167.

Jeremy

Csak fekszem rajta pihegve, miközben lassan cirógatja a hátam, el-eljátszik egy-egy ponton és én pedig nem tudom mire vélni ezt. Nagyon régen volt már, hogy valaki így viselkedett velem szemben. Végül csak nem bírom tovább és felnézek rá. Tűnődik valamin, először észre sem veszi, hogy figyelem, aztán mikor rájön, lenéz rám és elmosolyodik. Olyan kisfiús mosolya van, pedig maga a srác már huszonhétnek tűnik minimum. Vajon engem mennyinek tarthat? Vagy tudja, hogy mennyi vagyok? Elgondolkodva nézem a vonásait, őt magát, aztán beleveszek a tekintetébe. Nyílt és türelmes, ezt már most látom benne, ugyanakkor tudom, hogy vad is tud lenni. Végül én nem bírok csendben maradni, bármennyire is kéne.

- Neked nem kéne menned? - kérdezem meg, de tudom, hogy hallatszik a hangomon, hogy nem akarom, hogy így legyen, inkább csak nem tudom kezelni a helyzetet. A reakciója is ezt mutatja, ugyanis csak elmosolyodik, majd végül válaszol, de megborzongok a hangjától, valahogy annyira különleges, de nem tudom megmondani, mi tetszik benne.

- Azt mondtad, pár óra kimenőm van, nem? - neveti el magát, majd még hozzáteszi: - Ebből max egyet használhattam el, a többit meg miért ne venném igénybe, pláne ilyen jó társaságban? - Elvörösödöm a hangsúly hallatán és inkább visszafúrom a fejem az oldalához, mire beletúr a hajamba, de teljesen máshogy, mint Tatsuki szokott. Kénytelen vagyok megint felnézni rá. - Zuhany?

- Előbb cigi? - kérdezek vissza, mert már vágyom a nikotinra, mire elröhögi magát, de bólint és hagyja, hogy megkeressem a dobozt, amit Deontól kaptam. Közben megszabadul a gumitól, majd visszafészkelem magam mellé és megkínálom. Kivesz egy szálat és meggyújtja, majd nagyot szív belőle. Én is hasonlóan teszek, csak kisebb kortyokban fogyasztom a dohányt. Még mindig nagyon furcsán érzem magam.

- Mi a baj? - Ajaj... Na, ez a kérdés nem kellett volna most, mert hogyan kéne megmagyaráznom, hogy nincs baj, csak furcsa nekem ez az egész helyzet, hogy nem tudok mit kezdeni bizonyos gesztusokkal? Elgondolkodom rajta, majd felsóhajtok, újabb slukkot veszek magamhoz, és végül bevallom, amit érzek.

- Csak furcsa nekem ez az egész - vallom be végül, majd kicsit húzódzkodom, de mikor ránézek, a tekintete meleg és nem ellenséges, talán kíváncsi is arra, amit mondani akarok. - Ahhoz voltam szokva, hogy a partnereim eltűnnek, mire egyáltalán levegőhöz jutok - sütöm le a szemem, de meglepődöm, mikor az állam alá nyúl és felemeli a fejem, hogy a szemembe nézhessen.

- Akkor azt hiszem, ők nem érdemelték meg, hogy velük legyél. - Meglep a válasza, az meg pláne, hogy mellékel mellé egy könnyű csókot is. Furcsa ez a srác, vagy csak én nem vagyok tényleg hozzászokva ehhez. Újabb mosolyt kapok az értetlenségemért. - Miért kéne kiugranom az ágyadból rögtön? Egyébként meddig vagy még itt?


Nagyot nézek erre a kérdésre, de ő visszafordul a cigijéhez és hamutartót kotor az éjjeliszekrényről, majd közénk teszi azt. Megvárja, míg összeszedem magam, azt hiszem, vagy valami hasonló, majd kérdően néz rám. Végül elmosolyodom.

- Csak nem repetáznál? - kérdezem meg végül terelve a témát. Kezdek visszatalálni magamhoz, még ha nem is úgy néz ki. Meglepődik, szerintem nem ezt a választ várta, és csak akkor jövök rá, mennyire melléfogtam, mikor megszólal.

- Csak gondoltam, amíg itt vagy, egyszer beszélgethetnénk is, mert ez most hihetetlen jó volt, de ennél azért többről szól az élet - mosolyodik el megint és szív egy újabbat, engem meg letaglóz a kijelentése, ugyanis erre nem számítottam egyáltalán. Beszélgetni? Hogy mi van? Miért akarna velem beszélgetni? Látja rajtam a döbbenetet, ezért végül megmagyarázza. - Sosem vittem el valakit egy körre, aztán hagytam ott a faszba. Akivel lefekszem, azt meg akarom ismerni, ki tudja, mi lehet belőle, vagy mi nem, ráadásul nagyon jó barátságok születtek ebből. - Elneveti magát, mikor eltátom a számat. - Na, jöhet az a zuhany? - kérdezi meg újra, elnyomva a csikkjét, én meg csak bólintok és elnyomom én is az enyémet.


