174.

Deon

Mókásnak ígérkezik ez az összeröffenés, Kazu máris olyan otthonosan viselkedik, mintha ezer éve ismerné Jeremyt, de az fix, hogy tojást török a fején, ha nekiáll szívatni azzal a köténnyel, főleg, ha Yoru előtt. Eszemben sincs megkérni Shinjit, hogy kerítse elő, bárhova is dugta, ott tökéletes helyen van és marad is. Asaménak az a fej, amit lenyomott, mikor meglátta, mindent elárult. Nem hinném, hogy a három srác társaságában eleresztené magát, főleg, hogy nem is tud arról, hogy szerveztem egy palacsintázást, de hogy utána megint nem szabadulnék egy ideig a kínos szituból, az tuti. Nem beszélve arról, hogy azzal a köténnyel céltáblát tennék magamra, aztán ha beindulnak a dolgok, még a végén tényleg orgiába fordul a parti. Kemény lenne...


Jó lesz a hangulat, érzem. Oltári röhögések várnak ma is ránk, szóval lehet, hogy Raktari és Yoshimi megint ránk lesnek, hogy mi ez a jókedv. Évek óta szolgálnak ők is a házban, de mivel korábban nem volt, aki csinálja a fesztivált, csendes volt a Seichirou-ház. Aztán megjöttem én... Újabb mosoly fut az arcomra, miközben három tojást török fel a tálba öntött lisztre, aztán előkeresem a tejet és egy üveg ásványvizet, a cukrot, a sót, meg két tasak vaníliás cukrot.

- Akkor tutira nem vámpír? - kérdezi komolyan Jeremy, de nem sokáig bírja és elröhögi magát. - Ez kifejezetten megnyugtató.

- Nem bírná a napfényt. Vagy csillogna! - teszem hozzá felröhögve. - Bár az a mindig hordott napszemüveg elég gyanús... Kaz, lebuktál. - közlöm vele a vállam felett ránézve. Asszem, szörnyű lenne vámpírnak lenni, úgyhogy keresek némi fokhagymát is, hátha úgy dönt, véglegesen el kell hallgattatnia minket.

- Most megtudtátok a legnagyobb titkomat - vigyorogja. - Ezért bizony... - hagyja függőben a mondatot.

- Nem ennél meg minket. Mi lenne veled egyedül? És a versenyek nélkül? - kérdezgetem játékosan. - Ha pedig valami olyasmit fontolgatnál a fejedben, hogy vámpírrá teszel, fokhagyma van nálam és nem félek használni, mert én nem szeretnék kemény, hideg, merev testet.

- A fokhagyma csak mese - feleli ördögi vigyorral. Ó, nekem az sem akadály, hogy felhasználjam. Legalább maradandó élmény marad az átváltoztatásom. Csak nem tudom, Asame mit szól majd hozzá, ha nem csak az átlagosan hideg mancsommal érek hozzá, hanem valósággal jégcsap ujjakkal. - Mellesleg én úgy tudtam, az csak jó, ha kemény és merev. - Ezért imádok társaságot szervezni! Röhögéstől alig bírom kevergetni a masszát, amit csináltam eddig.

- Ja, de nem az egész testen és ha emellé még hideg... De ha erre izgulsz, van pár jégkocka a hűtőben... - vágok neki vissza.

- Én azt hittem, ha hideg, akkor nem merev. Néha nem árt újat is tanulni - nyögi ki Jeremy röhögés közben. Jól van, ő is tud osztani rendesen. Már csak Yoru hiányzik, meg az ügyeletes testőr, aki időnként beles, hogy elhárítsa a hisztérikus röhögőgörcs okozta fulladásos halál lehetőségét. Meg Asame, aki vagy meglepődik és csodák csodájára kivirul, vagy pedig még morcibb lesz és buktam az estét is. Az utóbbit nagyon nem szeretném. Azt bírom, ha morgós, szal tuti, két kerekem sincs, nemhogy négy, de odavagyok érte, amikor olyan rideg és távoli.

- Szerintem ne menjünk ebbe bele - vigyorogja sokat sejtetően. - A jégkocka köcsög egy dolog - kuncogja.

- Elfogy, mire élveznéd? - kérdezem gonoszul. Mindig meglepődöm, Shinji, Kazu és Yoru mennyi perverz dolgot csináltak már és azon, hogy mellettük én cseppet sem tűnök betegesnek a saját vágyaimmal. Persze azért Asame előtt lapítok, mert valahogy négyünk mellett ő cseppet sem tűnik perverznek.

