Jeremy
Eiji egyszerűen csak elmenekül, amivel nem tudok mit csinálni. Lassan szívom el a szálat, ezzel lenyugtatva magamat is. Szeretem sokáig élvezni a cigit, mert ritkán jutok hozzá és bár Tatsukié nem a legfinomabb, de nekem akkor is jólesik már a tudat is, hogy van. Végül vállat vonok, a beállt csendben is tudom, hogy hallotta, mit mondtam, és ha ő így reagál, akkor felőlem is lehet ennyi a dolog. Nekem végülis hót mindegy, de igaza van a tetoválónak, ez csak egy makacs gyerek, semmi több. Megadtam a lehetőséget, hogy beszéljen, még csak bántani sem akartam, kíváncsi is voltam rá, de ő eldöntötte, hogy bántani akarom és ennyi.
- Nem tudom, miért hiszed, hogy az egész világ összeesküdött ellened és mindenki meg akar ölni, bántani, verni, beléd rúgni vagy megalázni. Nem gondolod, hogy talán te is állhatnál másképp a dolgokhoz? – szúrom oda még a kérdést, majd visszamászom mellé. Nem érdekel, ha megint nekem ugrik, de hulla fáradt vagyok. Ha meg akar ölni, arra úgyis felébredek, de akkor tényleg nem állok jót magamért. Bár nem hiszem, hogy meg meri tenni, de ha mégis, nagyon megjárja. Próbálok kényelmes pozíciót keresni mellette, ahol csak lüktet a fájdalom és nem hasogat, majd lehunyom a szemem. Most már tényleg nagyon fáradt vagyok és időben akarok felkelni, hogy meg tudjam szerezni a cuccaimat, mégpedig lehetőleg úgy, hogy senki ne legyen otthon. Így ha nem beszél és nem esik nekem, akkor percek alatt el fogok aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése