Jeremy
Ha jól érzem, Eiji elalszik mellettem, én pedig még gondolkodom egy kicsit, mivel a várt álom csak nem akar jönni. Nem értem ezt a srácot itt mellettem, nem értem, hogy mit akar elérni, hogy most mégis miért küzd és miért nem hajlandó megszólalni. Mindenképpen azt érzem, hogy ennek így nem lesz jó vége és ettől kicsit beijedek. Már értem, miről beszélt Tatsuki és félig-meddig igazat is adok neki. Akármit mondtam, az az egyik fülén be, a másikon kiment, ezzel pedig én nem tudok mit kezdeni sajnos. Ennél többet nem tehetek, de az biztos, hogy ezek után nem fogom hagyni magam, semmit sem fogok hagyni neki. Bebizonyítom, hogy jobb vagyok nála és kész.
Ekkor azonban furcsa zajt hallok, mintha valaki bejött volna. De hát Tatsuki Shinjivel van, nem hiszem, hogy visszajött volna reggel előtt, márpedig még nincs reggel. Szóval megijeszt ez a dolog. Vagy csak képzelődöm. Nem tudom, de azt igen, hogy akármennyire is félek, mozdulok és halkan mászom ki Eiji mellől az ágyból, nem akarom felkelteni, pláne, ha tényleg csak képzelődtem, még a végén nekem esik megint, így halkan indulok el kifelé, remélve, hogy nincs mitől tartanom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése