171.

Deon

A fürdés és a cuccok visszavétele nem megy valami gyorsan, pláne, hogy közben Kazu hívása is betalál. Igaz, ami igaz, rég jelentkeztem. Röviden vázolom neki a szitut, ami csak bővebb és bővebb beszélgetést eredményez. Szerencsére a kihangosítással, míg felöltözöm, megoldható a dolog, úgyhogy egész sok mindent sikerül elregélnem neki. A hajamat újra belövöm, kicsit feltupírozom, ajak- és fülkarikámba beleakasztom a vékony láncot, s késznek is nyilvánítom magam. Miután Kazuval befejezem a telefonbeszélgetést, elindulok az étkező felé. Asamét hívom, hogy megtudakoljam, elunta-e már az életét, éhes-e már, satöbbi. Kinyomja. He?! Meglepetten bámulok pár pillanatig a telefonra, aztán a dolgozószobájához megyek. Nyilván nem akar velem beszélni, de azért egy “bocs, most nem érek rá”-t csak el tudott volna makogni nekem, úgyhogy inkább ránézek a biztonság kedvéért. Kinyitom az ajtót és bekukucskálok. A telefon a fülén van és amit mond, abból azt szűröm le, hogy vagy felsőbb körökkel beszél, vagy pedig Nishidával. Ránézek, rajzolok egy kérdőjelet és mintha kanalaznék valamit a számba, megérdeklődöm, várható-e enni. Nemet int, aminek nem örülök, de ráhagyom. Kifejezetten utálom, mikor ennyit kell dolgoznia, csak nincs mit tenni,


Ayako megint remek terítést eszközölt, ám hiányzik az asztalról a japán kaja. Szóval ő tudta, hogy yakuzám nem fog enni jönni. Lehangoltan ülök az asztalhoz és már kedvem sincs megtömni a fejem, pedig éhes vagyok. Kicsit sikerült megváratnom Jeremyt, amiért bocsánatot kérek tőle egy pillantással, s egy futó mosollyal nyugtázom, hogy nem kezdett nélkülem enni, aztán jó étvágyat kívánva neki hozzáfogok a kaja eltakarításához. Persze Shabu is megjelenik, én pedig bőszen pakolom le neki a falatokat. Szerintem úszom egyet... nem, ahhoz nincs kedvem. Akkor visszamegyek a dojoba... már ahhoz se. Jó, akkor... akkor... filmet fogok nézni a videószobában. Valami odafigyelős, nem könnyűt. A tetovált lányt még nem láttam, szerintem megnézem azt.

- Van kedved megnézni velem A tetovált lány című filmet? - kérdezek fel.

- Szívesen - vágja rá mosolyogva. - Valami baj van, Deon? Történt valami?

- Asame-hiányom van - vallom be egyszerűen. Minek tagadjam? Úgyis nyilvánvaló lesz idővel. Arról már szót sem érdemes ejteni, hogy igazán jólesett volna, ha legalább két mondatot intéz hozzám, vagy valahogy jelzi, hogy jól nézek ki, ... Mindegy.

- Akkor miért nem keresed meg ebéd után? Mármint gondolom, nem enne meg vacsorára érte és szerintem neki is hiányzol, csak sok a munkája - mondja kedvesen. Aranyos, hogy próbál valami alternatívát mondani, vagy ilyesmi. - De pont azért vagy, hogy néha elrabold onnan. - Végülis... csak nem mindig lehet, mert azért Asaménak sem kell makacsságért a szomszédba menni és még az elején megbeszéltük, hogy nem hátráltatom a munkájában, mert összeakasztjuk a nemlétező bajuszunk.

- Áh, ilyenkor nem díjazza, ha nem hagyom, azt meg nem viselném most jól, ha azt vágná a fejemhez, hogy részben pont miattam van ennyi dolga - mondom keserűen elmosolyodva, miközben újabb falatot adok le Shabunak a kajámból. - Már tegnap este se aludt velem, szóval most túl sűrű a programja ahhoz, hogy még én is a nyakán lógjak. Néha van ilyen.

