175.

Jeremy

Egész izgalmas kezd lenni a dolog, kifejezetten élvezem a beszélgetést és a társaságot is. Azt látom, hogy Kazu sem teljesen normális, bár ezen már meg sem lepődöm, pláne Deon mellett. Szerintem ő bevonzza az ilyen hülyéket, mint mi. Meg hát maga sem tök százas, de ezért igazán imádnivaló.


Természetesen rögtön a közepébe vág a dolog, mire kb. csak röhögni tudok. Nem is ők lennének, ha nem rögtön egymás vérét szívnák. Amíg nem az enyémet, addig nincs gond. Elröhögcsélek, néha benyögök én is, mikor úgy sikerül, de az biztos, hogy régen éreztem már magam ilyen jól, pedig még bele sem lendültünk. Ez a jégkocka-dolog azonban tényleg megragadja a fantáziám. Sok őrültnek tűnő dolgot kipróbáltam már, nem nagyon mondtam nemet semmire, ha az a valaki, akinél éppen voltam, megkért rá, ennek ellenére hideggel még sosem találkoztam. Biztos annak is van valami sajátsága, bár el sem tudom képzelni, mi. Majd egyszer talán... Vagy nem, akkor sem történik semmi.


Aztán olyan témára terelődik a beszélgetés, amihez nem nagyon tudok hozzászólni, úgyhogy hallgatom őket, ennél sokkal többet nem tudok tenni. Amit levágok rögtön, hogy ők hárman tényleg jó barátok és rendben megvannak egymással. Ezen elmosolyodom, de még mindig nincs mit hozzátennem a dolgokhoz. Ami biztos, hogy jól ismerik egymást, bár valszeg annyira nem lehetett gördülékeny a kapcsolatuk eleje, noha ez inkább csak megérzés, mert semmit nem mondanak róla. Előkerülnek megint nevek, most már tudok hozzájuk arcot kapcsolni, de ettől még nem kerülnek sokkal közelebb hozzám, szóval tényleg semmi jogom megszólalni. Majd jön olyan téma is, amihez legalább egy kicsit konyítok, inkább most arra koncentrálok, hogy jól megfigyeljem Kazut. Nem bámulom, csak felmérem, milyen. Nem annyira modell alkat, az biztos, ellenben vannak különösen szép vonásai, úgy egészében viszont teljesen helyén van. Most teljesen művész szemmel nézek rá, ahogy tettem azt Deonnal is, ugyanakkor őt már nem kérném meg rá, hogy üljön nekem modellt. Nem tudom, miért, de annyira nem kelti fel az érdeklődésem, ami nem gond szerintem. A lazasága nagyon tetszik, meg ahogy hozzááll a dolgokhoz, ráadásul szerintem mersze is van bőven.


Lassan nem ártana abbahagynom Kazu méregetését, mielőtt fennakad rajta, vagy félreérti, így inkább keresek valami mást, amit bámulhatok. Remek megoldás, de nem lesz hosszú távon alkalmazható. Mindegy, maximum megtöröm a csevegésüket és kérek valami más témát. Csak nem fognak megenni miatta.


Végül megúszom ezt a dolgot, mert megjelenik az ajtóban egy újabb személy, akit csak képről ismerek. Yoru áll az ajtóban... Azta! Legalább olyan vadócnak néz ki, mint Deon. Fariban és ilyen trikószerű pólóban jelenik meg, amiken láncok lógnak, plusz az ő szájában is virít egy kisebb ékszer.

- Hello! - Köszönök neki. Nem igazán tudom, hogy ezen kívül mit kéne még mondanom.