- Próbáld ki és megvitatjuk. - Na persze, aztán meg kiderül, hogy Kaz nem is próbálta, csak engem akart rászedni. Az ilyesmibe nem megyek bele. Ja, aztán két nap múlva azon kapom magam, hogy kíváncsi vagyok, ez milyen és szépen félrevonulva, míg Asame nem ér rá, kipróbálom...

- Én a meleg dolgokat szeretem, kivéve a kávé és a fagyi - vágok vissza, mielőtt behúz a csőbe. Asame is olyan istenien forró... Picsába, így nem lehet az evésre koncentrálni, de még csak a tészta elkészítésére se! És mégis csak kuncogni tudok mindenen, miközben azért kikeverem a tésztát lassan.

- Pedig biztos tanulságos lenne - közli vigyorogva Jeremy. Durvul a buli... - Engem kíváncsivá tett.

- Mondtam, van pár jégkocka a hűtőben, használd egészséggel - ajánlom fel készségesen. Nem vagyok én semmi jónak az elrontója.

- Ahhoz előbb megint fogni kéne valakit, nem? - vigyorodik el. És Yoshimi? Na jó, erről egyelőre hallgatok, nem biztos, hogy a srác meg akarja osztani ezt Kazuval. - Majd egyszer...

- Hát nem - felelek egyszerűen. - Ha valamit nagyon akarsz, meg tudod oldani magadnak is - közlöm kuncogva.

- De az úgy nem vicces - nyafogja gyerekesen. Ezek szerint csak én tudok magammal kurva jól elszórakozni? Nem csak maszturbálás tekintetében, hanem úgy amblock. Én jókat tudok röhögni a saját hülyeségeimen, meg elég kíváncsi vagyok, hogy kipróbáljak dolgokat. Az már más kérdés, hogy ritka kevés alkalomról számoltam be bárkinek is. Miért tettem volna? Valszeg erősen kétlem, hogy másoknak annyi baromság eszébe jutna, mint nekem. Mint a lolita szerelés magamra öltése és megjelenés benne egy versenyen. Szerintem ez mutat egyfajta őrült perverzséget.

- Apropó, Yoru mikorra várható?

- Hamarosan itt lesz - válaszolok. - Kábé még öt-tíz perc, ha jó a forgalom. - Elkészülök közben a massza csomómentesítésével, így előveszek még egy tálat és abba is beleborítok egy kiló lisztet. Valszeg megint órákig fogok a tűzhely előtt aszalódni, ha mindenkit jól akarok lakatni, de ez nem áldozat jó társaságban, hanem öröm a számomra.

- Nocsak, Asa elengedte?

- Ezt most úgy mondod, mintha Yoru olyan engedelmes fajta lenne.

- Jó, ez tény, csak néha eléggé meg kell harcolnom Asahitoval, hogy ugyan már hagyja élni kicsit...

- Ez valahol érthető, a pártfogoltját mindenki félti - jelentem ki. - Meg hát ők amúgy is tökre össze voltak nőve, mielőtt beléptem volna a képbe, Asahito meg nem mondhatja el magáról, hogy olyan baráti társasággal rendelkezik, mint mi.

- Azért valljuk be, mióta megbékéltek Asaméval, más lett a helyzet ott is. - Jó, ez tény. Duma közben persze keverem a második adag palacsintát is, hiszen mondtam Yorunak, hogy nem fog éhen maradni, ráadásul most eggyel több szájat kell betömnöm és mivel nem csinálom annyira édesre most a palacsintát, mint amennyire én szeretem, Asame is remélhetőleg szívesen eszik belőle. - No meg, lássuk be, nehéz egy olyan területen barátokra lelni, ahol a másik két yakuza szinte az ellenséged.

- Ahhoz képest meg kiderült, hogy nem lehetetlen, mert Ryo is aranyos, Keiyuu meg védekezésnek alkalmazta a szemét beszólásokat és a többit, hogy senki se bántsa újra, egyébként meg, ahogy mindenki más is, vágyott társaságra. - Az is igaz, hogy Yoru és Keiyuu nem lettek barátok, hiszen azért az erős gátat képez közöttük, hogy Nagano elintézte Yorunak azt a nagy verést, Asahito meg elbánt Keiyuuval, s noha azóta változtak dolgok, azért ezt soha egyikük se fogja elfelejteni.

- Ezt aláírom.