175.

Deon

Bakker, ez a jégkockás dolog tényleg mozgatja a fantáziám! Fene enné meg Kazut! Ahhoz képest, hogy mekkora nyúl volt anno, most lazán verjük egymást Yoruval együtt. Mindegy, most már csak azt kell eldöntenem, hogy bepróbálom a dolgot Asaméval, vagy inkább egyedül. Utóbbi biztonságosabbnak tűnik, noha a kimonós sztori is jól sült el, ahogy a lolita szerelés sem okozott csalódást, de megjelenni valami szokatlan és szép cuccban a pasi előtt, akit imádsz, meg felkínálni neki valamilyen eszközt, amivel édes szenvedést okozhat neked, egészen más. Csábító, csak még nem vagyok biztos benne, hogy meg merem lépni. Amúgy is hadilábon állunk szerintem néhány dologgal kapcsolatban, úgyhogy nem tudom, feszegethetőek-e a határaink, vagy sem. Elbizonytalanít az a tény, hogy van, amire nemet mond nekem. Jó, én sem lennék benne mindenbe, annyira durva szexben, ami az épségemet és az egészségemet veszélyeztetné, például nem. Vagy a megerőszakolósdi sem épp tartozna valszeg a kedvenc játékaim közé. Bizonyos mértékű eljátszás mellett igen, de az igazi durvaság nekem rohadtul letöri a libidómat. Meg ha egy olyan egyszerű dolgot nem enged, minthogy elé térdelve kényeztessem a számmal, akkor... Ráadásul ezt megbeszélni se könnyű.


Úgy hallom, megjött Yoru, így az asztal felé fordulok és rámosolygok.

- Csoki - köszönök is neki. Kicsit lisztes vagyok, ahogy szinte mindig, meg hosszú távon elég mókás ez a lánc a szám és fülem közt, de nem baj, előbbit már megszokhatták a srácok, utóbbit meg majd én megszokom.

- Mindig tudsz meglepetést okozni - mondja elvigyorodva, ezzel dicsérve meg a kinézetemet. Remélem is, mert különben nagyon rosszul érezném magam. Ő legalább észrevette, Asame és Kazu még ennyit se. - Üdv - köszönti Jeremyt, majd Kazut is a szokott módon és lehuppan mellé. - Ki az új srác?

- A neve Jeremy - mutatom be. - A vetélytársam - közlöm széles vigyorral. - Tatsuki választotta tanítványának - teszem hozzá, nehogy Yoru azt gondolja, a yakuzám rám unt, vagy visszaminősített. Bár nyilvánvaló ez, mert ha Asame szedett volna fel egy másik fiút, tutira bekattannék a féltékenységtől és a dühtől, szóval nemhogy palacsintát nem sütnék a srácnak, de valszeg az élete sem lenne biztosítva a házban semeddig se.

- Valahogy sejtettem, hogy nem Asame újított be. Mi a helyzet itt?

- Ideje sincs rá - mondom, de valahogy nem sikerül hozzá jópofát vágnom, ezért inkább visszafordulok a készülő második adag palacsintatésztához, különben éhen vesznek a srácok. - Van mit elregélni, de most rövid leszek. Eiji nincs, kibaszott Tatsukival, úgyhogy fájó búcsút intettünk egymásnak - Ebből Yoru úgyis tudja, hogy a kölyök már nincs az élők soraiban, mert elég fát tett a tűzre, hogy az uralhatatlanul naggyá váljon a számára, ahogy azzal is tisztában van, hogy kedveltem én azt a srácot. -, ellenben van elég ramazuri, mert a levegőben lógó klánháború kitört.

- Úgy jó az élet, ha zajlik... - mondja csendesen. Ezen kuncogok egy kicsit, hiszen elég groteszk tőle ezt hallani azok után, hogy a telefonban fél órája pont emiatt volt letörve, vagy mi. - Lehet köze ennek az egésznek ahhoz, hogy Asával kábé két napja nem lehet egy kibaszott értelmes szót sem váltani, mert robban, mint a bomba?

- Tatsuki területei belelógnak Asahito területeibe is, hiszen az alvilági és a yakuzai felosztás független egymástól. Nem neked magyarázom, tudom, hogy te tudod, de Jeremy új és neki nagyon is tudnia kell az ilyeneket - térek erre rá ki gyorsan, szinte elhadarva a mondatot. - Sz'val akár lehet hozzá köze, mert az Endorfin körül elég sok minden folyik. Tatsuki tegnap előtt hajnalban jött el ide alaposan szétcincálva, ma hajnalban meg Bakari tért vissza Naokival. Szerintem még mindig őt dolgozza lent a pincében, úgyhogy ha tudni akartok valamit Kitamuráékról, most tudtok informálódni.

