174.

Jeremy

Deon olyan furcsán néz rám... Elgondolkodom, hogy talán nem ártana most lelépni, mert szerintem olyanról beszél, amit nem akar megosztani velem, de mielőtt léphetnék, ő hagyja el a konyhát egy bocsánatkérő pillantással. Nem zavar a dolog, magánügye, kivel mit beszél, szóval seperc alatt túlteszem magam rajta. Közben megjelenik a házinéni is a kávénkkal, így van mivel lefoglalnom magam addig is, de nem akarom meginni, amíg Deon nem jön vissza, csak elkészítem. Mikor belép és bocsánatot kér, csak elmosolyodom.

- Semmi gond, igazából én is azt terveztem, hogy lelépjek-e, szóval ha te nem teszed, akkor én távoztam volna, hogy nyugodtan tudj beszélni - vallom be mosolyogva. - Akkor négyesben leszünk? - csillan meg a szemem. Nagyon kíváncsi vagyok a két srácra.

- Aha. Yoru is jön, meg Kazu is. Utóbbi szerintem mindjárt itt van, Yoru még húsz perc - jelenti be, majd a zsebébe nyomva a telefonját leül a teájához és cukrot pakol bele.

- Remek - kuncogom el magamat. - Igazából már nagyon kíváncsi vagyok rájuk, csak... attól félek, hogy utálni fognak - vallom be szemlesütve. Ez elég erősen megvan bennem, nem tudom, miért érzek így, de ahogy Deon mondta, hogy közelednek, erősebbé vált a feszültség bennem.

- Hülyeség ilyesmitől félni - jelenti ki komolyan. - Miért gondolod, hogy utálnának?

- Nem tudom, talán mert te vagy az első, aki igazán szóba áll velem - vallom be csendesen. - Egy jó ideje már így van. Szóval... csak ezért - nyökögöm el a végét. Nem valami értelmes, de ennél jobban nem tudom megmondani, mi a bajom.

- Nagy kunszt, nekem Kazu volt az első. Leszámítva Asamét és Tatsukit, ha csak az számít, aki az első perctől kezdve megadta az esélyt, nem kellett még azt is kiharcolni - teszi hozzá. - Aztán az elsőt követi a második, a harmadik és aztán csak azt veszed észre, hogy hoppá... - Erre csak elmosolyodni tudok. Valahogy olyan érdekes ez az egész dolog, bár nem tudom megmondani, miért.

- Értem, akkor szerinted nem kell aggódnom - kuncogom el magam. - Rendben, de ha rosszul sül el, akkor megsértődöm ám rád. Na jó, úgysem... Csak furcsa lesz egy kicsit ez az egész, de várom is.

- Kazunak én vagyok az első barátja, ahogy Yorunak is szerintem, ők meg mittomén, mióta ismerték egymást, mielőtt én beléptem volna a képbe, de egy kukkot nem beszéltek egymással. Nekik is mélyvíz volt, amikor összeszerveztem őket, de megtanultak úszni.

- Még jó, hogy tudok úszni - kacsintok Deonra. - Gondolom, hogy nem lesz gond, meg nem fognak nekem esni. Csak izgulok - vörösödöm el egy picit, de inkább iszom, azzal próbálva leplezni a dolgot. - Egyébként Yorut nem fogja zavarni, hogy nem mondtad meg neki, hogy én is itt vagyok? - kérdezem meg kíváncsian.

- Passz, hogy mit szól majd hozzá - vallja be egy félmosollyal. Na ez viszont egy cseppet sem nyugtat meg, de majdcsak rendeződni fog az is. - Megoldjuk.

- Rendben - bólintok mosolyogva. Tényleg kíváncsi vagyok már és alig várom, hogy megismerjem a két srácot, pláne, hogy már mennyit hallottam róluk. Biztos jó poén lesz, legalábbis remélem. Majd maximum meglépek, ha zavarni kezdenék, ezt azért meg szoktam érezni. Yoshira is kíváncsi vagyok, mármint hogy mit is szeretne pontosan, vagy mit nem, de nincs sok időm gondolkodni, mert mielőtt valami újabb hülyeséget kérdeznék, megjelenik az ajtóban Kazu és nekem picire ugrik össze a gyomrom. Ez talán nem a legjobb megoldás most, de nem tudom kikerülni. Izgulok egy kicsit, most már inkább nagyon.

- Csákány - köszön fel Deon a jövevénynek vidáman. Jeremy, szedd össze magad szépen és legalább egy sziát nyögj ki!

- Szia - futja ennyire tőlem némi parancs után, de legalább sikerül a dolog.

- Heyho! - köszön vigyorog. - Na mi a pálya? - kérdezi lehuppanva az egyik székbe. - Gondolom, te vagy Jeremy. Kazu - vigyorogja még mindig. Biccentek neki, de azért csak végigmérem és nem mondom, hogy nem tetszik, amit látok. Farmer, póló, bőrkabár... Nem rossz összeállítás.

- Igen, én lennék az - felelem végül elmosolyodva. Miután megszólalt, már sokkal kevésbé tarok tőle, mint előtte, ráadásul nem olyannak tűnik, aki meg akarna enni reggelire. Remélem, nem tévedek.

- Te - fordul Deon felé -, azt mondtad, van olyan beszédes, mint te - kéri számon őt, de a vigyor még mindig ott ül az arcán. Na ellenben akkora dumám tuti nincs, mint neki. - Te meg ne legyél már ennyire betojva, palacsintázni jöttem, nem kannibálkodni! - kacsint rám. Na ez kész... Elkuncogom magam.

- Ne bízd el magad, csak bemelegítek - válaszolom Deon előtt. Nem tudom, miért, csak jön. - Aztán a végén lebeszéllek benneteket a székről, szóval készülj - kacsintok most én rá, mire Kazuki felnevet.

- Esélyed se lesz - vigyorodik el ravaszul. - Deon, mondd csak, Asame még mindig ott tartja a szigszalagot, ahol eddig? - A kérdés végül kiolt bennem minden ellenállást és felnevetek. Hihetetlen ez a srác, és az is, ahogy a dolgokhoz áll. Nekem nagyon bejön ez az egész.

- Mekkora csaló vagy - kuncogok még mindig. - Nem ér ilyen eszközökhöz nyúlni. Bár ezek szerint más ellen is használtad már - villantok egy vigyort Deonra.

- Tévedsz - jelenti ki a srác. - Nem született elég korán az ilyesmihez - teszi hozzá elégedetten, azzal felkel az asztaltól. Nem is vártam mást. - És válaszolva neked, ha már így hagytok szóhoz jutni - folytatja sértődékenyen, mire elkuncogom magam -, igen, Asame még mindig mindent ott tart nagyjából, ahol eddig, Jeremy beszélőkéjével meg nem lesz gond, csak vedd le a napszemüveged és ne legyél olyan ijesztő, mint egy ma született, farkaséhes vámpír - hecceli barátját, közben pedig hatalmas tálat kerít és beleborít egy teljes zacskó lisztet. Egyre jobban tetszik a helyzet, már nem tartok annyira a srácoktól és remélem, semmi gond nem lesz. Kazu kifejezetten szimpatikus számomra, laza és vagány, sejtem, Deon miért kedveli annyira. Vele nem hiszem, hogy különösebb gond lenne, a másik srác... Hát majd meglátjuk, mit szól hozzám.