39.

Tatsuki

Hirtelen azt sem tudom, mit csináljak. Kibaszni egy ex-fejvadásszal nem túl okos dolog, ráadásul ezt már nem lehet eltusolni, nyilvánvaló, hogy Eiji ki akart cseszni velem és ez sikerült is neki. Nagyon is, ami azt illeti. Ha Taraon bekattan, visszajön és kinyír, ez biztos és efelől valószínűleg Shinjinek sincs sok kétsége, mert idegesen pakolászik a szobában. Aranyos. Egy erőtlen, fanyar mosollyal nézem pár pillanatig őt, miképp polcolja a ruháinkat egy székbe, hogy oldja a saját feszültségét egy kicsit, aztán felsóhajtok és a telefonomért megyek. Gyorsan kikeresem az első embert, akivel beszélni akarok, aztán feltelepszem az ágyra.

- Igen? - kérdez bele álmos hangon a lány. Egyértelmű, hogy én keltettem fel, de nem érdekel, ha vészhelyzet van, ha szexel, akkor is ki kell pattannia az ágyból, leszarom, hogy épp az orgazmus előtt van.

- Anai, szedd össze a barátnődet és repüljetek ki a Seichoru-házhoz! – kezdem kiosztani az utasításokat neki. Húszéves kis csitri, de a szakmájában kurvajó, ráadásul összehaverkodott egy nála idősebb és tapasztaltabb fejvadásszal, akivel bombasztikusak együtt. - Legyen gondotok rá, hogy a jelenlétetek senkinek se tűnjön fel és ha alvilági érkezik a területre, kertelés nélkül kábítsátok el és szedje össze valaki tőlünk a testet! Vigyázzatok az életetekre, de senkit ne nyírjatok ki, mert ennek a háborúnak csak vesztesei lesznek! – utasítom.

- Úgy lesz – biztosít kurtán, immár éberebben, így kinyomom a telefont és új személyt tárcsázok.

- Reggelt – morog bele a fülembe a fiatal férfi.

- Készüljetek fel rá, hogy hívatlan látogatótok érkezhet és ártalmatlanítsátok! Elég, ha lezárjátok a pincébe, míg elsimítom a dolgokat, de feltétlen értesítsétek a többieket, hogy vigyázzanak a kölykökre! – utasítom határozottan Katsurit.

- Vettem. – És bontja a vonalat. Ez is megvan. A srác nem egy főnyeremény, letagadnám, ám arra tökéletes, hogy a fiatalabb testvéreit nevelgesse a feleségével. Némi harcérzék szorult belé és kiváló ötletei vannak az otthona biztosítására, oda bejutni, amikor kibiztosítja a csapdáit, kész életveszély, ráadásul az asszonykája egy igazi veszedelem, ha felbosszantják, úgyhogy nincs miért aggódnom. Shinji viszont még mindig fel-le járkál, morgolódik, ezért annyira, hogy magamhoz karolhassam, felkelek az ágyról. Lehúzom mellém a fekhelyre, ő pedig ösztönből ellenáll, ezért próbaképpen belecsókolok a nyakába. Csupán ki akarom zökkenteni, mert idegesítő az ingerültsége, de eleresztem, hogy ha fel akar kelni, megtehesse. Ezután Bakarit hívom.

- Mivan?! - reccsen bele mérgesen, mikor felveszi. Még mindig neheztel rám, amiért megváltam tőle, méghozzá könnyebben, mint feltételezte. Sok időt töltöttünk együtt, mellettem nőtt fel, ez igaz, fontos is nekem az élete egy kicsit, de Deonnak nagyobb szüksége van rá, mint nekem. Az a gond, hogy Bakari ezt egyfajta árulásnak, vagy mi a szarnak veszi, nem pedig jutalomnak vagy megtiszteltetésnek, mint aminek én szántam. A kölyök mellett normális élete van, nőzik, elkóborolhat, szórakozhat. Egyelőre megteheti, hiszen Deon még nem yakuza, ráadásul szereti is kényeztetni azokat az embereket, akik kedvesek a számára. Egy főnyeremény a srác, ezt azonban Bakari valamiért nem hajlandó elismerni.

- Kéne a segítséged, de a legnagyobb titokban – jelentem ki határozottan. - Eiji egy kilences erejű problémát kavart, nemrég zavartam el a lakásomból Taraont, aki lisztet kapott anyag helyett. - Bakarinak nem kell megmagyarázni, ez mit jelent, s hogy ezt erősítse, dühösen mordul egyet. - El tudom simítani az ügyet, de el kellene hozni az új fiút a szalonból, méghozzá három percen belül.

- Dugd a seggedbe az ujjad! - vakkantja ingerülten. Ez nála annyit tesz: "Bújj vissza a jó édes anyádba!". Ritka, hogy rondán beszél, de amikor megteszi, már nem teljesen józan a méregtől, ami elönti. - Mást nem tudsz pattintani?!

- Anai és Kane már úton vannak a házhoz, a kölyök meg lehet, hogy elég élelmes, hogy idegennel nem jön el, ezért rád van szükségem.

- Ha baj van, Shinjinek és nekem itt van a helyünk! - ellenkezik velem morogva, kioktató stílusban, mégis hallok a háttérből egy tompa puffanást, ami arra utal, hogy kocsiba szállt.

- A probléma elsősorban engem sújt, Deonnak akkor lesz kellemetlen, ha nem tudom megakadályozni a háborút – magyarázom el kurtán Bakarinak a helyzetet, aki megint csak dühösen morran egyet. - Eiji maradjon a szalonban, ne tudjon semmit, Jeremyt meg hozd ide, jobb ötletem nincs! A továbbiakat szóban. – Azzal bontom a vonalat és homlokomnak támasztom a telefont, míg végiggondolom, kiket kellene még felhívnom. Elsősorban azokat kell biztonságban tudnom, akikért vérre megyek, akik Deon jövőjét szolgálják majd, minden más csak ezután következhet.