- Baszd meg...! - nyögi. Na erre szembe fordulok a társasággal. - Két napja lent voltunk az Endorfinban, mert Asa szokásához híven nem bírt a vérével. Gondolom, vágod ki az a Tamayama Tetsuji. - Nem, fingom sincs, csak annyi, hogy a Tetsuji nevet hallottam az eligazításon, így hát megrázom a fejem. - Asahito egyik legnagyobb pénzforrása. - Ajaj... Ha ezek után betolom, hogy Tatsuki vadásztatja...? - Aznap valamit alkudozott Kitamurával, azóta pedig nyoma sincs és ez kibaszottul bosszantja Asát.

- Tatsuki vadásztatja - mondom meg végül. Nyilvánvaló, hogy akit a pirszingesem üldöz, azt előbb vagy utóbb utolér a halál, szóval jobb időben tájékoztatni Asahitot és Yorut, hogy új pénzforrást kell keríteniük.

- Ebből kurva nagy baszd meg lesz. Mire fel?

- Tatsuki feltett szándéka kiirtani az egész bagázst, vagyis aki csak paktál Kitamurával, az halállistára kerül - magyarázom el őszintén Yorunak. - Egyszer már elkövette azt a hibát, hogy hagyta szabadon lógni az ellensége utódját, most azzal kezdi, hogy megöli az utódot, a legjobb kutyákat, majd a vezért és végül szép lassan mindenkit a sírba tesz, akiről azt feltételezi, hogy bosszút állna Kitamuráért.

- Tiszta sor, de Tetsuji kábé azzal nem üzletel csak, aki nem szajhákat akar tőle, ráadásul a legjobb tudomásom szerint Naoki kibaszottul bassza az ő csőrét is, mert jópár szajháját selejtezte le, köztük olyat is, aki kurva sokat ért a piacon. Szóval valami kibaszottul sántít a dologban nekem...

- Nyilván Tetsuji mondhatott volna nemet, de valamiért nem mondott. Ennyi - zárom ezzel rövidre, hiszen mind tudjuk, hogy az alvilágiak tökéletesen öntörvényűek. - Ezzel a kérdés eldőlt, mert ha Tetsujinak még úgy is megérte odaadni a szajháit Naokinak, hogy tudja, használható állapotban már nem kapja őket vissza, akkor volt egy érdek, ami mozgatta és ez az érdek elég ok Tatsukinak, hogy kinyírassa - teszem azért hozzá, mert Jeremynek is el kell sajátítania ezt a gondolkodást. Figyel is, ahogy kell, úgyhogy azt hiszem, biztosított számára minden feltétel a tanuláshoz.

- Kurvánként nyolcszázmillió jen elég nyomós érdek tud lenni. Azért Asa rendesen levámolja Tetsujit - árulja el ezt már vigyorral a képén, mire felkuncogok. - Viszont nem ártana tudni, konkrétan mi a faszt művelt az a barom, amiért ennyire kivívta Tatsuki haragját, mert nem hiszem, hogy egy egyszerű üzlet miatt akarja megölni őt a pirszered, én pedig ezt kurvára nem vagyok hajlandó beadagolni Asának nyomós érvek nélkül.

- Tetsuji nyilván tud valamit, amit nem kéne tudnia, vagy mégis csinált valamit, amit nem kellett volna - mondom komolyan. - Ha elkapjuk, annyit biztosíthatok, hogy nem nyírja ki rögtön senki, egyezkedést fogok biztosítani köztetek és Tatsuki közt. Ez megfelel?

- Nekem meg. Asa előtt meg egyelőre mindenki hallgasson, ha lehet - kéri komolyan.

- Nem jobb az, ha tudja, mi van? - kérdezem. - A bizonytalanságnál a biztos rossz tudata jobb, nem mellesleg meg Tatsuki úgyis idővel kézre keríti Tetsujit, tehát levan a gond arról, hogy ő kerestesse, s ha biztosan tudja, hogy van esélye mindent megtudni, esetlegesen meg is tartani a legnagyobb pénzforrását, talán lecsillapodik - érvelek, hiszen tudom, hogy nagyon fontos szempont Asahito nyugalmának visszaállítása. Ez nem csak Yorunak fontos, hanem Asaménak és nekem is. Egy csapat vagyunk, egy mindenkiért és mindenki egyért. Közhelynek hangzik, de kurva nagy szarban lettünk volna, ha Hiroto nem hozza meg azokat az áldozatokat, amiket meghozott, vagy ha nem állnánk ki egymásért. Sokszor merül fel bennem, hogy erre előttem miért nem gondolt senki, de megmagyaráztam magamnak azzal, hogy csak én vagyok akkora szentimentális, romantikus lelkületű barom, hogy ilyenekre gondoljak egy olyan árnyékos világban, mint a yakuzáké és olyan sötétben, mint az alvilágiaké.

- Két napja nem tudom őt lenyugtatni még úgy sem, ahogy eddig mindig sikerült. Jobb, ha tudja, de ha ezt most beközlöm neki, nem lesz ember a földön, aki megállítsa. Egyelőre jobb, ha nem tudja. Ha úgy ítélem meg, hogy tájékoztathatom őt a dologról, megteszem.

- Nekem az is rendben van, ha együtt beszélünk vele. Te meg én, vagy Asaméval hárman - ajánlom meg nyíltan. Yoru tudja jól, hogy nem félek mélyütéseket bevinni az embereknek, hogy visszarogyjanak kicsit a székre, s mielőtt cselekszenek, elgondolkodjanak. Nem félek senkitől és semmitől azon kívül, hogy azok, akiket szeretek meghalnak, viszont ha valamit akarok, akkor megmozgatom érte a legnagyobb követ is. Elintéztem, hogy az enyém legyen Tatsuki szalonja, amivel legifjabb pártfogoltként és jóformán a legtanulatlanabbként először nekem lett tulajdonom egy üzlet felett, ezért cserébe pedig mindent megtettem, hogy megfizessem Hirotonak az árat. Nekem eszmei értéke volt igazából a szalonnak, ezért a pénz nem is igazán játszott szerepet, de megoldottuk volna, hogy ha ezt akarja, annak viszont minden szempontból jobban örültem, hogy azt kéri, oldjam meg cserébe a szalon tulajdonlásáért, hogy Keiyuu az övé legyen. Tény, hogy sokkal nehezebb volt ezt kivitelezni, mint párszáz millát keríteni, de én a barátságát és a szövetségünk megalapozását akartam, amihez ha hozzá lehet csapni a boldogságát, akkor az nekem a legideálisabb feladat mindközül. Azt hiszem. Keiyuunak is jót akartam, ahogy mindenkinek, akit kedvelek, ezért nagy lendülettel és komoly elszántsággal vetettem bele magam a feladatba. Amit pedig nyertünk mind, az felbecsülhetetlen.

- Egyelőre várjunk egy-két napot, muszáj lecsillapítani valamelyest - mondja komolyan. Bólintok párat, jelezve, hogy úgy lesz, ahogy szeretné, hiszen ő ismeri jobban Asahitot, én csupán egy ajánlatot tettem neki. - Na, de nem ezért jöttem ide, szóval, hol az a palacsinta, szakácsok gyöngye? - vált hirtelen témát és elvigyorodik. Én is így teszek, aztán megcsóválva a fejem visszafordulok a már majdnem kész tésztához. Gyorsan befejezem a kikeverését, aztán majd beizzítom a gázt, hogy elkezdhessem megtömni őket.

- Rosszabbak vagytok, mint a yakuzáink - kuncogja Kazu. Persze, ez alap, hiszen a tanítvány jó esetben felülmúlja a mesterét.

- Te csak hallgass, szöszi, mert a következő versenyen elkenem a szád szélét. - Ú, imádom, amikor szívóznak egymással! Csak röhögök, miközben előkeresem a két serpenyőt a szekrényből.

- Ahhoz minimum két kör előnnyel kéne indulnod, Bagira - vág vissza, mire, a hangokból ítélve, Yoru lekever neki egy tockost. Gyorsan leteszek mindent, mert kitör rajtam a röhögés, hiszen az egyetlen, akitől elviseli ezt a becenevet, az Asahito és tőle se mindig, szal Kazuki alaposan belenyúlt a forró kásába. A pultba kapaszkodva, fulladva röhögök és abba se bírom hagyni. Sikerült máris röhögőgörcsöt kapnom... Remek. Jeremy velem együtt pukkad a röhögéstől, noha úgy fest, nem világos neki, a Bagira és a szöszi miért ilyen érzékeny pont a két srácnak, de majd megérti.

- Naaa - nyafogja gyerekesen Kazu. - Nem vagy a bajátom - röhögi el magát. Oké, most már két kézzel kapaszkodom a pultba és a könnyem is kicsordul. - Te, azért vegyél levegőt is néha! - szól rám, majd azért feláll és kerít nekem egy pohár vizet. Hát ezt most nem fogom tudni meginni, mert tényleg még levegőt se kapok, ráadásul ahogy rázkódom, fix, hogy a nagy részét moshatom fel, ha megpróbálkozom az ivással. Kaz és Yoru rajtam röhögnek, ami csak tovább spanol. Na ilyenkor szokott megjelenni valaki, Ayako, Raktari, Yoshimi, vagy Teruki, hogy rendet vágjon köztünk. Nem azért, mert bárkit zavarna a jókedvünk, csak tényleg ájulásig vagyok képes röhögni.

- Na mi van, fiúk, jó a buli? - dugja be a fejét Raktari. Mellette Yoshimi is feltűnik széles mosollyal és Ayako is kikukucskál a rejtekéből, hátha szükség lesz anyai gondviselésére. Hát ez kész... - Jól van, Deon, nyugi - szólal meg most már mellettem a testőr, majd felhúz a konyhapultról, amin fetrengtem és nyugtatólag megsimogatja a hátamat. - A főnök kinyírna, ha hagynánk röhögőgörcsben kifeküdni - biztat a lenyugvásra vidáman, én meg csak törölgetem a szemem és újra meg újra elröhögöm magam.