189.

Tatsuki

A döntésemből döntések lettek és azóta választok... Igen, mindig megválasztom azt, miről beszéljek Shinjinek. Korábban úgy gondoltam, a sírba viszem a titkaimat, de úgy vélem, a srác ismerni akar és mivel én is ismerni akarom őt, az elvem pedig a valamit valamiért, ezért beszélek neki, amiről csak akar. Nem nyerek semmit, ha visszautasítom a lehetőségeket, legalább lesz egy ember a bolygón, aki tudni fogja, honnan jöttem, min verekedtem át magam, hová tartottam, hányszor és hogyan térítettek el az utamról, s most mi felé igyekszem. Az egész életem a céljaimért robogtam végig, mint egy félőrült, akit hajt a görcs és ez sosem fog változni már. Ha ennyi idő alatt nem tette, nem fog, ez nyilvánvaló. Most is egy célért hajtok: ezeket a kölyköket előrébb rugdalni. Csak pár poronty jelent nekem valamit, sajátjaim közül szinte csak Anai, de Shinji, Deon, Jeremy és a pereputtyuk már nem puszta érdek szerint vannak részemről segítve. Változom. Úgy tudom csak megfogalmazni, hogy ami kihűlt, meghalt, eltűnt belőlem, az visszatér, melegszik, éled és erről ezek a kölykök tehetnek. Mivel ez így van, ezért bizonyos rangsor vagy mi szerint megteszek értük dolgokat, ha pedig mind veszélybe kerülnek, mint most ezzel a kurva Kitamura-balhéval, akkor minden áldozatot megér a harc. Deonnak felesküdtem és inkább az esküm miatt döglöm meg, minthogy megszegjem azt. Nem vagyok egy becsületcsősz, de vannak dolgok, amikben számomra is “A becsület minden.”. Aztán itt van Shinji... Nem tudom, mi ő számomra, de hogy a sorsa egyengetésébe immár elég erőteljesen beleszálltam, az biztos. Nem akartam tanítani, nem azért bántam vele korábban úgy, ahogy, azzal viszont, hogy tanult az esetekből, nagyokat lépdelt előre a saját karrierjét illetően. Ryuuichi nagyon nagy felelősségű posztra szánja és nem is pusztán azért, mert a tanítványa, akár a fiaira is hagyhatná a helyét, hanem mert Shinji valóban jó. Nagyon is. Jeremy egyértelműen fejlődik, bár még sok munka van vele, azonban látom a csírákat benne, amiket öntözgetve remek alvilági lesz belőle. Néha az eszem megáll, vagy a gyomrom felkavarodik a hülyeségeitől, de mikor először lógattam fel a lábánál fogva, vette a lapot. A második már a hecc kedvéért ment, mert kurvára bírtam azt, amilyen képet vágott. Persze második nekifutásra ez se olyan jó. A többi srác körülöttük csak abból a szempontból érdekel, hogy tudom, ha valakit is elvesztenének, nagy bánat lenne a számukra, aztán moshatjuk fel őket a yakuzáikkal és egyéb pártfogójukkal egyetemben. Ez cseppet sem kell nekem, úgyhogy inkább kivédem azokat a lehetőségeket, hogy a balhéba minél jobban belemerüljenek. Már amennyire lehet, tekintve, hogy Nishidának is azért beleér a keze az alvilágba, Asahito meg éppen az egyik központunkban nyitogatja a nagy pofáját. Rémes társaság, néha átkozom a percet, amikor hagytam, hogy belekeveredjek ebbe a ramazuriba. Nyakon kellett volna csípni Deont, míg még lehetett, aztán megspóroltunk volna mindent... De látva a boldogságát hálát adok az isteneknek, hogy kurva sok melóval és kegyetlenül kevés türelemmel láttak el. Ez való neki, a pörgés, a társaság, az izgalmak, ...


Sejtettem, hogy nem bírom ki, muszáj lesz megérintenem és élveznem Shinjit, de hogy ennyire... Túl izgató ez a srác, már büntetni kéne érte, attól azonban már végképp elszállna az agyam. Letérdelek hozzá, mert feltételezem, az iménti miatt még jobban szédül, mint a zuhanyzás előtt, s nem is tévedek, megkapaszkodik bennem, miközben lesmárolom, úgyhogy amint el bírok szakadni a szájától, felhúzom és leöblítem a testét, majd félretéve a zuhanyrózsát, immár két kézzel kitámogatom a tusból. Nem eresztem el, mert túl ködös a tekintete ahhoz, hogy feltételezzem, talpon marad, ezért csak némi ügyeskedéssel tudom törölközőbe burkolni.

- Rosszul vagy? - kérdezem meg, miközben a karjaimba veszem.

- Nem, csak szédülök.

- Az jó - állapítom meg tömören, majd leteszem az ágyra, s otthagyom, mert én is le akarok fürdeni, nem beszélve arról, hogy nem zártam el a vizet. Azon nem aggódom, hogy Asame morogva átnyújtja nekem a vízszámlát, büszkébb ember annál, ráadásul ahogy Deont ismerem, töltöttek már nem egy kellemes órát ők is a zuhanyzóban vagy a kádban. No meg aki egy medencét üzemeltet a házában, az nagyon fogja be! A lakásomhoz képest ez a ház egy hodály, a szalonom pedig csak egy luk.


