Eiji
A düh álomba kerget. Már épp elnyelne a mélység, elfeledhetném az egész napot, az éjszakát, mindent, mikor Jeremy újra megszólal. Micsoda egy idegesítő dumagép...! Nem igaz, hogy nem bír kussolni...! Ráadásul fasza idegesítő, hogy nem jön rá, hogy nem ismer és rohadtul nem tudhatja nálam jobban, hogy én mit érzek, tudok, hiszek, gondolok. Mégis úgy csinál és ez dühít. Szívem szerint kirúgnám az ideiglenes ágyunkból, de azt már megtapasztaltam, hogy erősebb nálam, így ha nem akarom, hogy mégis elverjen - mert ki tudja, mire képes -, akkor nyugton maradok.
Kezdhetem elölről az elalvásra tett kísérleteimet, de végül, azt hiszem, csak sikerül mindentől megszabadulnom és elaludnom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése