181.

Tatsuki

Ez meg mi a fasz volt? Az egy dolog, hogy nem szoktam hozzá a paffon hagyáshoz, de hogy így lepattanjon rólam valaki és faképnél hagyjon... Ez már aztán pofátlanság. De nem tudom, haragszom-e Shinjire miatta, vagy inkább groteszk módon tetszik benne. Valószínűleg hülyén festek kérdő képpel bámulva őt, míg felöltözik, de szarom le, azért meglehetősen megdöbbentett ez a reakciója. Fogalmam sincs, min durrant el az agya, nem mondtam neki semmi olyat.


Néhány percig még várom, hogy visszajöjjön, aztán az ágyékomban mardosó lüktetés arra késztet, hogy feladjam és inkább a könnyebb utat válasszam, úgyhogy nyomok egy keveset a síkosítóból a mancsomba, összedörgölöm a kezeim, azzal nekiállok könnyíteni a helyzetemen. Jobb lett volna, ha Shinji meglovagol, de így jártam. Leszarom, majd megnyugszik és jön dorombolni, hátha megbékít.


Hátrahajtom a fejem, becsukom a szemeim és kiélvezem a kellemes érzeteket. Ritkán szorulok a saját kezeimre, azonban most nincs lehetőségem szétkefélni valami suhanc száját, így be kell érnem ezzel. Persze meglep, hogy mégis kinyílik az ajtó, némi reményt és elégtételt érzek, csakhogy kurvára nem Shinji lép be. Bakari arcán ugyanazt látom, amit én is érzek... Bassza meg a ló! Ez a nap egyre rosszabb lesz.

- Most már hozd be! - mordulok rá, mikor visszahúzódna a folyosóra, mire a férfi dühös képpel becsörtet és levágja az éjjeliszekrényre az albumjaimat és az UV fénycsövet. Nem idegesítem magam a sértettségével és azzal, hogy megalázónak érzi a helyzetet, miközben figyelem a mozgását, lassan ébren tartom a vágyam. Persze cserébe Bakari úgy vágja rám az ajtót, hogy az épp csak ki nem szakad a helyéről, de nem érdekel, legközelebb kopog, mielőtt rám tör. Ha Shinji nem sértődik be valami faszságon, abba toppan be, hogy kefélünk, így jó lecke volt ez a számára, én pedig ha végeztem, elfoglalhatom magam legalább némi munkával.