Jeremy
Mikor nem küld el rögtön, megugrik a szívem. Várom, hogy mit mond, de ahogy nézem, mérlegel, majd megint rám néz, de még mindig nem szólal meg. Mikor végre megteszi, meglep a szavaival.
- Jobb, mintha a kukában végezné, mint otthon – mondom csendesen. A bátyám eddig minden rajzomat kidobta, összetépte vagy elégette, de ezt nem akartam, semmiképpen sem, így kimentettem. – Jeremy – mondom csendesen. Ennyi legyen elég, a vezetéknevem inkább nem használom, ha lehet. Mióta apám elhagyott minket, ki sem ejtettem a számon, már nem is reagálok rá nagyon. Felém lép és talán egy kicsit megijeszt ezzel, de a számban egy cigi landol. Hálásan nézek fel rá, de szavakban már nem sikerül a dolog. - Köszönöm – válaszolom félszegen. Nem vagyok hozzászokva, hogy minden nélkül kapjak valamit, így felsandítok rá, de semmi jelét nem adja, hogy akar bármit, inkább beszélni kezd. – Sosem lopnék. Az bűn, akár tárgyat, akár eszmei dolgot tulajdonítasz el. Rendben, még nincs meg az alkotási stílusom, de nem összelopkodni akarom, hanem megtalálni a sajátom, ami csak az enyém, amit én alkottam meg magamnak – vallom be neki. Talán megérti, talán nem, nem tudom, ő hogyan élhette ezt meg. Biztos neki is kellett némi idő, míg megtalálta a saját stílusát. –A csípőmre szeretném – adom meg az újabb választ, de még nem állt le, sorban kapom a kérdéseket. Mérlegelek, vajon érdemes-e hazudnom, vagy sem, végül úgy döntök, tök mindegy. - Két hónapja múltam tizenkilenc – vallom be neki. Ha megcsinálja, ha nem, ennyi vagyok és kész. De nekiáll rajzolni és ettől egy apró mosoly futja el az ajkaimat, ez azonban nem tart sokáig, mert rögtön jönnek a mocskos anyagiak. Igazából fogalmam sincs, mennyibe fájhat egy ilyen tetkó, de nagyon szeretném, így megadok érte bármit. - Nincs pénzem – közlöm egyszerűen, leszegett fejjel. Lehet, most hajít ki mindenestül, elviselem, de akkor sincs, és nem sok mindent tudok felkínálni, ha megcsinálja nekem a dolgot. Újabbat szippantok az édes dohányból, finom, kifejezetten jó. Várom, hogy mondjon valamit, inkább rá se nézek. Már felkészültem mindenre, arra is, ha elfogadja, arra is, ha nem. Viszont ha megcsinálja, hálás leszek, és ezt kifejezni is hajlandó vagyok valahogyan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése