretni és mindjárt egy olyanba szeret bele, akibe nem kéne. Nagyon nem kéne... Barátiasan megdögönyözöm a vállát, ez valahol a dörgölés-simogatás és pici lökdösés keveréke, egy kedves gesztus a részemről, amivel kifejezem azt, amit most érzek. Jeremy erre halványan elmosolyodik, mert azt hiszem, megérit, mit akarok ezzel. - Sorry, ha túl durva vagyok - kérek tőle bocsánatot. - Nekem is fontos az, hogy rendben menjenek a dolgaid, szóval ha felkapom a vizet, akkor azt ennek és a heves természetemnek tudd be - kérem, miközben elhalászom előle a cukrot, amiből ő már tett magának eleget. Én is megpakolom a teámat, majd kavargatni kezdem. Most nem nézek rá, csupán lopva, hagyom, hogy a kíváncsiskodásom nélkül felvállalhassa az érzelmeit, de azért tudni szeretnék az állapota felől.

- Azt sem tudom, hogy történt - tör ki belőle végül a dolog, és némi reszketés is vegyül a hangjába, bár a sírástól azért még messze áll. Uhh, azért ennyire nem akartam mélyre ásni, de ha ez így számára rendben van, akkor nekem is. - Ott állt az ajtóban, meg minden, aztán mikor legközelebb láttam, már összeszorult a gyomrom tőle. - Lehet, hogy ez már csak a valakinek el kell mondanom állapot. Kétségbeesettnek tűnik számomra, én pedig szeretném megtartani. - Én nem akartam, annyira nem akartam ezt az egészet, pláne, hogy tudom, hogy felesleges, mert sosem lesz viszonzott, mert látom, hogyan néz Tatsukira, hogy igenis szereti őt. Már megint belőttem magamat egy olyan helyzetbe, amibe nem lett volna szabad - jelenti ki, s leejti állát a kezére végül. - Ráadásul fogalmam sincs, hogyan másszak ki belőle, csak azt tudom, hogy nem akarok benne maradni - vallja be végül. - Ráadásul nem tudom, meddig kell itt maradnom - teszi hozzá már csendesen a végét.

- Ezt az utóbbit nem értem - mondom meg őszintén. - Nem igazán tudok okosat mondani - sóhajtom némi hallgatás után. - Nekem Asame az első és egyetlen szerelmem, ezért fogalmam sincs, milyen érzés az, amiben te vagy.

- Deon - kezd bele komolyan -, ahhoz vagyok szokva, hogy egy héten ötször-hatszor dugjanak meg. - Reflexből fel bírnék ugrani a székről, mert ez a fajta nyílt beszéd még mindig valahogy riaszt, főleg úgy, hogy meglehetősen személyes is ez a mostani, ehelyett azonban inkább megkapaszkodom a bögrémben. - Három napja nem nyúlt hozzám senki és ez így elég hirtelen váltás közel négy év után - mondja ki kertelés nélkül. Nem kell megmagyaráznia a dolgot ennél jobban, én is kattognék rendesen. - Én csak... nem akarom érezni azt, amit, mert tudom, hogy rossz, de nem tudom kiírni sem magamból. Ráadásul isten tudja, mennyien fektettek meg és pont Shinjibe kellett beleesnem és pont most. Annyira kiszámíthatatlan ez az egész és nem tudok magammal mit kezdeni.

- Három nap szex nélkül nekem is egyenes út a becsavarodáshoz - ismerem el motyogva, kicsit talán elvörösödve, de a teámat fixírozva. - Sőt... igazából kettő is bőven sok - teszem hozzá az őszintét, aztán elgondolkodom, kiket lehetne beajánlani Jeremynek szexhez, miközben szánalmasnak és visszataszítónak tartom, hogy ennyivel elintézzem a problémáját. Nem tudok mit mondani, tanácstalan vagyok és totál tehetetlen.

- Nem lenne semmi gond, ha kimehetnék innen, mert tudom, hogyan oldjam meg a problémámat, de most egy darabig ezt nem lehet. Tudom, hogy egyre feszültebb leszek tőle, de majd valahogy megpróbálom megoldani - mondja ki végül sóhajtva. - A kérdés az, meddig fog tartani. De túl fogom azért élni. - Elmosolyodik végül, talán azért, hogy engem megnyugtasson. - Azt hiszem, nehéz eset vagyok neked - teszi még hozzá, de kedvesen, mire vállat vonok.

- A testőrök közt vannak fiúkra fogékonyak - rebegem el óvatosan, ezzel Jeremy tudtára adva, hogy nem lesz sem megkövezve, sem megszólva, ha esetleg elcsábít valakit. Nem akarom megbántani, csak... nem tudom, ezt meg kellett mondanom. Ha Asame vagy Ryuuichi mégis morogna, mert a srác lefoglal valakit, majd tartom a hátam. Nem mintha ők nem értenék meg, milyen a vágy kínzó érzete. Azt nem kockáztatnám meg, hogy kiengedem a házból, beviszem a városba, satöbbi, mert azért az én fejem is leszednék, de hát abból kell élni, ami van.

- És a yakuzád repesne az örömtől, ha megtenném - mondja, de a hangján érződik, hogy hálás. - Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne, maximum végső megoldásként, addig nem tudom, majd kiböjtölöm.

