41.

Tatsuki

- Még mindig nem értem, miért jó neked bokszzsákot játszani – osztom meg Shinjivel őszintén, aztán hangosan bekopognak a bejárati ajtón, ezért megyek azt kinyitni. Elfordítom a kulcsot a zárban, majd kinyitom, ám Bakari lendületesen lép be, nekipasszíroz a kabátoknak és belém nyomja a tőrét. Mindezt olyan hévvel és könyörtelen képpel, mintha bérgyilkos lenne, aki éppen a munkáját végzi. Talán gyerekként vágtam utoljára olyan rémült és döbbent képet, mint amilyet most vághatok. Csak nézünk egymásra, egyikünk sem mozdul, aztán megérzem, hogy miképp vágta fel a bőröm, s az első gondolatom az, hogy ha megsértette a tetoválásom, kimetszek a bőréből egy darabot. Lassan levándorol a pillantásom, végigmérem a körülbelül tíz centis vágást, aztán ellenőrzöm, hogy belecsúszott-e a tetoválásomba. Nem, a sárkány ép, kunkorodó farka és lába közé lóg csupán a seb, amelyből a folyó vér megindul az oldalamon és hasamon, mígnem eléri alsónadrágom szélét és beleivódik abba.


Most már megnézem, elhozta-e Jeremyt. Igen, a srác értetlenül, döbbenten és ijedten áll az ajtóban. Intek neki fejemmel, hogy csukja be, majd lassan Bakari kezéhez nyúlok. Hagyja, hogy megfogjam és eltávolítsam a testemtől a tőrrel együtt.

- Hogy a redves faszba jutott eszedbe egy taknyos tanoncot küldeni Taraonhoz?! - támad rám fojtott hangon és megremeg a dühtől. Barna szemei villognak, arcát eltorzítja a harag és a felháborodottság.

- Rakd össze a tudottakat! – kérem higgadtan.

- Pont ez az, hogy pontosan tudom! Halljam! Mondd ki, a szádból akarom hallani!

- Jó, csak higgadj le – kérem még mindig higgadtan, de ennyi erővel a falnak is mondhatnám, hogy változzon zöldre, ugyanannyi haszna lenne. - Ez egy elég összetett játszma – kezdek bele a csiripelésbe, hogy Bakari megőrizze viszonylagos nyugalmát, különben itt helyben fogjuk megölni egymást, azt pedig nem akarom. - Tudjuk, hogy Eiji szerelmes Deonba, ezért nem lehet a kutyája, máskülönben az érzelmei fogják befolyásolni. Tudjuk, hogy a srác igenis jó arra, amire a kölyök választotta, ahogy azt is, hogy gyűlöli Asamét és emiatt, ha tudást adok a kezébe, az első adandó alkalommal megpróbálja majd elpusztítani a yakuzát. Nem féltem Asamét, noha baromi jó kutyát akarok nevelni Deonnak, egy igazi vadászkopót, amelyik nem ereszti el, nem téveszti szem elől az áldozatát. Eiji alkalmas rá, ha érzelmileg motivált, de ha netán sikerülne megölnie Asamét, Deon soha többé nem lenne az, aki volt. Ez világos, ugye? - kérdezem, mire Bakari bólint. - Hetek óta veszekszem a kölyökkel Eiji miatt, de nem látja be sem az igazam, sem a kifogásom helyességét. Meg van győződve róla, hogy jól döntött és nem tehetek más, mint elfogadom az akaratát, mert Eijit büntetésből, nevelő célzattal, de feladatként akasztotta a nyakamba. - Bakari ismét bólint. - Tőrbe kellett csalnom Eijit. Biztos voltam benne, hogy csinál valami gebaszt egy komolyabb feladatnál, mivel meg akar szabadulni tőlem és ez volt műsoron. Ő kapott egy lehetőséget, hogy elintézze a halálom, amit meglepően jól kihasznált, de ezzel csapdába ejtette saját magát is, mert a vétsége kétségtelen. És Taraonnak is lógtam eggyel – teszem hozzá mintegy mellékesen. Bakari mozdul, a szemei vérben forognak, kivédem az ütését, a tőr markolatával azonban betalál, félreüti a szívem, előttem pedig egy pillanatra minden elsötétül, a testemből kiszalad az erő és összecsuklom. Az eszméletem megmarad, csupán helyre kell állítanom a légzésem és felülemelkednem a mellkasomat szaggató fájdalmon, amely valószínűleg azt jelzi, hogy megrepedt egy bordám. Egy biztos...