- Értem - mondja csendesen, talán kicsit szomorkásan. - Bár azt azért nem hiszem, hogy tíz perc miatt rögtön a falnak menne - mondja meg komolyan. - Ha szükséged van rá, akkor van és kész. - Ezen elkuncogom magam. - De megértem, hogy nem könnyű jól cselekedni ilyen helyzetben, de azért na... Próbálkozni mindig szabad, maximum azt mondja, nem.

- A meló közepén senki se kedveli, ha félbeszakítják - érvelek most már mosolyogva. Fel tud vidítani Jeremy, ha ennyire próbálkozik. - Hidd el, elég ideje élek már Asaméval, hogy tudjam, mikor jobb, ha hagyom békén. Amilyen képet vágott, szerintem hamarosan lemegy a katanájával a dojoba és tart magának egy meditációval összekötött edzést, aztán amikor már neki is alkalmas lesz, felhív, hogy hol vagyok - árulom el. - Az állhatatosságommal nincs gond, de azért annyira nem létszükség a számomra, hogy Asaméval legyek, nem vagyunk összenőve. Van, amikor engem sem lehet még csak megszólítani sem, mert felrobbannék. Ilyenkor békén kell hagyni, levezetem a feszültséget, s minden mehet tovább a rendes kerékvágásban.

- Te tudod - mosolyog fel kedvesen rám. - Ennek ellenére szerintem ő sem bírja sokáig nélküled, szóval hamarosan megoldódik a dolog. Remélem - teszi hozzá azért. - De ha gondolod, addig szívesen elterelem a figyelmed. - Észbe kap megint. - Mármint félre ne értsd, nem úgy, hanem beszélgethetünk, filmezhetünk, meg ilyenek - próbálja menteni a menthetetlent, amivel csak hangos röhögésre késztet. Az, hogy ezt így betolta, azt jelenti egyértelműen, hogy motoszkál a fejében, milyen lehet velem a szex. Hecceljem ezzel? Kihagyhatatlan ez a helyzet.

- Ezt már nem mented ki - kezdem ádáz vigyorral. - A szabadkozásod nagyon édes, de ezzel lebuktatod saját magad - közlöm, majd felállok az asztaltól.

- Nincs mivel lebuktatnom magam - hebegi szinte. Persze, én meg papnak tanulok szabadidőmben. - Véletlenül nem gondoltam semmi rosszra.

- Véletlenül - emelem ki a szót elégedetten. - Jössz? Vár az a kanapé - heccelem.

- Jössz - válaszolja kapásból, de azért egy icipicit vörösen. Még jó, mert ha bedoromboltam volna, hogy “Vagy itt akarod?”, tuti újra kell élesztenem a srácot. Kuncogva indulok el a videószoba felé, út közben betérek a szobámba pár párnáért, amit Jeremy kezébe nyomok, meg a laposomért, amin a film van.

- Tedd le magad - mondom neki, én pedig beüzemelem a hatalmas képernyőt, a hangfalakat, összekötöm a géppel őket, ahogy Shinji mutatta, majd megkeresem a filmet a gépemen. Miután elindítom, lehuppanok Jeremy mellé, elkobzok egy párnát és elkényelmesedem. Ő is elhelyezkedik, tekintete azonban a képernyőre tapad. Szerintem sikerült zavarba hoznom, ami bajos, mert ez így nem lesz jó kettőnkkel.


A heppemnek pont megfelelő filmet sikerült választanom, ráadásul nagyon tetszik. Néha ugyan Jeremyre nézek, hogy megtudjam, hasonlóképp vélekedik-e, vagy a mozi élvezése helyett inkább agyal-e, de leköt a sztori, szóval nagyon nem jutok a sandításaimmal semmire.