- Amiért tutira felbőszülne, ha velem kezdenél ki - jegyzem meg kicsit heccelési szándékkal Jeremynek. - Amúgy meg amiről nem tud... - És elvigyorodom. - Egyébként meg nem látom, miért kéne ilyesmit kifogásolnia.

- Ne haragudj, nem akarlak megbántani, de fiatalabbakkal nem kezdek - közli velem vigyorogva, de csak visszaheccelve. Most erre mit mondjak, hogy meg tudnám úgy dugni, hogy a korom semmit se fog számítani? Ezt inkább jobb lenne magamban tartani, mert elég cinkes lesz a szitu. - Mondjuk mert mindenkinek a ház biztonságával kéne foglalkoznia, nem pedig egy kölyök vágyait kielégíteni - mondja meg halkan, erre elröhögöm magam. - Ellenben egyre kevesebb a kifogásom ellene - vallja be végül.

- Azért azt ne mondja nekem senki, hogy mindig mindenki a feladatával van elfoglalva, vagy nem tarthat egy-két óra szünetet. Egyébként is elég jó a meggyőzőerőm, szóval simán lyukat beszélek bárki hasába. Akarod, hogy meggyőzzelek? - incselkedek vele.

- Akarom - neveti el magát. Asszem, sikerült kíváncsivá tennem. - De nem vagyok ám könnyű eset - kuncogja és megkeveri a teát, majd beleiszik.

- Bírom a kihívásokat - közlöm, aztán színpadiasan megköszörülöm a torkomat, miután lehajtok egy kortyot a teámból. - Nos. Ha te becsavarodsz, az nekünk nem jó, márpedig azt mondod, hogy a szexhiány tehet ezen eshetőségről. Akkor neked szükséged van egy erős és helyes pasasra; nem, az enyémet nem adom - térek erre ki gyorsan, komolyan, persze csak heccből. Jeremy biztosan érzi abból, ahogy hangsúlyozok meg fogalmazok, hogy húzom az agyát, szóval nem aggódom semmin. -, amiből itt azért bőven találhatsz, hiszen mind izmos, mindenre elszánt véreb. Neked már csak választanod kell közülük és eljutattnod magatokat egy olyan helyre, ahol lehetőleg nem botlik belétek senki. Bár, ha a gruppent szereted, szerintem arra is találhatsz vevőt - viccelődöm vele tovább. Megy ez nekem, én megmondtam. - Namármost. Ugye mondtam, hogy az nekünk nem jó, ha te bekattansz, ezért mindenképpen javallott engedélyeznünk legalább egy testőrnek, hogy a vágyaidat lesse. Ugyanakkor a vérebeink részéről is az a helyzet, hogy a szex akár hiánycikk, tehát nem csak jól fog a választottjaidnak esni egy kis felüdülés veled, de építőleg hat majd a teljesítményükre. Szerinted kurva nehéz lesz meggyőznöm erről Asamét? - kérdezem meg most már elröhögve magam. Valszeg, a yakuzám már a hangsúly meghallásakor meg lenne győzve, de mivel imádja hallgatni a hülyeségeimet, csendben végigülné a monológomat, aztán egy laza vállvonással elintézné a testőrök sorsát, engem meg megszexualizálna.

- Ez pazar volt - neveti el magát végül Jeremy is. - Azt hiszem, komoly sikereket érnél el a meggyőzés terén. Na hol vannak a husikák? - kérdezi meg nevetve.

- Te vak vagy? - kérdezek vissza szakadva a röhögéstől. - Az udvaron lévőkkel inkább ne próbálkozz, ott igazi kutyák is vannak - Úúúú, baazzeeg, ekkora perverz nem lehetek! Pedig de. Az más kérdés, hogy az állatokkal való szex szerintem... gáz. És gusztustalan. Meg egyébként is... abnormális. De viccelni vele kurva jó poén. -, de szerintem találsz a házban is kedvedre valót.

- Inkább kihagynám ezt a kört, ha lehet - neveti el magát. - Nem így gondoltam, csak mondjuk ciki lenne bepróbálkozni valakinél, aki kifejezetten nem arra húz, amerre én - mondja és elvigyorodik végül. - Bár kifejezetten kedvemre való, hogy válogathatok is.

- Mert miért ciki? - kérdezem értetlenül. - Bocs, nem. Oké, bocsesz. Ennyi. Ezt nem kell túlbonyolítani. Okkké, valszeg nem kellemes, de hogy ezen sokáig égj... - Félbehagyom a mondatot, aztán beleiszom újra a teámba. Élvezem ezt a beszélgetést, Jeremyvel is jókat lehet hülyülni. Szerintem simán lepacsizik vele Kazu is, úgy viszont tényleg kellemetlen lehet nagy haveri összeülést csinálni, hogy Jeremy egy légtérbe kerül Shinjivel. Nem akarom hülye helyzetbe hozni őt, úgyhogy oda fogok figyelni, hogy rendben menjenek a dolgok. Shin nem fog hepajt csinálni, szerintem jól tudja kezelni a szoros szitukat, Jeremy viszont túl sok mindenen problémázik. Majd alakul... azt szokták mondani, a tél sem tart örökké. Hát... én most remélem nagyon, hogy Jeremyben is ez a szerelem is inkább szalmaláng, lángol egy nagyobbat, aztán kihuny.