168.

Deon

Hogy is lenne másképp, Asame ébred előbb, én pedig kivételesen kimászom az ágyból és igyekszem a zuhanyzóban elkapni őt, csakhogy nem enged be maga mellé. Először rohadtul nem vágom, mi van, meglepődöm és valahol meg is ijeszt az ellenállása, hiszen nem vagyok hozzászokva a visszautasításához, azonban tájékoztat róla, hogy egyelőre lemondhatok a zuhanyzóban eltöltött órákról a sebem miatt. Ja, hogy csak ennyi?! Bakker, én meg azt hittem, itt kapok szívinfarktust, mert már nem kellek neki! Felröhögök, yakuzám meg nem érti, miért, de inkább hagyom az egészet függeni a levegőben és nekikezdek annak, hogy megmosakodjak, meg rendbe rakjam a fejem. Már a fésűvel trükközöm, mert a szénaboglyából szeretnék takaros, szanaszét álló tincseket formálni, mikor Asame mögém kerül, átfog és belecsókol a nyakamba. A mozdulataiból is érzem, hogy kíván, ám ahogy hozzásimulok, a fenekemnek feszülő kemény férfiassága többet mond minden ékes szónál.

* * *


A mai napom a vörös-fekete-ezüst színt kapja. Fekete, feszülős, enyhén trapéz szárú farmert húzok, hozzá testhez simuló, majdnem bordó, egyszínű, ujjatlan pólót. Ezeket aggatom tele biztostűkkel és láncokkal, kiegészítőnek a nagy tüskéjű szögecses nyakörvem és karpereceim veszem, természetesen szöges-láncos övvel, majd némi meglepetést eszközölök, mert ezt eddig már nagy vonalakban láthatta tőlem Asame. Az igazi újdonság az, hogy jobb oldali ajakpirszingem egy karikára cserélem, melyen vékony, könnyű láncot fűzök át, majd némi ügyeskedéssel a másik felét a fülemben lévő karikába is beleapplikálom. Utolsó simításként még kihúzom a szemem, s eljátszom a gondolattal, hogy feketére fessem a körmeim, ám utóbbit majd Jeremy társaságában csinálom meg. Kíváncsi vagyok már, mire jutott az este, volt-e kapása és mennyire van megelégedve, nyugodtabb-e, ilyesmik. Előtte azonban Tatsukihoz megyek.


Halk kopogással jelzek, aztán bedugom a fejem. Shinjivel reggeliznek még, ám nem küldenek el, így hát betelepszem hozzájuk. Persze Tatsukinak muszáj a maga módján megdicsérnie a külsőm, méghozzá akképp, hogy megkapaszkodik az ajkamat és fülemet összekötő láncban és úgy húz magához, mintha meg akarna csókolni. Természetesen nem teszi meg, a szemeiben azonban látom a vágyat, amit felébresztettem benne, ez pedig elég, bőven elég ahhoz, hogy tudjam, dögösnek talál. Ezt akartam. Elégedett mosolyra fut a szám, s ő is elereszt, aztán tájékoztat róla, hogy Bakari visszatért a házba, méghozzá Naokival, úgyhogy még fél napig biztos el lesz foglalva, utána meg alszik egy kiadósat, de legalább jól van és előre mozdul a Kitamura-ügy. Rendben, ez remek hír.


Egyetlen dologgal nem számoltam, mikor felöltöztem. Mégpedig azzal, hogy ha simulós pólót veszek fel, látszódni fog a kötés az oldalamon. Természetesen sem Shinji, sem a pirszingesem figyelmét nem kerüli el, noha testőrbarátom tapintatosabb annál, mintsem a kutyám előtt kérdezzen rá a dologra, Tatsuki azonban kis híján lenyilaz a pillantásával. Annyit mondok neki, hogy összetűzésbe keveredtem Kageruval – egyértelmű, hogy Katsurival nem fogjuk megölni egymást már, Tamakit pedig nem annak a típusnak ismeri, amelyik nekiront valakinek -, de meggyőztem róla, hogy az erő nem minden. Kifaggat, mert nem ő lenne, ha nem érdekelné részletesebben, hogyan győztem le a fiát, így megmondom neki, hogy valószínűleg most már Kageru rászorul egy egészségügyi műtétre orrtájon. Ezen a tetoválómesterem jót röhög, aztán úgy próbál megdicsérni, hogy összeborzolja a hajamat. Nem hagyom, ahogy sosem, mert ez Asame kiváltsága, ám a hátrahúzódástól belefájdul a vágásom. Felszisszenve kapok oda, a hangulat pedig megváltozik körülöttem egy szemvillanás alatt, mindketten azért némi aggodalommal telt pillantásokkal figyelnek. Szégyenlős mosollyal legyintek, aztán felveszem a nyúlcipőt, mielőtt lehámozzák rólam a kötést.


Most már eljutok Jeremy szobájáig és nagy örömömre szolgál, hogy vihetek neki a cigijéből is egy kartonnal. El lesz ájulva, asszem. Persze az ajtó előtt megállok vacillálni. Bekopogjak? És ha még nála van a testőr? És ha nem talált kedvére valót, amitől szomorúan gubbaszt az ágyban? És ha nincs is bent? Na jó, Deon, ez gáz, kopogj már! - szól rám türelmetlenül a belső hang, úgyhogy pár koppintással jelzem jelenlétem és belépési szándékom, s mivel nem kiabál ki senki, hogy most nem érnek rá, keressem a srácot később, bekukucskálok. Jeremy egyedül van, így a szobába megyek. Az arcán bíztató kifejezéseket látok, talán örömöt, de lehet, hogy csak a kartonnyi ciginek szól, amit neki hoztam. Átadom, levágódom az ágyra és a koktélos cigaretta dobozát szedem elő a vállamon cipelt övtáskából. Megcsapoltam a Shinjinek hozott készletet, de jófej voltam, hagytam ott ennek a doboznak a helyén egyet a sajátomból – a hecc kedvéért már megérte.

- Mizu? - kérdem rágyújtás előtt.