164.

Deon

Elröhögcsélek még magamban egy ideig a konyhában, mert ez a beszélgetés Jeremyvel elég görbére sikeredett a végére. Szerencsére sikerült felhoznom a depiből, nem bántottam vagy sértettem meg, s még jó szórakozásra is sikerült bátorítanom. Jó, ha mer rosszulni, be is jelentem hamarosan Asaménak, hogy ha szidalmazni akar ezért valakit, engem kell, mert én engedélyeztem a testőrvadászatot. Aztán majd később, remélem, felhagy az engedélykéréssel. Tudna olyan gátlástalan lenni, mint Tatsuki, s mivel neki megvannak az emberi és érzelmi alapjai, nincs miért aggodalmaskodnom.


Ha már így magamra maradtam, megejtem azt az ominózus telefont anyával. Persze néhány hírrel is szolgálnom kell neki, ezért beavatom abba, hogy Tatsuki megsérült, lett egy új spanom Jeremy személyében, aztán ahogy a srácra terelődik a szó, megkérdezem anyát, hogy mennyire szívesen vigyázna a három testvérére. Közben Shabu is felugrik az ölembe, a mosdáson már túlvan, úgyhogy csak elfészkeli magát, majd dorombolva álomra hajtja a fejét. Simogatom a cicust, kedvtelve nézem fehér, cirmosfoltos bundáját, okos fejét és a mosolyt a pofiján, miközben anyámmal beszélek. Ahogy gondoltam, nem látja akadályát annak, hogy Rick és a lányok odaköltözzenek. Persze meg kell beszélnie Ayakoval, nélküle nem akar dönteni és a házat is alkalmassá kell tenni plusz három gyerek számára, mert mindenkinek meg akarja hagyni a magánéletét. Ayako baráti társasággal is hazaállít időnként, s anya szerint egy nála két évvel idősebb fiú csapja neki a szelet. Utóbbit hallva megint az a fura bátyós megvédem-a-húgomat érzés kerekedik felül bennem minden józan észen, amit elmondva anyának még jól ki is nevet, de megnyugtat, hogy rendes srác, és elég félénk, úgyhogy nem kell miatta aggódnom. Mert az csak így megy. Ráadásul az odarendelt testőr megkapta a vendégszobát, amivel én lazán számoltam, ám anyának vannak ötletei, hogyan oldja meg a problémákat.


Nem is tudom, mennyire meglepő az, hogy anyu mennyire felvillanyozódik attól, hogy három csemete költözhet oda hozzá, vagy hogy mennyire szívén viseli Tatsuki sorsát. Hát... ez az én anyám. Mosolyogva rakom el a zsebembe a telefonomat a beszélgetés után, aztán Shabut a vállamra véve ballagok át Asaméhoz. Megint a dolgozószobájában találom őt meg, s most macskástól az ölébe ülök, majd elújságolom neki, hogy beszéltem anyuval. Elárulom, hogy örömmel vállalja Jeremy testvéreit, meg azt is, hogy a srác szerez valakinek egy kellemes órát az engedelmemmel.

- Nem is te lennél, ha nem akarnád megoldani mindenki problémáját – mondja elmosolyodval. Nem úgy tűnik, mint aki nagyon bánná, hogy ráuszítottam a srácot a testőrségre, de hát erről beszéltem annak a dinkának is.

- Hát ja – ismerem el ezzel, hogy tökéletesen igaza van, noha mindketten tudjuk, hogy a mindenki csak azokra vonatkozik, akiket szeretek. Megkedveltem Jeremyt, jófej, vicces és szerintem megbízható is. - Sikerült jól kiakasztanom – büszkélkedem el vigyorogva, s vetek egy mindent eláruló pillantást a yakuzámra. - Meg elővettem a meggyőzőerőmet is és olyan szövegelést letoltam neki... Bírtad volna – jelentem ki magabiztosan.

- Vajon miért érzem úgy, hogy lesz még alkalmam egy ilyet végighallagtni? - kérdez rá még mindig mosolyogva.

- Mintha nem tudnál elhallgattatni – vágok vissza, aztán hozzábújok. - Jeremy bele van esve Shinjibe. Nem gyengén – teszem hozzá őszintén. Nem hiszem, hogy bővebben meg kéne magyaráznom ennél Asaménak, mit jelent ez az egész. Talán azt is kitalálja, hogy ha tud, elláthatna tanácsokkal is erre a helyzetre, mert ebben nem vagyok valami tapasztalt. Valószínűleg ő sem, de hátha mégis.

- Nem is akarlak elhallgattatni túl sűrűn - feleli komolyan. Tudom, máskülönben fele annyit nem dumálhatnék, mint amennyit. Még az is sok lenne valószínűleg, de legalább kevesebb az átlagnál. Asame viszont szereti, hogy be nem áll a szám. - Az már komolyabb gondokat vet fel viszont.

- Ja. Shinji lazán lepasszolja, efelől kétségem sincs, ellenben ha Tatsuki bedurran, az istenek se mentik meg Jeremyt attól, hogy beletiporja őt a földbe. - Asame is ismeri már a pirszingesem haragját, ahogy azt is tökéletesen tudja, hogy ami az övé, az az övé, pont, nincs vétójog, nem osztozik. - Kéne valami okos megoldás, de még az se jó, ha Jeremyt leküldi Tatsuki a város déli részére, mert a srác tőle akar tanulni, ő tudja legjobban motiválni Jeremyt. Kissé... nagyon – ismerem el – tanácstalan vagyok.

- Ha Tatsukinak fontos Jeremy tanítása, meg fogják oldani, a kölyök meg majd kiszeret Shinjiből előbb-utóbb és lehet, pont az lenne a legjobb, ha a pirszingesed megtudná vagy rájönne. Nem hinném, hogy ne hallgatna rá.

- Gondolod? Én nem vagyok benne biztos, hogy az jó lenne, ha Tatsuki rájönne – mondom meg komolyan Asaménak. Jó, tudom, túl sokat törődök másokkal, meg minden, deee... mi mást csináljak? Valamivel nekem is foglalkoznom kell, meg tényleg azt szeretném, ha a szeretteimnek jól mennének a dolgaik.

- Megölni nem fogja – válaszolja. Ezt azért én is gondoltam, de legalább egyetértünk. - Ha annyi lehetőséget lát benne, mint amennyit, akkor maximum egy kiadós verést kap a kölyök, hogy megtanulja, hol a helye és ennyivel el lesz intézve. Shinji nem fog neki esélyt adni, kinézem belőle, hogy ha Jeremy mégis bepróbálkozna nála, helyreteszi a kölyköt és tálcán nyújtja át Tatsukinak. - Ezen elvigyorodom. Van benne ráció. Kétlem, hogy ez a kettő elég lenne ahhoz, hogy a probléma megoldódjon, de igazából be kell látnom, hogy Jeremy az egyedül, aki jó döntéseket hozhat. Nem szeretném, ha Tatsuki megverné, mert az tényleg kiadós lesz, de ha ez kell neki, kiharcolhatja.