Nem időzöm sokat a forróra állított víz alatt, aztán szinte amint végzek, egy törölközőt magamhoz véve, még rólam csepegő cseppekkel megyek az ajtóhoz. Shinji az oldalára fordulva, betakarózva vár, én pedig megeresztek egy gyors mosolyt, majd törölközés közben az ágyhoz lépdelek. Elveszem a támlájára akasztott, vizes törölközőt, s azzal visszatérek a fürdőszobába. Rendet teszek, bár csak gyorsan, és amint kész vagyok, bebújok a srác mellé.

- Hogy van a vállad? - kérdezem.

- Ég az egész - feleli őszintén. - És pokolian fáj, ha véletlenül elfeledkezem róla és megmozdítom.

- Kelj fel! - kérem és utasítom egyszerre, azzal ledobom magunkról a takarót és felülök. Amint Shinji is elhelyezkedik, lebontom róla a kötést. A seb szép vörös, így hát kimászom az ágyból és előkerítem az amúgy sem messzire helyezett elsősegélyládát, majd ellátom. Láza szerencsére nincs, ezért elég lesz ennyi, bár azonnal nem kötözöm vissza, hadd szellőzzön. Kíváncsi vagyok, mennyivel gyorsabban szedi majd össze magát a srác, ha már nem leszek itt.

- Kösz - mondja csendesen, mikor már az összepakolásnál tartok, majd cigit vadászik és rágyújt. Nincs mit köszönnie, egyébként sem azért csinálom, ezért nem mondok semmit, csupán rendet vágok a szobában is. Nem kell nagyon megdolgoznom, mert nem volt alkalmunk összebarmolni mindent, a végére pedig néhány telefont hagyok, melyeket el kell intéznem. Már rég nem problémázom azon, hogy Shinji jelenlétében beszélek az alvilágiakkal, úgy vettem észre, becsukja a fülét, s csak akkor nyitja ki, ha valami felizgat abból, amit hallok. Most nincs ilyen, ami azt jelenti, hogy holnap keményen bele kell ugranom mindennek a közepébe, mert ez a nyugalom engem nyugtalanít. Kicsit többet sikerül pofáznom a vártnál, még a seggem is elülöm a fotelban. Mire sikerül mindent lebeszélnem, úgy ítélem, ráférne a szobára egy szellőztetés, ezért résnyire kinyitom az ablakot.

- Kajás vagy?

- Egyáltalán nem.

- De inni iszol - közlöm vele, s már töltök is a behozott teából, ő meg vigyorogva szalutál. Nem igazán értem, ez most mire jó, egy mosolyt viszont az arcomra csal, aztán engedelmesen megissza az egész pohárnyit. Asszem, ez most jólesett neki. Én is iszom, aztán visszaülök mellé és oldalamhoz karolom, mire hozzám bújik és a vállamra hajtja a fejét. Fingom sincs, mit csinálhatnánk, talán aludni kéne, de nem vagyok álmos. Mehetnékem van.

- Rémes vagy. Újabban hobbiddá vált valamit mindig a számba dugni? - kérdezi meg ártatlan képet vágva, én meg csak lesek egyet.

- Abszolút orál beállítottságú vagyok. Szerinted? - vágok inkább vissza végül.

- Ebből kiindulva a válasz igen, szerintem - vigyorogja.

- Természetesen - ismerem el könnyedén. - Egy valaki durvább nálam ebben - vetem fel és tartok egy kis szünetet, hátha Shinji rávágja, ki lehet az. Sajnos nem bátorkodik, hallgat, úgyhogy megmondom: - Deon.

- Kinek mi - vonja meg vállát halvány mosollyal.

- A kölyök mindenre előszeretettel használja a száját, amire csak lehet a beszédtől kezdve az evésen át a kommunikáción keresztül az egyebekig, csak ezért mondom - jegyzem meg egy laza mosollyal.

- A beszéddel sose volt gondja, az tény. - És ha még tudnád, hogy szop... - Néha már elgondolkodtam azon, hogy keresek hozzá egy távirányítót és lenémítom. - Hah, mert csak ez így működik. Shinji kibontakozik az ölelésemből és elfekszik az ágyban, méghozzá magára húzva a takarót. Érezhetően elég szarul érinti most a Deon-téma, holott nem szokta zavarni, ezért kissé meglepődöm. Érte nyúlok, tenyerem a homlokára simítom és érzem, hogy már jóval melegebb, mint volt, arcán pedig látom, hogy fárad. Megmarkolom a takaró alját és lehúzom róla úgy, hogy csak csípőjétől lefele takarja.

- Szökik fel a lázad - jelentem csendesen és magyarázom meg ennyivel a tettem. - Kezd eleged lenni Deonból, vagy csak mint téma, zavar kettőnk közt? - kérdezem meg némi fogalmazási szünet után Shinjitől.