Mosolyogva indul el és csak int nekem, én pedig még mindig letaglózva ülök az ágy szélén. Egyáltalán nem értem, hogy mi folyik itt, hiszen tőle végkép nem számítottam arra, hogy majd meg akar ismerni. Nem is ezért közeledtem hozzá és talán megijeszt egy kicsit a kialakult helyzet, de azt hiszem, meg kell erről még kérdeznem Deont. Aztán észbe kapok és utána megyek, de ő már bent ázik a zuhany alatt nekem háttal. Most tényleg megcsodálhatom őt teljes valójában és tetszik, kifejezetten, amit látok. Megint elbambulok és csak arra kapom fel a fejem, hogy engem néz mosolyogva és kinyújtja a kezét. Elfogadom azt és belépek mellé a tusolóba, de nem tudom megállni, hogy ne tapicskoljam meg újra, miközben a fejem a vállára hajtom. Hagyja, sőt, még a karjait is körém fonja. Megint egy újabb meglepetés nekem, Iku óta egyetlen férfi volt, aki ennyire gyengéden ért hozzám... A feszültség egyre nő belül, mire könny önti el a szemem. Jeremy, tarts ki...! De nem megy és végül folyni kezdenek a könnyeim, fejem Yoshi nyakába fúrom és hagyom, hogy kijöjjön minden. Tudom, hogy nem érti, és muszáj lesz majd megmagyaráznom, ellenben nem kérdez, csak simogatja a hátam nyugtatóan, kapok tőle puszikat is a homlokomra és az arcomra, én meg csak kapaszkodom belé és bőgök. Szánalmasnak érzem magam, ugyanakkor megint egy komoly feszültség adag szabadul fel belőlem és már ez is kellett.


Végül a karjába vesz és én hagyom neki, hogy felemeljen. Tudom, hogy nem lenne szabad így viselkednem, de másképpen nem megy. Megtart és keres egy törölközőt, amibe valami hihetetlen ügyességgel csavar bele, majd letesz egy percre. Megállok a lábamon őt nézve, amíg magára is kerít egy anyagot, majd amint megvan, újra felemel és megint csak hagyom magam. Hozzábújok és csendben figyelem őt, miközben lerak az ágyra és elkezdi összeszedni a ruháinkat, én meg nem tudom, mit kéne csinálnom.

- Ne haragudj - mondom csendesen, mire elmosolyodik és elém lépve simít végig az arcomon, majd lehajol és kapok egy csókot is. Halványan elmosolyodom, tudom, hogy nem haragszik, ezt érzem és talán ha megkérném, hogy maradjon... De ekkor megszólal a telója.

- Yoshi. Máris megyek - teszi le a telefont és néz rám bocsánatot kérve. - Mennem kell, de... - Felkapja a telefonomat és belepötyög egy számot, miközben mellém hajítja a sajátját és én gondolkodás nélkül tolom bele az enyémet. - Házon belül leszek, ha úgy érzed, hívj, vagy ha pihenőm van kereslek, rendben?

- Rendben - mosolyodom el és visszaadom a telóját, mire ő is visszaadja az enyémet, majd felkapja a nadrágját és magára rángatja. Lehajol és kapok még egy apró csókot, de aztán kiviharzik a szobából, a pólóját már útközben kapja magára, még villant egy mosolyt, aztán eltűnik az ajtó mögött.


Dobok egy hátast az ágyon és a plafont kezdem fixírozni. Rohadt kielégült vagyok és jólesik a bizsergés, ami átjár. Tetszik ez az egész helyzet, ugyanakkor nem tudok mit kezdeni ezzel a megismerősdivel, ahogy azzal sem, hogy folyamatosan előtörnek az emlékeim, amik nem segítenek sokat. De talán ez kell ahhoz, hogy majd megnyugodjak és azzal semmi gondom nincs, hogyha a srác tényleg meg akar ismerni, bár fenntartom, hogy holnap megkérdezem erről Deont. Nem a srác után akarok kutakodni, inkább a véleményére vagyok kíváncsi. Ahogy magához ölelt... Nem tudom... Shinji... Még mindig összeugrik a gyomrom, ha rá gondolok, ugyanakkor Yoshit is szeretném újra látni. Egyre bonyolultabbá kezdek válni még magamnak is.