172.

Deon

Lesem a sztorit, mély elégedettséggel adózom a készítőknek, meg a színészeknek és annak, akinek kipattant a fejéből a történet, s persze az egész strábnak a forgatókönyvíróval és rendezővel együtt, mert kurva jó filmet csináltak, mikor arra eszmélek, hogy Jeremy befekszik az ölembe. Heeeeeeeeee??? Asszem, elfelejtek levegőt venni, annyira meglepődöm, aztán meg frankón megugrik a pulzusom. Az, hogy Asaméval valamilyen formában egymás ölébe telepszünk, teljesen rendben van, ez viszont elég... Ööööö... Hát, végülis... ookééé. Remélem, a képernyő nem világít rám annyira, hogy egyértelmű legyen, ezzel most sikerült a srácnak rettentően zavarba hoznia, bár az ügyetlen, halk kuncogás, amit emiatt hallatok és a vállvonogatás afelett, hogy hagyom ezt, szerintem elárulja. Mindegy, igyekszem a filmre koncentrálni. Naná, hogy nem megy. Miért is menne?! Persze... Szerintem senki sem tud nyugodt maradni, mikor úgy érez, ahogy most én.


Izgatott vagyok, a szívem a torkomban dobog és nem tudom, mit csináljak. Valahol megtalál a pánik, miközben igyekszem nyugodtan viselkedni, még a kezem is a srácra teszem. Határozottan biztos kezdek lenni benne, hogy ez így nagyon nem lesz rendben kettőnkkel. Az egy dolog, hogy szexhiányom van, napi öt-hat menettel mindenkinek az lenne, amikor a párja fél napig távol van és rá se hederít, de a tudat, hogy Jeremytől megkaphatnám, amit Asamétól lehet, hogy soha a büdös életben nem, sokkal nagyobb csáberővel bír, ami baj. Nagy baj.


Elhallgattam Asame elől, hogy Eiji kielégített, mert szégyelltem. Nem igazán fordult meg a fejemben, hogy hú meg ha, ellenben a srác olyan mértékben hajtott rám, hogy szinte várható volt, egyszer betámad. Meg is tette, nekiszorított a szobája ajtajának, hátrafeszítette a kezeimet, s valszeg tudta is, fájnak a vállaim, nekem pedig elég gyorsan lelohadt az ellenállásom. Ezért sem értem, Tatsuki miért mondta azt Eijiről, hogy rémes szexpartner - a keze kurva ügyes volt. Az más kérdés, hogy utána megruháztam és közöltem vele, hogy még egy hiba és hullámsírba temetem, majd kerültem. Valójában nem is egyszer baszta el, hanem kétszer, csak ezt a történetet igyekeztem rohadtul elfelejteni, mert nem akartam, hogy Asame tudja, egy nálam fiatalabb kölyök képes volt ilyesmire. Féltem, hogy mit gondolna rólam, vagy mit művelne Eijivel. Szükségem volt arra a kölyökre, legalábbis ezt gondoltam, mivel nem tudtam, hogy Tatsuki nem puszta heppből kefélgeti Shinjit, hanem egyre komolyabbá válik köztük a viszony. Ha tudtam volna, ... Nem, akkor se biztos, hogy be mertem volna vallani a yakuzámnak. Utólag, később már nagyon cinkes ilyesmit elmesélni. Megfordult a fejemben az is, hogy mi van, ha azt hiszi, hogy ezt én is akartam. Elég hülyén vette volna ki magát azzal egybevetve, hogy Eiji volt a második, aki elkapott. Tatsuki még érthető volt, vele aztán fel nem veszem a kesztyűt, ha erőharcról van szó, de Eiji... Az is igaz, hogy a srác meg tudta magát védeni, volt pár olyan fogás a tarsolyában, hogy azt hittem, bepisálok, mikor rajtam alkalmazta, de miután lepofoztam és meggyőztem véglegesen arról, hogy jót akarok neki, béke lett köztünk.


Ez a helyzet viszont más. Teljesen és nagyon. Eijit is vonzónak találtam, de nem mozdultam volna rá, Jeremy viszont nagyon ügyesen játszik. Tulajdonképpen melyikünk esett kinek a csapdájába? Mert lehet, hogy ez a saját csapdám, hiszen ha nem kezdek el vele szívózni, aztán nem kenem fel félig az asztalra és csikizem meg jó alaposan, simán kimarad ez a rész a kapcsolatunkból. Bár ki tudja, mind a ketten eléggé túlfűtött típusok vagyunk. Viszont ettől még kurvára nem tudom, mit csináljak. Saccom sincs, letámad-e, ám ahogy most is közeledik hozzám, azt sem merném egyértelműen kijelenteni, hogy nem kapom le, ha felhúz.


Ha valamivel, akkor azzal nem fogok tudni elszámolni Asaménak, ha megteszem.