165.

Tatsuki

Szólongatnak, talán simogatnak, vagy csak annak érzem, hogy leheletnyit megráznak. Szokatlanul nehézkesen térek magamhoz, s amint kinyitom a szemem, a félhomályos, sötét massza előttem mintha fordulna párat, akár ha kavargatnák. Visszacsukom a szemeimet, és egy ásítással adom ébresztőm, nyilvánvalóan Shinji tudtára, hogy igyekszem kijózanodni. Pár pillanat múlva újra megpróbálkozom a körülnézéssel, valamivel többet is fogok fel végre a környezetemből, de bágyadtnak, fáradtnak és ólomsúlyúnak érzem magam. Mintha azt mondaná, hogy a fiúk megérkeztek, Anaival és Deonnal együtt az ajtó előtt várják, hogy engedélyt adjak a bejövetelükhöz. Aha... még két perc. Megtudom, hogy fájdalom- és lázcsillapítót már kaptam, a testőr segít felülni és vizet diktál belém. Jólesik, végre tudok nyelni rendesen, nem ég le és porzik el a torkom közben, ugyanakkor hasogat a fejem, a sebeim meg őrjítően lüktetnek és viszketnek. Szívem szerint vakaróznék, mint egy bolhás kutya, megveszekedetten, vigasztalanul, de még annak is örülök, hogy ülve bírok maradni. Shinji azt kérdezi, ne tegye-e parkolópályára a kint várakozókat, de leintem. Még két perc, na.


Pillantásommal intek a pohárra, így kérve még egy adag vizet, aztán miután azt legurítottam, minden erőm összekaparom, hogy fel bírjak kelni az ágyból. A srác bal karom alá siklik, segít álló helyzetbe kerülni, majd kibotorkálni a mosdóba. Pocsékul vagyok. Úgy érzem magam, mintha szétverték volna a fejemet, ezért a kézmosás után hideg vizet locsolok a képembe, hátha az segít. Nem sokat, de leginkább semmit, ahogy a rám vigyázó testőr mondaná. Megint iszom, sikerül kicsit lelocsolnom magam, ami a kötéseimnek és az alattuk húzódó sebeknek nem annyira jó, mint egyébként nekem, de azért annyira nem vészes a dolog, hogy patáliázni kelljen velem. Szinte sietősen vezet vissza az ágyhoz, nekem pedig mosoly fut a számra. Ölemre húzom a takarót, kinyittatom Shinjivel az ablakot, aztán rágyújtok.

- Kéne egy kávé, egyébként bejöhet a kis társaság – mondom végül. Szó nélkül hagy magamra, a szoba pedig emberekkel telik meg. Nem meglepő módon Deon lép be elsőnek. A tartása magabiztosságot, nyugalmat és erőt sugároz, azonban szemeiben némi aggodalommal pillant rám. Mögötte Anai lépdel be, azonnal végigmér engem, majd mintha szégyellős lenne, elkapja a pillantását. Mögötte Katsuri, akinek a tartásán látom, hogy sokkal jobban megbékélt már azzal a szituval, hogy egy yakuza házában kell lennie, mint Kageru és Tamaki, akik mindenre figyelmes, dühös tekintettel néznek szét a szobában. A négy poronty alig hasonlít egymásra, Anai japán nőkre jellemző pici, vékony testet és szép arcot kapott, míg Katsuri a duvaságig elmenő markáns szemöldök- és állvonalat. Tamaki szőke, noha nem a természet adta számára ezt a színt, a haját lófarokban hordja, ez pedig remekül illik sötétkék szemeihez. Benne kiütközik a német vér, katonás fegyelemmel vonul be, érzelemmentes, komoly képpel foglal helyet valahol két bátyja közelében és várja, hogy elmondjam, amit akarok, s már megy is a dolgára. Kageru alacsony, zömök, izmos sráccá nőtte ki magát, haja sötétbarna és most is úgy áll szanaszét, mintha hallomásból sem ismerné a fésűt. Orra töréstől elferdült, száját bal szemfoga előtt varratheg díszíti, bal szemöldökét és szemét pedig egy oldalnézetben felvarrt, nonfiguratív skorpió keretezi. Annak ellenére, hogy nem rendelkezik különösebben markáns vonásokkal az arcát tekintve, ő az, aki leginkább riasztóan fest három nagyfiam közt. Nyakán több heg is húzódik, mintha már nem egyszer próbálták volna átmetszeni a torkát, füleiben méretes fültágítókarika, nyelve közepétől kifele haladva kettészedett, amelytől a beszéde is kissé más hangzású az átlagnál. Katsuri a pótapa, Kageru a verőlegény, Tamaki pedig a szépfiú, ha csak egy szóval kellene őket leírnom.


Miután végigmértem a társaságot, hamutartót teszek az ölembe, gyorsan kikérdezem a két fiatalabb fiút a helyzetről, aztán elkezdem kiosztani az utasításaimat. Shinji jó tíz-tizenöt percig van távol, megkapom tőle a kávémat, utána pedig a tőle megszokott távolságtartással helyet foglal az egyik fotelban, s rágyújtva figyel. Látom Kagerun, hogy ingerli a kölyök és testőre jelenléte, szólni azonban nem szól, tudja, hogy a felesleges vitát nem bírom és nem lehetek annyira szarul, hogy kikeljek az ágyból és megagyaljam. Ezzel szemben Tamaki mindjárt elkezdi fűzni Katsurit, hogy az ő kölykeire is vigyázzon, mikor megtudják, hogy kissé átrendezem az erőelosztást. Kivételesen Anai is kap Kanéval pár feladatot, mely sem őrszem, sem fejvadász számára nem előnyös, de túl jók ketten együtt ahhoz, hogy féltenem kelljen kedvenc lányomat.


Rövid eligazítást tartok, átbeszélem a fiúkkal a dolgokat, azzal leléptetem az egész bagázst Shinji kivételével. Feszült vagyok, leginkább a közérzetem rossz és nem tudom, mivel tudnám feljavítani a kedvem. Ilyen esetekben legtöbbször a konditeremben kötök ki, erre azonban most semmi esélyem és nem is esne jól az edzés.