- Nem. Csak néha már sok - mondja őszintén, lehunyva szemét. - Semmi bajom Deonnal, imádom a kölyköt, az sem zavar, ha ő a téma köztünk, hiszen mindketten hozzá tartozunk, de néha csak egy kicsit elfelejthetnénk, mint témát.

- Összehasonlításokat végzel fejben? - Nem mintha értelme lenne, a válasz azonban érdekel. Kíváncsi vagyok, Shinji viszonyítgatásokkal igyekszik-e felmérni, kivel mi van velem kapcsolatban. Totálisan felesleges lenne, mert egy-két egyszerű kérdés feltételével kiderülne a számára, hogy nagyjából egy szintre került a kölyökkel, néhány dologban Deon a mérvadóbb, néhányban viszont Shinji érezheti magát kivételezettnek. A kis szarházinak nem meséltem el fiatal éveim történetét, érintőleges információi vannak, mint például, hogy tizenkét évesen megöltem az anyám, négy évvel később pedig az apám. A mai témák közül nem tud a testvéreimről sem, mert az aktámat nem nyújtottam át neki, nem beszéltem neki soha az általa okozott kínszenvedésről, arról, hogy miket terveztem vele, ahogy az sem került szóba köztünk soha, hogy egyszer akadt valaki, aki úgy vélte, alfább nálam, de rábaszott rendesen. Katsuri anyjáról viszont meséltem egy keveset, hogy ő volt az első csajom, s noha nem szerettem, elvoltam vele, aztán becsúszott egy gyerek és megléptem. Tudja, hogy Katsurit csak három-négy évvel később szedtem el tőle, ahogy Kagerut és Tamakit is az anyjuktól, aztán egy nevelő segítségével elkezdtem őket képezni. Ennyi időre volt szükségem, hogy kitaláljam, mihez is akarok kezdeni a kurva nagy szabadságommal és a kezemben lévő semmivel. Hát eldöntöttem, alig huszonegy évesen már négy porontyom volt, nem sokkal később pedig felszedtem az utca kövéről Bakarit is. Ezt tudja és tudhatott volna mindent, amit Shinjivel osztok meg, ha engem választ. De mivel nem így történt, baszhatom.


Shinji fontos nekem, bízom benne és valahogy furcsa módon azt akarom, hogy teljes képet lásson rólam, aztán ha nem leszek, rugdossa a fiúkat és folytassák azt, amit én műveltem. Harminc év munkáját nem akarom kivágni az ablakon, hagyni elmállani, ahhoz túl sokat harcoltam, izzadtam és lavíroztam. Néha eszembe jut, hogy ez az egész talán csak nekem fontos, aztán ránézek Jeremyre, aki halálosan komolyan gondolja azt, hogy bizonyítania, teljesítenie, tanulnia és fejlődnie kell, mert jó akar lenni számomra, meg akar felelni az elvárásaimnak, be akarja váltani a hozzá fűzött "reményeimet" és kétségtelennek érzem, hogy nem hiába dolgozom azon, hogy mindaz, ami vagyok, voltam és leszek, amiket véghez vittem, birtokoltam, terveztem, elkezdtem, minden megy majd tovább azon az úton, amin én vittem volna.

- Nem, nem szoktam – feleli a srác. Jól van, ennek örülök, vagy mi. Elfekszem én is az ágyon, aztán lecsukom a szemeimet. Próbálok nem agyalni, még a mában, a jelen helyzetben, a pillanatban maradni, Shinji jelenlétét és közelségét élvezni, a gondolataim azonban időnként csak megindulnak másfele.

- Szólj, ha komoly fájdalmaid vannak, nagyon szédülsz, rosszul vagy – kérem csendesen a testőrt. Elment a kedvem a beszélgetéstől, valószínűleg a témából is kifogytunk, ezért egyszerűen csak igyekszem lenni, talán meditálni, még magam sem tudom.

- Úgy lesz - ígéri meg csendesen, majd mellém csúszik, amennyire tud és felém fordulva átkarol jobbjával, méghozzá úgy, hogy kényelmes legyen a vállának. Óvatosan a kezére csúsztatom az enyémet, s rövid időn belül a szuszogását hallgathatom csak. Néha olyan, mint egy kölyök, egy szeretetéhes gyerek, amelyik különös dolgokat tesz, hogy elérje a hőn áhított szeretetet. Nem tudom, hogy ez irányomból lehetséges-e. Deon nagyon szereti őt, Yoru és Kazuki is valószínűleg, a magam részéről azonban nem merem továbbra sem állítani, hogy több, mint amennyinek tűnik. Törődöm vele, fontos nekem, kellemes érzés tölt el, ha vidám, mosolyog, heccel, azonban nem felejtem el, hogy engem mindigis az érdek hajtott, és nagyon is komoly érdekek fűznek ahhoz, hogy fenntartsam ezt a kapcsolatot Shinjivel. Ugyanakkor azt sem jelenthetem ki, hogy ez ennyi, egy kibaszott érdekkapcsolat, mert nem az, akkor hidegen hagyna a bánata vagy az öröme.