164.

Jeremy

Deon kész... Kibillent bennem egy kapcsolót, vagy valami hasonlót. Keményen kimondom, amit gondolok vagy érzek, kétségbeesetten, mert az vagyok, nem tehetek róla. Ez a Shinji-dolog egy kicsit kiakaszt, tekintve, hogy nem akartam és mégsem tudok ellene tenni. Azonban Deon láthatóan megérti, bár azt is érzem, hogy valamennyire sajnál emiatt. Mindegy, nem ezt akartam kiváltani belőle, de így sikerült. Ellenben a lehetőség, amit megcsillogtat nekem, igazán hívogató. Na jó, kezdünk kicsit belecsúszni valami ökörködésbe, de azért érzem, hogy bőven van ebben valami komoly is. Vajon tényleg lehetne? Már csakazértis ellenkezem, mert kíváncsi vagyok, mit fog mondani erre, vagy tenni, de mikor felajánlja, hogy meggyőz. Hát lássuk... Kíváncsi vagyok, mit hoz ki a dologból, nem mintha annyira győzködni kéne, de ahogy Deon belekezd, képtelen vagyok visszafogni magam, már csak kibukik belőlem a nevetés. Hihetetlen a kölyök, de nagyon komoly kabarét nyom le nekem, ugyanakkor tudom, hogy van, amit komolyan is gondol benne és ez megnevettet, pedig nem kéne. Látom is, amit leír nekem, remekül hangzik, sok izmos csávó egyrakáson és még lehetőséget is kapok kiválasztani, amelyik nekem tetszik. Egyre kevesebb az ellenállásom a kérdésben, csak... Mit csinálok, ha ő nem éri be ennyivel? Mármint hogy egyszer megdug itt és jól van. Mert ennél többre jelenleg nem vagyok kapható. Vagy ha igen, akkor minimum tökéletesnek kell lennie az illetőnek minden téren. Bár ezen később is ráérek agyalni.


Az övét... Mikor leesik a jelentése, először nagyot nézek, aztán rájövök, hogy csak viccelt és megnyugszom. Azért ilyet nem tennék sosem, meg hát... Asame nagyon nem az esetem, bár ezt ki nem mondanám hangosan. Most már tényleg nem nagyon akarok ellenkezni, mert ha ezt Deon komolyan mondja, akkor hülye lennék nem élni a lehetőséggel. Remek móka lesz szerintem, bár még nem tudom, hogyan fogadja majd a yakuzája a dolgot, de már nem is nagyon izgat a dolog, ha ezt a kérdést Deon elintézi. Gruppen... Megintcsak fennakad a szemem. Egyre jobbak jönnek és már tényleg nevetek csak, mert Deon ezzel a valamivel feloldja minden ellenállásomat. Akkor lássuk... Ezek szerint bárhol vadászhatok... Remek lesz, elfutja a vigyor az arcomat. Na akkor már csak pár dolog van hátra és meg is kapom a válaszokat.

- Nem égnék rajta sokat, ellenben az illető nem biztos, hogy értékelné, hogy annak nézem - kuncogom el megint magam és felhajtom a teám. - Mikor kezdhetem? - teszem fel, ami még izgat. Ha lehet máris, ha nem, akkor még ráér. Deon ezen felröhög és széttárja a kezét. Remek ezek szerint, akár most is indulhatok. Na jó, csak úgy nem fogom faképnél hagyni Deont ezért, csak ha már befejeztük.

- Ryuut felejtsd el, családja van, ő hideg - tanácsolja vigyorogva. - Én amúgy... őt szemeltem ki először, amikor idekerültem - árulja el lehalkítva a hangját, mégis izgatottan. Ez meglep, mert... Ryuuról süt, hogy hova tartozik.

- Na ez eszembe sem jutott - mondom meg komolyabban, de azért vigyorogva. - Tudod, róla süt a leginkább, hogy merre húz, legalábbis szakavatott szemnek - mosolyodom el megint. - Elég sok fickót láttam ahhoz, hogy ezt be tudjam lőni. Akkor ciki a helyzet, ha még ennyit sem mutatnak, így előfordult, hogy rámozdultam olyanra is, akire nem kellett volna - vallom be vigyorogva. - De most nem fog megtörténni a baki. Hm... Akkor ez azt jelenti, hogy bármelyiküket berángathatom a szobámba, amelyik hajlandó rá?

