171.

Jeremy

Nagyon feldobott ez az egész edzés dolog, sokkal jobban érzem magam és valamivel könnyebben is, most nincs az az erős bezártságérzetem sem. Próbálok mindent megjegyezni és az agyamba vésni abból, amit ma Deon elmondott vagy éppen megmutatott, ennek eredményeképpen szinte álmatagon indulok el kifelé, nem is nagyon tudom, hogy éppen hol tartok, hagyom, hogy a lábam vigyen, miközben végiggondolom, mit is láttam, tapasztaltam. Még jó, hogy ilyenkor azért annyira tudok érzékelni magam körül, hogy senkinek nem megyek neki, azért a kitérés még reflexszerűen működik nálam, így jutok el a szobámig.


Alig várom, hogy a zuhany alá kerülhessek, ezért vetkőzni kezdek, de a ruhát, amit Deontól kaptam, szépen az ágyra terítem, nem akarom gyűrni vagy ledobálni, annál sokkal többet jelent nekem. Egy szál alsóban robogok ki a fürdőbe és nyitom meg a csapot, hogy egy kicsit bemelegedjen, mielőtt alá állok. Megnézem magam a tükörben és nagyot sóhajtok. Muszáj leszek hajat is mosni, ugyanis izzadtan tapad le a homlokomba és lelapult az egész, így pedig nem mehetek ki innen. Mindegy, majd igyekszem. Hajmosással kötöm egybe a tusolást, majd egy törölközőbe csavarom a fejem, meg egyben megtörölközöm és csak utána kezdek el ruhát kutatni magamnak. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy be fogom nyúlni azt, amit Deon felajánlott, csak nem tudom, valahogy úgy érzem, hogy annyi mindent kapok, én pedig nem tudok igazán adni, így pedig kiegyenlítetlen a dolog. Nem attól félek, hogy Deon a képembe nyomná, hogy mennyit tett értem, vagy ilyesmi... csak egy kicsit frusztrál a dolog. Mindegy.


Végül nem szárítom meg a fejem, néha nem árt neki, ha magától szárad mindenféle kencék és hajszárító nélkül, csak természetesen. Jobban is szeretem olyankor, mert puhább lesz és kevésbé szálas, itt pedig nem hiszem, hogy megfáznék az alatt a kb. egy óra alatt, amíg megszárad rendesen, úgyhogy csak jó alaposan megtörlöm. Magamra rángatom azt a néhány göncöt, amit találok még, most kényelmesebb is így, ráadásul úgy ítélem meg, hogy a tetoválást sem érdemes már kötnöm, de erről majd megkérdezem Tatsukit, így indulok el a konyha felé, remélve, hogy Deon nem vár rám már egy jó ideje és nem lesz mérges, hogy késtem.