- Szakavatott szem... Baszki, ez aztán a felvágás! - neveti, pedig van benne valami, bár azt hiszem, száz után már nem számoltam. - Amúgy ja, nekem pont azért tetszik - mondja ezt is halkan, de lazán. - Egyébként azért szemeltem ki őt anno, mert azt reméltem, hogy ha kikezdek Asame egyik vérebével, kinyír - árulja el, amitől kb. négyszeresére nőnek a szemeim és hirtelen levegőért kapok. - Nem, nem bármelyikükkel, csak azzal, amelyiknek fekete nadrágja van - válaszol nagy komolyan. - Akkora hülyeségeket tudsz kérdezni vagy mondani, hogy arra képtelenség normális választ adni - jelenti ki röhögve, mire én is elröhögöm magam..

- Jól van na, csak gondoltam, tisztázom ezt a kérdést is, hátha nem tudom, vannak tabuk is a házban - kuncogom el magam, aztán inkább pontosítok. - Mármint rajtad, Asamén, Shinjin és Ryuun kívül. Na meg a kerti kutyákon - vigyorodom el azért visszaszúrva ezt Deonnak is. Nem tudom, de most élvezem ezt a beszélgetést, bár azért már készülődöm is, meg tervezgetek, hogyan legyen tovább.

- Tabuk mindig vannak, de nehéz homofóbnak lenni egy ilyen helyen - mondja vállat vonva, aztán bekortyolja a teát és megemeli a kancsót, mire elmosolyodom. - Kérsz még?

- Jöhet - vigyorgom. - Kell az energia. Nem baj az, ha valaki homofób, őt is meg kell érteni, bár könnyebb, ha nem szól be, azt hiszem. Mindenesetre ugye tudod, hogy most már nem fogok megállni? - kacsintok Deonra, aki erre vállat von, majd mikor tölt nekem még egy adagot, belepakolom a cukrot és kavargatni kezdem azt. Most már tényleg beindultam erre a témára és nehéz lenne lekapcsolni róla. A srác magának is tölt, megcukrozza, majd iszik a teájából.

- Asame megérti, házon kívül vagy hullazsákban - közli lazán. - Amúgy felőlem a kutyák közt is kereshetsz partnert, csak azzal rohadtul vigyázz, mert kevésbé elfogadott, mint az egyneműek viszonya, vagy az alvilágiak ittléte, és nekem ne meséld el az ilyen irányú vágyaidat és élményeidet - tanácsolja fülig érő vigyorral. Nem tudom megállni és kirobban belőlem a nevetés. Ez kész... Hogy is jutottunk el ide?

- Azt hiszem, megelégszem az izmos pasikkal - teszek úgy, mintha tűnődnék, de aztán elröhögöm magam, viszont egy dolog eszembe jut, amit nem kéne kihagynom a számításból. - Oké, ez ciki lesz, ezért elhadarom. Honnan szerezhetek óvszert és síkosítót? - darálom le egyben a kérdést.

- A ház elég felkészült, minden vendégszoba éjjeliszekrényeiben, meg fürdőjében van legalább egy hétre való - válaszol teljesen természetesen. Ez megnyugtat, azoban elárulja, hogy arrafelé nem kutakodtam, nem nagyon volt időm rá. De tetszik ez a hozzáállás. - Amúgy nem vágom, ez miért ciki - jegyzi meg kuncogva, a teája mögé rejtve a vigyorát, mintha így nem látnám.

- Mert ez nem olyan, mint a cigi, hogy na kuncsorgok egy szálat - mosolyodom el és ugyanakkor nézek angyalian könyörgő szemekkel Deonra, mert ha lehet, lenyúlnám még egy szál cigivel. - Mégsem kérhetlek meg rá, hogy adj már kölcsön párat, nem?

- Miért nem? Nekem nincs rá szükségem - vallja be egyszerűen, aztán odatolja nekem a cigis dobozt. Szóval nincs, azt hiszem, ez mindent elmond nekem, amit eddig csak kilencvenkilenc százalékban sejtettem. Ez már komolyabb bizalmat és szeretetet mutat. - Tied lehet.

- Köszi - mosolyodom el és elteszem a kapott dobozt. Nem pazarlunk el ilyen fontos dolgokat. - Akkor már tudom, hogy abból kit kell lenyúlni - kuncogom el magam. - Hú, de furcsa, hogy ide jutottunk ki végül, sosem gondoltam, hogy felajánlod, hogy vadásszak egy testőrt magamnak - vallom be megkomolyodva, mert meglepett ez az ajánlat rendesen.

- Én a helyedben nem kértem volna rá engedélyt. Na sipirc! - küld el játékosan. Egyre jobban tetszik ez a dolog. - Jót ne halljak rólad! - És kacsint egyet hozzá. Erre elvigyorodom, felállok, de nem tudom megállni és megölelem Deont, aztán elhúzom a csíkot egy majd találkozunk felkiáltás kísértében.